Értjük egymást?

-->

Fonákország nyelvtana sajnos tovább torzult. A szavak már régen elveszítették valódi jelentésüket, de nem ekkor rántotta le az elviekben azonos nyelvet beszélőket a kommunikáció örvénye. 

 forrás:katateka.hu

Igaz, ami igaz, voltak már előjelek. Ha azt mondta az országos illetékes, hogy tandíj pedig nincs és nem is lesz, akkor ezt mindenki készpénznek vehette, pontosabban adhatta, mert ezen a néven tényleg nem fejték meg a tanulni vágyókat. Igaz az is, hogy oktatási költségtérítést, hozzájárulást kellett kötelezően perkálni, de mindenki beláthatja, aki nem vak, hogy ez nem egy és ugyanaz. Már csak azért sem, mert a tandíj hat betű a költségtérítés pedig tizenhét. (A kedves olvasó ne lepődjön meg azon ha a számításai jelentősen eltérnek e sorok írójának kalkulációjától, de én nem tanulhattam, mert nem volt pénzem – és a szüleimnek sem – hogy kifizessem akár ezt, akár azt. Így számolni sem kellett megtanulnom. Nem is vittem semmire, de nem aggódom, mert az állam nyakán élve, örök problémagócként is tűrhetően tengetem napjaimat egy állástalan jogászhoz képest. Mert ugye ő rengeteg időt, energiát és pénzt is ölt bele, tehát jóval többet veszített.

Temérdek szabadidőmet pazarlóan használva olvasgatok, írogatok. Itt legalább kijavítja a masina a helyesírási hibákat. Bezzeg a számológép! Ugye, hogy az fittyet sem hány arra, ha tévesztek? A szemét!

Írok , olvasok, olvasok , írok, de leginkább olvasok, de lehet, hogy inkább írok. Írok blogot, levelet, verseket, kis és nagyregényeket, novellát, esszét, drámát, meg ne fogd a tehén farkát! Nem tudta ezt Mehemed.....álljunk meg, ez egy másik história. (LOL)

Egy jó ideje már különös dolgokat tapasztalok. Például ott is vakarom, ahol nem viszket, de ami esetünkben fontosabb, írok - mondjuk egészen konkrétan levelet – és jól nem kapok rá választ. Először azt hittem a spamszűrő dobálja leveleimet a saját kis kukájába, de gyanakodni kezdtem, mert a magamnak más címemre elküldött e-mailek megérkeztek. Aztán egy véletlenszerű félrekattintásnak köszönhetően kaptam üzenetet olyan személytől, akitől vártam volna, de nem nekem akarta címezni, mindamellett rólam szólt.

Tehát megkapják a leveleimet és nem válaszolnak. Ugyanezt a jelenséget tapasztaltam bizonyos közösségi oldalakon, nem egy és nem tíz esetben, Az SMS-ekről már nem is szólok, de a megválaszolatlan szösszenetek jellemzően a sátoros ünnepek idején érkeznek, vagy pont, hogy nem érkeznek.

Ha nagy ritkán – persze ha érdekében áll a tagnak, akkor azonnal és máris - válaszolnak, abban sincs sok köszönet. De, hogy bánatom ábrázolásához elengedhetetlen szavaimat egymásba ne öltsem, nem is a válaszok jellege, természete szomorít el, hanem a keletkezések oka.

Bármennyire is próbálok közérthetően fogalmazni, sokszor úgy tűnik ez nem sikerül. Rá is jöttem az okára miért nem. Túl terjengősen, árnyaltan írok és ez komoly zavart okoz manapság. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne azt írnom, hogy respect, ahelyett, hogy mennyire egyetértek azzal, amit...., vagy LOL ahelyett, hogy mindjárt becsinálok, te egy állat vagy.

A játék odáig fajult azonban, hogy a rövidítések, talán szlengnek felfogható kifejezéseken kívül polgártársaink jelentős hányada – mily fájdalom, élen a fiatalokkal – ha akarja sem tudja magát másként kifejezni, mondandóját, gondolatait továbbadni, közölni.

Ott tartunk, hogy ha egy megállapítás után nem írok egy hangulatjelet, a másik fél teljesen zavarba jön és szemmel láthatóan rosszul válaszol, a helytelenül felvetett kérdésre. Továbbmegyek hangulatjelek alkalmazásával teljesen képesek – legalábbis így hiszik – kiváltani a szavakat. Persze a színvonaltalanságnak nincs határa. Mondanám, hogy nem lenne baj, hogy nem tudnak kommunikálni, ha nem tennék, de igen. Sőt tanácsot és észt is osztanak. :-)

Én megkímélném most az oktatáspolitikát dörgedelemeimtől, mert az iskola csak nyolc órát tud rombolni a gyerekeken. Már, akin még van mit. :-) Számos esetet ismerek személyesen, amikor kijelenthetjük, hogy nincs tovább. Ennél lejjebb már nem lehet. Iskolába is már úgy kerülnek, mint az állatok. :-) Talán a kicsempézett helyiségig el tudnak jutni, ha könnyíteni szeretnének magukon (értsd:szarni, hugyozni, esetleg kakálni, pisilni), de ennyivel ennyi. Mind hanghordozásban, artikulációban, kifejező erőben egy orángután szintjén állnak, aki egy roppant kedves, ugyanakkor lusta majom.

A kommunikációs csűrcsavart azonban a felnőtt lakosság körében ugyanúgy tapasztalom. Lövésem sincs, hogyan lehet ma vígjátékot forgatni úgy, ha senki nem esik hasra, vagy nem vágnak tortát a képébe benne. Mert aki nem a sorok között, hanem a sorokat olvasva sem képes értelmezni hétköznapi nyelvezetben papírra vetett gondolatmeneteket, az miként lát a sorok közé. Vagy csak azt látja? :-) Hogyan értenek meg bármit is? Tényleg foglalkoztat a kérdés, mert Fonákországban komoly és hosszas párbeszédre lenne már szükség, de párbeszédet, csak azok tudnak folytatni, akik tudnak beszélni. A szájukkal és nem egyéb metakommunikációs eszközökkel, mint például a szerződéskötési szándékukat lábemeléssel, mint ráutaló magatartással jelző, testüket áruba bocsájtó hölgyek esetében. (kurva)

 forrás:lyrics.wikia.com

Talán meg is van a magyarázat a meg nem válaszolt levelekre, üzenetekre. Talán így érthető, hogy miként lehet életképes a képernyőkről áradó mocsok (LOL). Már megérthetjük, hogy az élet valahány területén, hogyan képes leledzeni egy szemétláda, ennyi érzelmi intelligenciával nem rendelkező droid, aki csak elvenni tud, de hozzátenni semmit.

Hogyan várhatunk el fejlődést - de sokat akarok markolni - csak stagnálást is? Nem kedves barátaim, akinek szemét csípi a betű, az nem fog tanulni és nem veszi majd a fáradtságot, hogy a minimális ismereteit szintetizálja. Az csak arra fogja venni a fáradtságot, hogy a maga ösvényét kitapossa, kerül, amibe kerül. Az át fog gázolni bárkin, az hátrahagyja anyját, apját, családját, gyerekét, embertársát. Az nem lát tovább az orránál, az nem tud miből meríteni. És ez nem egyéni szoc.probléma. Ez az én az Ön, a Te problémád. Ilyen szinten élő emberektől nem várhatunk el sokkal többet, mint a beszélő szerszámoktól.(rabszolga) A rabszolga munkája pedig szükségszerűen hanyag.

Csodálkozunk, hogy itt tartunk? :-o

NÁ.

ui: Mivel Fonákországról írtam, nincs ok az aggodalomra, hiszen mindennek az ellenkezője az igaz. (Most bizonytalan vok)