Éjjel álmodtam

Az éjjel álmodtam.

Végigálmodtam egy napomat.

Reggel (hajnalban) holtfáradtan ébredek, mert előző este is sokáig - hajnalig fent voltam. Vagy dolgoztam, vagy azt az illúziót kergettem, hogy amit csinálok,később a hasznomra lehet.Például tanulás, kutakodás a világhálón.

A reggeli tv műsor mint mindig most is közömbös,és mérhetetlenül nyögvenyelős. Kár az áramért, így kikapcsolom. Az egész család rohamtempóban készül össze. Bepattanunk az autóba, amely most kivételesen már másodszorra elindult.

A városunk léptkével mérve, óriási torlódásokon dzsungelharcosként magunkat átverekedve, sikerül olyan ügyesen szétszórnom a családot, hogy csak két percet kések a munkalyemről. Csak két percet, mert ezeken a remekbeszabott utakon, ebben a remek közlekedési morálban, csak két percet késni szerintem teljesítmény.

A munkahelyi légkör most is mint mindig kiválló, mármint azoknak, akik miatt nem érzem okvetlenül termékenynek azt a napi 8, heti 40, havi 160 (!!!) órát amit bent töltök.

Munkáról ne is essék szó!

Sziszüfosz hozzám, és jónéhány kollégámhoz képest,ipari tanulónak számítana csak. Természetesen akik kiválóan érezték magukat, ebből semmit , de semmit nem vesznek észre, mert ha észrevennének, bizony nem éreznék magukat kiválóan.

A türelmet próbáló nap után, ismét bele a dzsungelharcba. Időre odaérni a sulihoz úgy, hogy a kerék nem törik ki. Amúgy is "könnyű" a haladás, mert az utak tele vannak előzékeny autóstársakkal, mint már szóltam róla.

Egy kis lökdösődés a boltban, és máris hazaért a család a nyugodt családi fészkébe. Már igazán megszoktam,hogy a szembeszomszéd úgy üvölt a gyerekeivel, mint a fába szorult féreg. Meglássa mindenki, egyszer agyoncsapja azt a két kis lurkót. Ideggyenge, alkalmatlan rongy...

Mire otthon mindennel elkészülünk 7-8 óra. Gyorsan elolvasom a híreket, amelyek ekkor már nem számítanak újságnak. Hány embert koncoltak fel, ejtettek túszul,raboltak el, vagy ki, mekkora lesz az idei költségvetési hiány. Elolvasom a kormány felhívását , arra vonatkozólag, hogy legyünk megértőek, miszerint a itelünk törlesztőrészlete a duplájára nőtt, és ezzel tulajdonképpen sorsunk meg is pecsételődött.Életpályamodell megalkotva!!!

Én elborzadok, káromkodok egy cifrát, aztáán még kettőt. Elmesélem a feleségemnek, aztán ő is elmeséli nekem a napi sikertörténetét. Milyen örömmár majdnem éjfél, már rég aludnunk kellene, hiszen reggel hullafáradtan fogunk ébredni.

Furcsa egy álom. De ahogy körbehordoztam a tekintetemet a többieken, azt veszem észre, hogy lehunyt pillával, mosolyogva szenderegnek.

Akkor ez azt jelenti, hogy ....ó nem.......egyedül....egyedül csak én, csak én vagyok ébren...........

NÁ.