Ha valakit meg akarunk bántani, vagy csak egyszerűen ki akarjuk zárni az életünkből, azt egyszerűen levegőnek nézzük.
Legalábbis ezt mondjuk. Mert a levegő az semmi. Valóban semmi a levegő?
Amikor melegünk van, egy hűs szellő könnyít rajtunk, pedig csak levegő. A viharos, de legalábbis garázda szél tökéletesen alkalmas arra, hogy ébren tartson éjszaka, mert olyan, de olyan sejtelmesen tud susogni és mozgatni a függönyt, becsapni az ablakot, zörgetni az ajtót, hogy az embernek bizony furcsa gondolatok férkőznek a fejébe.
Egy (kis) levegő semmi, sok (nagy) levegő minden?
Ez azért nem teljesen légből kapott. Ha azok a levegőemberek, akiket semmibe nézünk összefognának, bizony igencsak viharos perceket tudnának szerezni!
Én csak abban bízom, hogy a hasonló gondolkodású levegőtársakkal félelmetes viharral söpörjük ki azokat, akik levegőnek néznek minket.
De vannak e még ilyenek e korban?
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése