Remélem nem csap be az emlékezetem és valóban két esztendővel ezelőtt jelentette be Süveges Gergő, hogy a Magyar Televíziónál komoly szerkezetbeli változásokra lesz szükség. Ekkor már fontolgatták, hogy a párhuzamosságok elkerülése érdekében a két közszolgálati csatorna műsorát markánsan el kell választani egymástól.
Szóba jött, hogy egy mesecsatornát is bevezetnek a kisdedek legnagyobb örömére és épülésére. És lám 2012.december 22-én ez sikerült is. Igaz, nem egy harmadik csatornaként, hanem a M2 kebelében.
A nap túlnyomó részében – reggeltől estig – gyermekeknek, ifjaknak szóló műsorokkal próbálják a képernyő elé csalogatni, illetve ott tartani a kissé kiégett tiniket, de a világra még nyitott kisgyermekeket is.
Abba a kérdésbe már sokak bicskája beletört, mitől tekinthető nemzetinek egy tévécsatorna (és úgy bármi), de valóban elgondolkodtató, hogy két esztendős előkészület után sikerült egy olyan program összeállítást kiötölni, ami mindennek tekinthető, csak nemzetinek nem.
Találomra bármelyik napot ragadjuk ki reggel hat és este nyolc óra között és vonjunk mérleget.
Már a bibliai üzeneteket is egy amerikai rajzfilmből szippanthatja magába az a hasfájós gyerek, aki az anyja hétszázát, hát miért nem bír reggel hatkor még aludni irgum-burgum. Gyors számolást végeztem miközben megkentem egy vajas kenyeret és megállapítottam, hogy 45 műsorszámot vetítettek aznap.
Ebből konkrétan magyar gyártású rajzfilm a Vízipók, Pom Pom és a Mézga család történetei voltak. Pom Pomból kettős is adtak egy nap (egyet reggel a másikat este) így összesen 4 azaz négy magyar rajzfilm került műsorra. Csupán 41 azaz negyvenegy műsor volt ezen kívül nem magyar, ha úgy tetszik külföldi, ha úgy tetszik idegenszívű. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy izraeli rajzfilm is volt a válogatásban. Én nem vállalnám a kockázatot. És ha valami szövődménye lesz a gyereknek?)
Egy másik nap 43 azaz negyvenhárom műsor került levetítésre – ebbe a déli harangszót is beleszámoltam, de az előző napnál nem, tehát azt is most szeretném korrigálni - és ebből 2 azaz kettő volt magyar gyártású, de az egyik Süsü és az kettőt ér.
Következő napon 49 azaz negyvenkilenc műsort láthattak, akik az ágyhoz voltak szögezve és a kezük is be volt gipszelve, ezért nem tudtak átkapcsolni a Minimaxra. Itt már megjelent Kukori és Kotkoda is, Süsü és Pom Pom váltotta egymást pár órás különbséggel. A méterre megvásárolt külföldi rajzfilmsorozatoknak viszont sikerült magukat úgy becsévélni a mozigépbe, hogy négy-öt részt is le tudtak magukból vetíttetni.
Csuda jó ez az intelligens technológia! Van már intelligens mosószer, vízlágyító és bizony léteznek okostelefonok is. Már a tárgyak világa is kész tudományos akadémia.
Csak én érzek némi irigységet. Én nem tudok felnőni ehhez a szinthez. Túl sokat kellene pótolnom.
Szóba jött, hogy egy mesecsatornát is bevezetnek a kisdedek legnagyobb örömére és épülésére. És lám 2012.december 22-én ez sikerült is. Igaz, nem egy harmadik csatornaként, hanem a M2 kebelében.
A nap túlnyomó részében – reggeltől estig – gyermekeknek, ifjaknak szóló műsorokkal próbálják a képernyő elé csalogatni, illetve ott tartani a kissé kiégett tiniket, de a világra még nyitott kisgyermekeket is.
Abba a kérdésbe már sokak bicskája beletört, mitől tekinthető nemzetinek egy tévécsatorna (és úgy bármi), de valóban elgondolkodtató, hogy két esztendős előkészület után sikerült egy olyan program összeállítást kiötölni, ami mindennek tekinthető, csak nemzetinek nem.
Találomra bármelyik napot ragadjuk ki reggel hat és este nyolc óra között és vonjunk mérleget.
Már a bibliai üzeneteket is egy amerikai rajzfilmből szippanthatja magába az a hasfájós gyerek, aki az anyja hétszázát, hát miért nem bír reggel hatkor még aludni irgum-burgum. Gyors számolást végeztem miközben megkentem egy vajas kenyeret és megállapítottam, hogy 45 műsorszámot vetítettek aznap.
Ebből konkrétan magyar gyártású rajzfilm a Vízipók, Pom Pom és a Mézga család történetei voltak. Pom Pomból kettős is adtak egy nap (egyet reggel a másikat este) így összesen 4 azaz négy magyar rajzfilm került műsorra. Csupán 41 azaz negyvenegy műsor volt ezen kívül nem magyar, ha úgy tetszik külföldi, ha úgy tetszik idegenszívű. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy izraeli rajzfilm is volt a válogatásban. Én nem vállalnám a kockázatot. És ha valami szövődménye lesz a gyereknek?)
Egy másik nap 43 azaz negyvenhárom műsor került levetítésre – ebbe a déli harangszót is beleszámoltam, de az előző napnál nem, tehát azt is most szeretném korrigálni - és ebből 2 azaz kettő volt magyar gyártású, de az egyik Süsü és az kettőt ér.
Következő napon 49 azaz negyvenkilenc műsort láthattak, akik az ágyhoz voltak szögezve és a kezük is be volt gipszelve, ezért nem tudtak átkapcsolni a Minimaxra. Itt már megjelent Kukori és Kotkoda is, Süsü és Pom Pom váltotta egymást pár órás különbséggel. A méterre megvásárolt külföldi rajzfilmsorozatoknak viszont sikerült magukat úgy becsévélni a mozigépbe, hogy négy-öt részt is le tudtak magukból vetíttetni.
Csuda jó ez az intelligens technológia! Van már intelligens mosószer, vízlágyító és bizony léteznek okostelefonok is. Már a tárgyak világa is kész tudományos akadémia.
Csak én érzek némi irigységet. Én nem tudok felnőni ehhez a szinthez. Túl sokat kellene pótolnom.
kép forrása:mozicsillag.com
Esetleg egy rapid agyműtét is segíthetne és akkor talán megérteném, hogy egy országban, ahol munkaalapú társadalom felnövekvő tagjainak erkölcseit óvni, szellemiségüket védeni, nemzeti identitásukat kialakítani igyekszik az igen magas szinten álló kultúrpolitika (elnézést, ha nem ebbe a körbe tartozna a kérdés, de én már nem igazodom ki), mi akadályozza meg abban, hogy valóban alternatívát nyújtson azzal a nyugati (esetleg keleti) szennyel szemben, ami ellen keresztes hadjáratot szerveznek, csak még azért nem tudtak nekivágni, mert elveszítették az iránytűjüket.
Csak úgy parasztosan bököm ki a kérdést: kell ez, ez kell a magyar gyerekeknek?
NÁ.
Csak úgy parasztosan bököm ki a kérdést: kell ez, ez kell a magyar gyerekeknek?
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése