Életeket menteni

Átfutottam a híreket és az alábbi címre kaptam fel a fejemet: Életeket mentene a közösségi oldal.

(a cikk itt olvasható: http://www.hir24.hu/it-mobil/2012/05/02/eleteket-mentene-a-kozossegi-oldal/~~Fokusz) 

Így jár akinek sok ideje van és azt sem földmunkavégzésre fordítja

Azonnal elolvastam és elégedetten készültem hátradőlni, hogy lám, de ekkor valami megnyomta a derekamat. Előrehajoltam és a hátam mögé nyúltam és kihalásztam onnan a lányom által ottfelejtett én kicsi pónimat, amely egy kerti bútorokra való párnával volt letakarva, de ficergésem- mocorgásom miatt lecsúszott és vesetájékon fennakadt. Ennek dőltem neki. Mivel sikerült kevésbé lágy műanyagokból kifejleszteni, rossz helyen, rossz élményt szerzett nekem, nevezetesen megnyomta a vesémet.

forrás:szeged.hu

Nincs tökéletesebb, mint az emberi test. Van valakinek egy Aspirinje?

Az a fránya vese, mely már annyiszor tréfált meg. Egyszer olyan sikeresen, hogy 3-4 napot tölthettem miatta kórházban és ha hasonló érzések kerítenek hatalmukba, mint a kezdődő vesegörcskor, bizony összeugrik a gyomrom. Mert uraim, nem a tökön rúgás fáj a legjobban. Attól még soha nem hánytam és nem könyörögtem a nővérnek megváltóért. A vesegörcs idáig nálam a favorit, bár valószínűleg tartogat még meglepetéseket számomra az élet és a szervezetem.

De, hogy el ne szakadjunk a a cikk eredeti témájától, azt az örömteli tényt konstatáltam, hogy a népbutításon, az unatkozó háziasszonyok tartalmatlan időszórásának elősegítésén, a fogyasztói társadalom gondolkodást mellőző mindennapjainak kialakításán, valamint az emberi kapcsolatoknak, a jó esetben csak a piackutatást hivatásuknak tekintő cégek (ide nem értve a CIA-t) vadász mezeje begyepesítésén kívül legalább egy dologra használható a Facebook: a szervdonorok és a szervekre várakozók összehozására.

Egy könnycseppet morzsoltam el a szemem sarkában.

"Le akartuk egyszerűsíteni a dolgokat. Nincs egyéb teendő, mint megjelölni az országot vagy államot, amelyben lakunk, és máris átirányítanak bennünket az illetékes hatósághoz"

Zuckerberg a Facebook atyja – bár még kissé fiatal ehhez a titulushoz, ezekkel a szavakkal kommentálta ötletét, ami a kibertérben történő szentté avatásához kiváló alapot biztosít.

Nemhiába jónak és önzetlennek születni kell. A csudába! Hétvégén elszámoltatom a szüleimet, hogy miként siklottam ennyire félre. Mert az a megátalkodott kritikus természetem valamiért most is átverést szimatol. Pontosabban nem átverést, csak a hülyének való nézést. (újmagyarul)

forrás:blikk.hu

Indokaink a következők:...- Honey, hová is raktuk a kimutatást?

A cikk szerint „A szolgáltatás létjogosultságát igazolja, hogy az oldal „lakossága” (értsd Facebook) immáron a milliárdhoz közelít,vagyis kétségtelen, hogy az offline világra is el nem hanyagolható hatással lehet - arról nem is beszélve, hogy a magyar felhasználók is indítottak már hasonló céllal facebookos kampányt.”

Így már minden világos. Ha egy tőzsdére éppen bevezetésre készülő (vagy lehet, hogy már fent is van, de a fene figyeli ezeket a fránya gazdasági híreket) közösségi oldalnak titulált búfelejtő fekete lyuk egymilliárd személyt – persze tudjuk, hogy kevesebbet, mert több regisztrált oldal is lehet egy kézben – be tud vonzani, akkor létjogosult arra, hogy......mire is? Hogy egy ilyen hangzatos kampányfogással még többet embert – akinek állapota napról napra romlik, vagy már kvázi élet-halál között lebeg, akinek csak a reményei maradtak - tudnak még begyűjteni?

Ez egy kicsit olyan UNDORÍTÓ. Nem? Hol van ehhez az általam indított: „Unatkozol? Vigyél haza egy mosómedvét!” kampány? Pedig óriási sikere volt, mert 14 nap után sem moderáltak ki. Így igazán van alapom arra, hogy tiltakozzak a bálnák párzásának kamerával történő megfigyelése ellen. Ok és okozat. Tiszta sor nem?

Egy csepp orvosságot oldj fel az akvárium vízében! Hiszel benne, hogy meggyógyít? A homeopátiás orvosságok(?) esetén azt a cseppet nem akváriumba, hanem a tengerbe cseppented.

Sajnos tapasztaltam már meg nem egy kollégám küzdelmét a rákkal. A kétségbeesett vergődésüket a hagyományos orvoslás és a misztikum világa között. Az úgynevezett egészségipar is elemi félelmünkre, a haláltól való félelmünkre épít. Kit nem keresett meg valamely örökélet-elixir cég területi képviselője azzal a szöveggel, hogy aszongya: „Azt hiszem az egészséged ennél sokkal többet is megér, mint ezt a néhány forintocska”.

Ó igen én is ezt gondolom, de másként. Azt a néhány forintocskát én nem az alkimisták menekülés közben elvesztett varázsszereinek felvásárlására, hanem inkább életmentő orvosi diagnosztikai berendezések, vagy kutatások finanszírozására szánom. És hagyjuk most a gyógyszerlobbit jó! Az egy külön téma. Majd máskor. Én is tudom, csak most nem akarok róla beszélni. (Kérem kapcsolja ki!)

„A közösségi oldalak és a keresőoldalak versengése nekünk egy fillérbe sem kerül.” - ősi nyenyec közmondás

Az a fontos, hogy a Facebook nem tör kizárólagosságra a piacon, nem tekinti a Google-t stratégiai ellenfelének és nem törekszik a hirdetésekből befolyó milliárdok megszerzésére. Itt arról van szó, hogy Zuckerbergnek keletkeztek olyan feles pénzei a zacskóhajtogatásból, amiket nem szeretett volna a padláson penészedni hagyni és inkább felvett (el/átcsábított) több tucat, vagy inkább száz

kiváló informatikust, akik mást sem csinálnak egész nap mint mézesmadzagot gyártanak. De csak hobbiból és nem azért, hogy elhúzzák a zemberek orra előtt.

„Már régen szükség volt arra a 12 új, 6 éves gyereknek való játékra, amit a héten dobtunk piacra.” -ismeretlen szerző.

Mire van manapság szüksége az embereknek. Elárulok egy nagy titkot: amire igényt teremtenek. Ha valaki megnéz egy reklámblokkot és még nem eléggé illuminált biztos, hogy megzavarodik a végére az intelligens mosóportól – akit mellesleg 5:3,6:2,7:1 arányban vertem meg dámában – a legújabb autócsodától, ami semmivel sem gyorsabb, tágasabb, nem fogyaszt kevesebbet, viszont hamarabb romlik el az elektronikája, mint egy tíz évvel ezelőttinek és a mindent – így a nőt is felszívó tisztasági betéttől. Hihetetlen és nélkülözhetetlen találmányok ezek abban a korban, ahol a zemberek elfelejtenek olvasni, nem tudnak írni és sírógörcsben törnek ki, ha a mobiltelefonjukat otthon felejtik. És hisznek a csodákban, mint például demokrácia, törvény előtti egyenlőség stb. stb.

„....mint az emberek a sót!” - legkisebb királylány, mikor még beszélőviszonyban volt az apjával.

Amikor megbetegszem és úgy döntök, hogy nem töltök két délelőttöt az orvosi váróban, hogy egy hét szigorú ágynyugalmat rendeljenek el nekem, böngészni szoktam a szakkönyveket és még a világhálót is, tüneteim alapján, vajh milyen nyavalya törhetett ki rajtam. Ezek a vizsgálódások eléggé messzire mutatnak, mert a tengernyi reményt keltő, majd elkeserítő információ egyre messzebbre visz az alaphelyzettől, de érdekes módon egyre közelebb egy gyógyszertárhoz.

Nem szeretném megtudni mit érez, aki szervre vár. De biztos, hogy minden szalmaszálba belekapaszkodik. Na mármost. A Facebook a hirdetésekből tartja fenn magát. A hirdetéseket az alapján generálja számunkra a gép, amilyen adatokat magunkról megadtunk, merre böngésztünk, kikkel vettük fel a kapcsolatot. Tehát a kiinduló példánál maradva, ha beírom, hogy dialízisre járok és veseátültetésre várok, garantáltan ehhez kapcsolódó hirdetések fognak elárasztani. És le merném fogadni 100-ból egy ember legalább egyszer rákattint valamelyikre. Ugye, hogy alábecsülöm a tényleges adatokat?

„Sej Nagyabonyban csak két torony látszik, de Mailandban harminckettő látszik.”

Amikor amerikai piacról beszélnek, egy picit mindig elmosolyodom. Kevés államszövetségben vannak furább törvények, mint az USA-ban. Amikor a cikkben azt olvastam, hogy csak ott 114 ezren várnak szívre, májra, vagy vesére, gondolkodóba estem. Van 50 állam (de lehet, hogy több) ahol így, vagy úgy de nagy valószínűséggel nem egyformán szabályozzák a donorkérdést. Ha csak minden 3. államban hasonló a szabályozás a magyarországihoz, már-már felmerül bennem a kérdés a kezdeményezés megalapozottságát illetően.

Magyarországon, Európa több államához hasonlóan, ugyanis semmilyen belegyezés nem szükséges, hogy bármely szervünket felhasználják. Aki olyan irigy, vagy vallási okokból nem kívánja magát holta után megosztani – erre csak életében hajlandó fehérmájú hölgyek gyilkos karmai között – annak ezt jeleznie kell és okmányai között az erről szóló tiltó igazolást el kell helyeznie. Így miután levágták felőle az autót és kirángatták a roncsok közül, nem kell aggódnia, hiszen a tűzoltóknak és a mentősöknek az lesz az első dolguk, hogy az okmányait a Föld alól is előkerítsék, nehogy valakinek az életét a már nem használt szívével megmenthessék.

A donorlistára – amennyiben az egész USA-ra megegyező szabályozás vonatkozna – a központi transzplantációs intézményük által létrehozott, szintén regisztrációhoz kötött egyszerű mezei honlapon is lehetne feliratkozni, ha valóban az adatbázis ilyetén módon történő létrehozása lenne a cél. Hasonló lapok működnek a gyermekélelmezés, a leprások gyógyítását elősegítendő – vegyes sikerrel. De mint tudjuk a Facebook más.

És még nincs vége

A cikk írója így fogalmaz:„Első körben a közösségi oldal egyesült államokbeli és nagy-britanniai felhasználói jelölhetik be magukat szervdonorként a jövőben - az oldal egyúttal arra is felkínálja a lehetőséget, hogy az ember a hivatalos donorlistákra is feliratkozzon.”

Tessenek elképzelni egy ilyen listát. Már létezik és máris egymilliárd tagja van, ha valósak a számítások. Az én felfogásom szerint ugyanis mindenki potenciális szervdonor, tehát az is aki boldogtalan felhasználója a Facebook-nak. Minden bizonnyal tájékozatlan vagyok, de inkább a transzplantációra váróknak van egy listája, amire nem túl nagy öröm felkerülni. Ennek a mondatnak már talán lenne is értelme. Mert vegyük azt, hogy donorlistára is lehet feliratkozni. Feliratkozom, hogy van egy szívem, két vesém, egy májam és tudományos kísérletek céljából felkínálok egy alig használt agyat. Nincs más dolgom, mint meghalni, hogy ezeket kiemelhessék belőlem, majd az orvosoknak megvárni a hozzátartozóimat, akik a „Halálom esetén felnyitni” jelzéssel ellátott , összes disznóságomat, törvénytelen gyermekeim elérhetőségeit, valamint kártyaadósaim listáját tartalmazó levelemet a közjegyzőtől - akinél kénytelen vagyok letétbe helyezni, mert ellenkező esetben túl hamar válna aktuálissá a borítéknyitás ismerve a zasszonyt - megszerzik, majd az abban található szupertitkos jelszóval (Blöki) belépni a Facebook oldalamra, megkeresni azokat a barátaimat, akikkel megdumáltam, hogy ha mondjuk autóbalesetben meghalnék – mert gondolom betegségben, fertőzésben elhalás kizáró ok a klubból – belemegyek, hogy a kedves pajtásom az én és ne a hozzá legközelebb fellelhető, esetleg nem Facebook tag máját kapja meg. (Ez úgy Nagy-Britannia – USA távlatban nem tesz ki többet 20 óránál a halál beálltát követően, de valamiért az a nyomasztó érzésem támadt, hogy az államokon belül sem biztos, hogy sokkal hamarabb jut szervhez ilyetén módon a kaliforniai, ha például szerencsétlenségére Chicago-i a donorja.)

forrás:artfunstyle.hu

Ha nem így képzelik a donorlista működését, akkor az csak úgy lehet, hogy valakivel iszonyú jó barátságba kerülök virtuális kertépítés során és megtudom, hogy egyébként vesére vár. Nekem van kettő, egyiket felajánlom neki. Kíváncsi vagyok, hogy Kínán (na jó idecsaphatjuk még Thaiföldet is) kívül melyik országban venne ki orvos nem családtag megmentése érdekében önkéntes felajánlás alapján bármilyen szervet is.

Remélem világos?

„A tulajdonosnak a jövőben joga van megvédeni birtokát a jogtalan behatolótól”.

A fenti ezeréves alapelvet nem túl régen ismét elővették a fiókból, vagy inkább úgy is fogalmazhatnék, hogy a tételes jogszabályok polcáról. A nép meg bekajolta, hogy most aztán már jaj a betörőknek, mert eddig ugyan, hogyan is védhette meg tulajdonát a gazda.

Ugyanígy kérem, mint most, ugyanígy. Csak nem tetszett forgatni a törvénykönyveket és azt a bizonyos józan paraszti eszet sem tetszett használni. És hány hangzatos politikai ígérettel, eredménnyel találkozunk naponta? Hmm? Öttel, tízzel, ezerrel? Már régóta működő jogintézményeket vesznek elő és tartanak vele ródsót. És mindenki elégedetten dől hátra, hogy megállhatunk, mert itten van már Kánaán. De akkor megnyomja az ő veséjüket is a nem az én, hanem az ő pici pónijuk és felébrednek, hogy mekkora egy marhák voltak.

Nincs új a nap alatt. Ami nem rossz, nem kell megjavítani. Semmi más nem történt, mint feltalálták a meleg vizet, csak az aggaszt, hogy ezt a vizet, valóban beteg emberek reményeinek gyertyalángján melegítik és nagyon sok a közösségi oldalakat marketingcélokra tudatosan kihasználó üzletember fog mások életén, vagy halálán meggazdagodni.

NÁ.