2012. augusztus 15., szerda

A korzón

Ennek a bejegyzésnek az gondolata még júliusban fogalmazódott meg bennem, azonban objektív akadályok miatt csak most jutottam odáig, hogy írásba öntsem tapasztalataimat.
Az időbeli eltolódás remélhetőleg nem rontja a szöveg értékét. 

forrás:egykor.hu

Felvetésemmel abbeli aggodalmamnak kívántam hangot adni, hogy az igényes szórakozás lassan teljes egészében kikopik a mindennapjainkból. Egy Miskolctapolcán rendezett kulturális programsorozat adta az apropót.

Nyilas Misi pakkot kapott, de valaki megette a cipőkrémet....” (ismeretlen bűnrészes cipőkrémmel a szája szélén)

Nem lehet azt mondani, hogy a városunk kulturális felelősei legalább nem próbálkoznak. Ezért ki is mondom, próbálkoznak. Több kevesebb sikerrel és az utóbbi állítás, ami igaz. Szerveznek, terveznek, megfelelni kívánnak, de ebben a városban ez nem megy olyan egyszerűen. Itt kérem mást diktálja a közízlést, amennyiben olyan van.

Ez utóbbiban nem vagyok teljesen biztos.

Hogy az alapproblémától el ne sodródjunk túl messzire, megemlíteném, mi volt az az ominózus eset, mely ezeket a bánatos sorokat mondatja velem.
A kulcsszó: miskolctapolcai nyár.
Persze nagy valószínűséggel ezt mind csupa nagy betűvel kellett volna írnom, de épp most említettem, milyen mélyen is hever nálunk az a bizonyos színvonala a kultúrának.
Nagyon mélyen kérem, de ez önmagában még nem lenne akkora baj, ha amúgy minden más az egekben szárnyalna, de sajnos szárnyalásról sem lehet szó és ennek sem a szárnyak, vagy akár a meleg levegő az okvetlen kiváltó oka.

Fürödni minek? Arra ott van a sziszegős szappan. A bőr két hónap múlva úgyis öntisztuló.” - népi sületlenség.

Az igénytelenség, tisztelt hölgyeim és uraim, valamint kedves barátaim, az igénytelenség. Az igények teljes hiánya. Na ez van nálunk, illetve nincs, illetve nem tudom.

Szervez a Művészetek Háza /ez valószínűleg kisbetűs/, de a lakosság, az igazi polgáriasodott proletár réteg nem kíván Márai nyomdokaiba lépni és az istennek sem áll meg, ha ne adj Isten esetleg térzenével találkoznak.

Ez ugye olyannyira gyakori jelenség, hogy igazán érthető a rohanás, a fej elfordítása, illetve oda nem fordítása, a háttal játszás, a fagyizás iránti nagyobb érdeklődés, attól függetlenül, hogy a fagyizó is a koncert helyszínén üzemelt, tehát egyszerre lehetett volna fagyizni és zenét hallgatni.
De nem, a fagyizás komoly dolog, azt csak merev nyakkal, előremeredten, buta ábrázattal és a drágasága miatt érzett keserűséggel lehet művelni.

A térzenét – amely esetünkben természetesen ingyenes volt, s mint ilyen teljességgel értéktelen – csak akkor lehet hallgatni, ne adj Isten élvezni – kezdek hívő lenni – ha arra külön kötelezik az embernek fiát. Vagy ha közérdekű munkaként azt a feladatot kapta az elítélt, hogy ároktisztítás helyett esetleg csárdásokat, polkákat, vagy keringőket hallgasson. Másért ugyan, miért tenne ilyet.


 forrás: muzsikusok.hu
Ami kevéssé vigasztalóan hatott, hogy ez az univerzális és mindent elsöprő közöny nem csak városunk lakóiból, hanem a hozzánk látogató kedves turistákból is vastagon áradt. Jó gazdaként nekik kedveskedve, nem sikerült olyan kulturális programot szervezni – ha a zebrasimogatás nem számít annak – amivel a fürdőt elhagyó és a szállodájuk felé egymással versenyző népeket, akár 2-3 percre is meg lehetne állítani.
Ja kérem, felül a gálya, alul a víznek árja, de azért álljon már meg a nászmenet.

Első a vacsora, második DVTK.

Mi fontosabb lehet, mi sürgősebb elintézendő akadhat péntek este egy üdülő turista esetében, mint az útjukba eső koncertbe belehallgatni. A kérdés költői és nem azért, mert egy költő teszi fel, de azért szétnéznék otthonukban milyen lehet a csatornakiosztás.
Jelen állás szerint, mind a magyar, mind a szlovák, lengyel, valamint egyéb beazonosíthatatlan ország képviselői azt a képet festették elém, hogy otthonukban is művészei -kulturális válság tombol, sorra zárnak be a színházak, koncerttermek. Vagy ha nem így van, akkor valamit nagyon félrenéztem.

Opera az amikor a tenor szerelmes a szopránba, emiatt a basszus rettentő pipa rá”

Fél nap sem telt el az operafesztivál óta. Az opera nehéz műfaj, magam sem értem, miért akarjuk úgy beállítani, mint ha Miskolc az operalátogatók Mekkája lenne, mikor a szomolyai cseresznyefesztiválon két nap alatt többen voltak, mint az összes operaelőadáson együttvéve, zenekarostul.

A keringő lényege a 3/4-es ütem, valahogy így: umcacca, umcacca” - Joseph Lanner a keringő feltalálója

Az opera smakkol, a valcer nem: győzött a klasszikus zene heavy metálja a popzene felett?
Most vagy a számadatok nem stimmelnek, vagy évek óta válogatott közömbös közönség fürdik a Barlangban, vagy valóban egy hatalmas űr keletkezett a kultúra ózonhiányos egén. Lehet magyarázkodni, de nem érdemes.
A tények, tények. A tények pedig azt mutatják, hogy a koncertlátogatók köre, ami zömében idősebbekből áll, már sajnos kikopik, aki él közülük, az nem engedheti meg a bérleteket, mert biztos nem dolgoztak 35-40 évet és ezért megérdemelten alacsony a nyugdíjuk és abból sem kell támogatniuk a hasonlóan jól megfizetett gyermekeiket.
Utánpótlás pedig nincs.
Ennyi. Függöny. Lehet tapsolni!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése