A Hofi jelenség

Nem lehet elfelejteni. Ma is ugyanolyan aktuális. Ezt még ő is állította, egy lemeze borítóján. Nem jó kedvvel tette. Nem hinném, hogy örült annak, hogy a közállapotok egy szemernyi sem javultak a gengszterváltás óta, ahogyan nevezte az egész cirkuszt, melynek fellépő és sajnos nem vendég, hanem állandó művészei vagyunk.

Szeretném leszögezni, hogy ez csak egy elmélet. Senkit nem kívánok vele támadni és senkit nem fogok tudni megvédeni vele.

Sokan tudni vélték, hogy Hofit börtönbe zárták, vagy internálták.

Ezt fontos megemlíteni, mert fejtegetésem egyik eleme, a rendszerhez való kötődése, lojalitása. 

Egy egyszerű kérdést tettem fel magamnak. Hogyan tehette meg Hofi a színpadon, amit megtett? Ki volt a pártfogója, ki védte, ki engedte, hogy nevetségessé tegye a rendszert?

Kérem értesítsen az a személy, aki Hofi mondandóját nem gondolta igaznak! Ez azért fontos, mert válaszaim az ő szavainak igazságtartalmán alapszanak.

Nézzük sorban a lehetséges megoldásokat: 

1. Igazat beszélt, de a párt beépített ügynöke volt, ezért engedték, hogy „megfertőzze“ a magyar népet. Ha beépített ügynök is volt, vagy besúgó, vagy áruló, akkor is csak legfeljebb az életét menthette ezzel, amennyiben igaz, amit mostanság az ügynökmúlttal rendelkezők szemére hánynak. 
2. Igazat beszélt, de a magas pártvezetésben voltak pártfogói. Ki? Kivel szemben? És ha volt is, ne feledjük Hofi közszereplő volt. Előadóművész, akinek lemezeit vásárolták mint a cukrot, aki telt házas előadásokat tartott évtizedekig, aki járta a vidéket, kivéve azt a várost, ahol egyszer nagyon félreértették. Ha pártfogója is lett volna, akkor sem engedhették azt a rendszerellenes szöveget, amit ma is meghallgathatunk, ha van lemezjátszónk. 
3. Nem mondott igazat. De, és nem csak részben, hanem egészben. 
4. Bezárták, internálták is amiatt, amit összehordott. Nem emlékszem, hogy felfedezését követően hosszabb időre eltűnt volna a közönség szeme elől. Kérem a cellatársait, illetve a táborban vele együtt kényszermunkát végzőket, hogy jelentkezzenek! Azzal a részletkérdéssel ne is foglalkozzunk, hogy nyilvános szereplésekor, már nem voltak internálótáborok Magyarországon. Ha gulágra vitték volna, azt hiszem többet nem lett volna ereje színpadra állni. Ha börtönbe zárták volna, akkor sincs magyarázat a bátorságára, mert annak meg végképp semmi értelme, hogy bezárták, majd haláláig hagyták szerepelni. Egyáltalán mikor vitték be? És ha csak a rendőrségre vitték? Ha megfenyegették? Így beszél egy megfenyegetett ember? 
5. Az egész pártvezetés hülye volt. Ez a nagy számok törvénye miatt sem lehet igaz. Ha esetleg némely butább csinovnyik nem is értette volna a nem csak a sorok között rejlő alapigazságokat, biztosan lett volna jobban felkészült, magasabban kvalifikált elvtárs, aki leállította volna az előadást. 
6. A pártvezetés is igaznak vélte amit mondott, de érzett magában annyi erőt, hogy ne szarja össze magát egy humoristától. Én a magam részéről ezt tartom egyedüli elfogadható indoknak, és magyarázatnak. Gondolkodjunk. Ha a párt gyenge lett volna, ha az ország vezetése nem élvezte volna az emberek bizalmát, akkor ennek a negyedét nem lehetett volna elmondania. Ne feledjük sok más kortársa is osztotta rendesen az észt, tehát az akkori hatalom kapott rendesen a pofájára. Mindegy, hogy esetleg támogatták a hatalmat, akkor is kritikát fogalmaztak meg. Ami még fontosabb, hogy nem egy szűk rétegnek, és nem bonyolult összefüggésekben beszélt, hanem egyenesen, tisztán, hogy a legegyszerűbb ember is megértse. 

Nem szedem külön pontba az összegzésemet. Szeretnék újra olyan világban élni, ahol az állam elég erős, intelligens, fejlett ahhoz, hogy bízzon a végsőkig az állampolgárokban és állja a kritikát. Merjen szembenézni a nehézségekkel, és oldják is meg azokat anélkül, hogy csak a felelősséget osztják meg velünk, a hasznot nem. Akarja látni a problémákat, engedje kimondatni azokat mással, ha már maga azt nem is képes egyedül. Érezze súlyát a meg nem oldott problémáknak, a meg nem válaszolt kérdéseknek. 

Azt gondolom az a paranoiás hozzáállás méltán szimbolizálja a hozzá nem értő, magát pozíciójában biztosan nem érző, tehetetlen, döntésképtelen hatalmat. A fantáziátlan, az abszurditással határos intézkedések, a leplezett döntések, az elhallgatott féligazságok fémjelzik annak irreverzibilisét, amit Hofi világának hívnak. 

NÁ.