2010. július 5., hétfő

Mindenki örül, hogy írok

Mindenki örül, hogy írok.

Végre, megtalálta önmagát! Végre nem önkárosítja magát, és nem terheli a környezetét! lefoglalja magát! leköti feles energiáit! Ehhez van tehetsége, de csak dumál, kifogásokat keres, ahelyett, hogy tollat ragadna! Mindig azt, és olyat eröltet, aminek semmi értelme, így hiteltelen a többi pályákon. Bezzeg, ha írna! Na de most talán! Nem pénzért, az írás öröméért! Meg hát így, kis is adja magából a feszültségeket. Kiírja. Mindenkinek jobb lesz.

Csak nekem nem.
Írjak?! De kinek? Tudom, amit tudok. Én szereztem meg a tudást könyvekből, tanároktól-ezektől a legkevésbé - vagy tapasztalásaimból. Alkalmazom is a tudást, ha kell. De minek írjam le?

Senki nem olvas. A számtalan könyv ellenére, látszat csak, hogy olvasnak az emberek. Az én környezetem legalábbis nem. Ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy csupa bunkó vesz körül. Nem, szó sincs róla. Az én környezetem evilágból való. Lehetne ez, akár más környezete is, ezért én hiteles alapnak tekintem, annak elbírálásában, hogy általában, hogyan reagálnak az emberek, az őket ért legkülönfélébb dolgokra. Leegyszerűsítve: ami a világban megtörténhet, az velünk meg is történik. Megismétlem tehát a fenti állításomat: az emberek nem olvasnak. Vagy nagyon jól titkolják, vagy paplan alatt olvasnak titokban, csak az elemlámpát mulasztották el felkapcsolni.

Aki olvas (a környezetemben) az is ponyvát. Esetenként tankönyvet.

Legalább fél tucat, komolyabb online könyváruházat ismerek, melyek, hogy fennmaradhassanak, egymás termékeit (is) árusítják. De bármilyen csigázóak az akciók, árak, feltételek, még mindig boldog az a kiadó, aki 3000 példányban ki tud nyomtatni egy könyvet, és ezzel eléri a nullszaldót. Egy-két kivételtől eltekintve, nem nagyon van utánnyomás sem.

Kinek írjak hát?

Jobb kérdést teszek fel. Kinek van igénye ma, klasszikusokat olvasni? Na nem magamra gondolok. Igazán nem értem, hogy ki vásárol Babitsot, vagy Karinthyt. Rendben van, hogy vesznek, de hol vannak ezek az emberek? Fel fogok adni egy apróhirdetést, hogy elvetemült Juhász Gyula rajongókat keresek. A lényeg számomra azonban nem ez. Inkább az, hogy ha valaki megveszi, elolvassa ezeket, és tetszik is neki, akkor, hogy képes ebben az országban élni. Miért nem találkozom Kosztolányin pallérozódott emberekkel, miért nem találkozom a Biblia, és nem a különféle egyházak dogmái szerint élő lelkészekkel, papokkal? Miért nem özönlenek, a kérdések a világhálón? Miért nem mennek tönkre a gány kereskedelmi tévétársaságok? Miért eszünk moslékot, amikor teli az éléskamra, finomabbnál, finomabb étkekkel?

Egyszerű, és megválaszolhatatlan kérdések.

Mint például az: miért írjak?

NÁ.

1 megjegyzés:

  1. Most nagyon huncut leszek ismét. Erre a kérdésére, hogy miért ír, megválaszolta. Méghozzá azzal, amikor az írás tébolyára írt egy véleményt. És akár még az én véleményem is lehetne a válasz. De most pontosítok:ha nem írna az író, akkor megemésztené és elsorvadna az egyéniség. Egyszer azt írta nekem, hogy az írás megtisztít, segít begyógyítani a sebeket..."kihullik a toll a kezemből..."

    VálaszTörlés