A tudománynak a bennünket,és a minket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenységet és az ezen tevékenység során szerzett ismeretek összességét nevezzük. Fontos ismérve, hogy a tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végső soron azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. A tudomány eredménye egyetemes érvényű.
A tudomány kérdésfeltevéseken alapul. Az egyes kérdések megválaszolása újabb kérdések halmazát nyitja meg előttünk. Amelyik tudomány megválaszolja az összes kérdését, nem lehet tudomány. Megszünteti saját okát, ezzel a létjogosultságát.
Raffaello: Athéni iskola (részlet)
Kérdésem csak az: lehet-e a teológia, más néven a hittudomány tudomány?
Mi újat tár elénk? Keresi a választ valamire? Vagy elhiszi, hogy tudja a választ valamire? Tudhat-e valamit, ha hisz?
Aki hisz, az nem gondolkodhat, mert ha gondolkodna nem hinne.
Ezt nem én találtam ki, hanem Aquinói Szent Tamás, én csak XXI. századi divatosabb "menő" formába öntöttem. Mellesleg nevezett szent egy remek teológus (is) volt.(!?)
Nos, kérem a teológia ezzel az alapvető kérdéssel sem tud mit kezdeni.
Kell-e tanulni a hitet? Ha tudok nem hiszek. Hogyan tanulhatnám meg azt amit nem lehet megtanulni?
Ha a teológia tudomány lenne, megszűnne annak a tudománya lenni, amit egyébként nem akar megtanítani, és aminek megtanítására létrejött.
Nem szabad összekevernünk a hittudományt a vallástudománnyal, bármennyire is szeretnék előbbi képviselői összemosni-e két fogalmat. Az értelemmel történő, tudáson alapuló tanok, iskolák nevezhetők tudományosnak. Megállapítottuk, hogy hit, és tudás nem fér meg egymás mellett hiszen az logikai ellentmondás lenne.
Ha a hit fejlődésével - ez megint értelmezhetetlen számomra -, megélésnek formáival, törvényszerűségeivel foglalkoznék szisztematikusan, akkor inkább lehetne vallástudósnak, mint hittudósnak (Istenem ez a szó...!!) nevezni.
A vallástudomány a vallást, és nem a hitet tekinti tárgyának. A vallástudomány, a vallási és nem a hitbéli, hittel kapcsolatos jelenségek sokféleségét,összetett módon vizsgáló – a hit előfeltevéseit és a hittudomány megfontolásait mellőző – tudomány.
Ha vallástudós lennék a vallások keletkezésével, történetével,fejlődésével, összefüggéseivel kellene foglalatoskodnom többek között.
Soha ne keverjük össze a kettőt, hiszen a hittudomány a vallások tartalmának igazságával, és ezek összefüggéseivel foglalkozik, a vallástudomány ezt figyelmen kívül hagyva egy adott tárgynak kezeli a vallást, és azt elemezgeti.
A vallás tehát nem egyenlő a hittel. A hit nem egyenlő a tudással. Mivel egyenlő a hit? Kell ezt tanulni? Kinek, vagy minek van szüksége a megtaníthatatlan, megtanulhatatlan, megtanítására, megtanulására?
Ha egy teológus azt mondja, hogy ezt, vagy azt nem tudni kell, hanem hinni benne, akkor nem beszélhetünk tudásról, sem tudományról sem. A hittudóst, a tudós szótól is meg kellene fosztani, ha már saját magát nem állítja ki "öngólja" miatt a pályáról.
Ehhez azonban érett, felelős személyiség szükségeltetik. Olyan meg nem terem minden bokorban. Azért rengeteget kell dolgozni és tanulni.
Aki ezeket a lépcsőket kihagyta - és nem érdekel, hogy tehetségtelenségből, lustaságból, egyéb fogyatékból kifolyólag - nos az teremt magának terepet a "kutatásra". Kitalál egy vallást, aminek keresheti igazságtartalmát. De nagyon alapos, és nagyon hosszú keresés után sem kell csodálkoznia, hogy nem találja, hiszen annak a legfőbb gátja saját maga. De gátlástalanságukból ítélve, az a nem alaptalan gyanúm keletkezett, hogy ezek az emberek pontosan annak vannak híján, aminek megismerésére igen nagy szüksége lenne mind az egyénnek, mind a közösségnek. A léleknek.
Abban a közhelyben ringatni magukat, hogy a hívő ember lelkiismeretes is, a hívő ember automatikusan jó, magyarán a hittel foglalkozó intézmények, - mint mondjuk az egyház és persze azok népes tábora is- jó, lelkes emberekből állnak, egyszerűen badarság.
Mára már nem tehetünk egyenlőségjelet a jó,a vallásos,a tisztességes, a segítőkész,keresztényi, emberi fogalmak közé. Véleményem szerint soha nem is tehettünk. Ezek általában mind különállnak, és talán csak a szerencsének köszönhető, hogy ha egy-két jellemző ugyanabban az EMBERBEN ölt testet.
De milyen ritkán is van ez így....
NÁ.
A tudomány fogalmának az első két bekezdésben történő meghatározása önkényes (mint minden definíció), a tudomány fogalmát a természettudományokra szűkíti.
VálaszTörlésEgy másik definíció szerint (amely persze szintén önkényes) tudománynak azt nevezzük, amely a valóságról szerzett tapasztalati tudásanyagot bizonyos szempontok szerint (az adott tudományág területének szempontjai szerint) rendszerbe állítja.
Ez utóbbi alapán a teológia, mint tudomány, nem a hitet tanítja (nyilván ezt nem lehet), hanem a hittapasztalokat rendszerezett formában adja át. Akinek teológiát tanítanak, annak nem hitet tanítanak.
Nem más, mint szemantikai probléma lehet a teológiát' magyarra 'hittudományként' fordítani (ill a 'katekizmust' 'hittannak').
Visszatérve a definíciók önkényes mivoltára, valamiféle megkérdőjelezhetetlen kiindulási alapja mindennek kellene, hogy legyen, ami alapján a további párbeszéd - vagy egy tudomány esetén a kutatás - folytatható.
"Ha egy teológus azt mondja, hogy ezt, vagy azt nem tudni kell, hanem hinni benne", akkor nem beszél másról, mint a természettudós az ő tudományágának posztulátumairól és axiómáiról.
A végéhez pedig:
Ahogy Szent Ágoston részletezte Az Isten Városáról (V. század!) - az Isten Városának határa nem ez egyház határa: azon belül húzódik, sőt az egyes embereken belül húzódik. Sem az egyház, sem az egyes emberek azon belül vagy kívül nem teljesen jók (és nem teljesen rosszak).
Az én olvasatomban a teológia az Isten beszéde, Isten tudománya. Az utóbbit elvetném, mert a tudomány nem keverhető össze a hittel. Az egyik megfogható a másik nem. A hit bizalom, bizalom Istenben, bizalom, hogy a Biblia Isten kinyilatkoztatott szava.
VálaszTörlésKi tudja bebizonyítani, hogy Isten létezik? Látta valaki? - erre természetesen lehet a válasz igen. Hisz Jézus a testben megjelent Isten volt. De könyörgöm ehhez is hit kell. Ezzel az erővel én is lehetnék Szűz Mária reinkarnációja! Bizonyítsa be valaki, hogy nem vagyok az! Tessék....
A világot és az Univerzumot örök érvényű törvények működtetik. A tudósok ezeket kutatják, bizonyítják. Kézzel fogható dolgokkal. Az alma leesik a fáról. Gravitáció. Nem kezdenek el rajta tovább gondolkodni, hogy miért nem felfelé esik az alma? Vagy hisznek benne: hogy az alma felfelé esik?
Egy megjegyzés: a teológia, a hittudomány nem a Bibliát oktatja. Esetleg csak alapul veszi, de még ezt sem nagyon. Keveredik filozófiával, történelemmel, különböző kultuszokkal, más vallásokkal. Személyes hitnézettel, meggyőződéssel. Ezért van ennyi felekezet, egyház, gyülekezet. Ha csak a Biblia lenne, akkor csak egy egyháznak kellene lennie. - főleg, ha a Biblia az igazságról szól, hisz akkor mindenkinek ugyanarra az igazságra kellene eljutnia! - A probléma ott kezdődik, hogy sok követője van ezeknek az egyházaknak. A tanításaikat a magukévá teszik, nem gondolkodnak, feltétel nélkül elfogadják. Vagy szeretetből, vagy erőszakkal. Miért? Mert örök, boldog paradicsomi életet ígérnek.
Most élünk!! Ezt a világot kellene Paradicsommá változtatnunk, nem egy eljövendőt! - ami a hiten alapszik. - Lehetőségünk adott, ha mindenki „együtt munkálkodna a jóra”, csakhogy biblikus maradjak, akkor ez megvalósulhatna. Ahol mindenki a másikért él és nem önmagáért...? Nem az önzésből táplálkoznánk...! (ez még egy régebbi írásom, véleményem a témához)