Tobin

13 évvel ezelőtt Leányfalun egy ír biztosítási ügynök, Francis Ciaran Tobin halára gázolt két kislányt. Nemrégiben hosszas jogi hercehurca után 11 hónap letöltendő szabadságvesztést szabtak ki, pontosabban magyar és az ír igazságügyi szervek arról állapodtak meg, hogy a gázoló megkezdi büntetése letöltését méghozzá Magyarországon, de azzal a feltétellel, hogy akár az első napon is kérheti, hogy a büntetés végrehajtásának helyszínét helyezzék át Írországba. 

forrás:index.hu

Ha egy kutyát szobatisztaságra akarunk szoktatni, nem célravezető megverni, ha bepisil. Némelyek mégis megteszik. Beleverik az orrát, amiből persze a kutya az égvilágon semmit sem fog fel. Ha közvetlenül valamilyen rosszalkodása után érjük tetten és rámordulunk a hangsúlyból és a testtartásunkból ki tudja következtetni, hogy a gazdi momentán nem boldog. Szeretném kiemelni még egyszer: közvetlenül a tette után. Nem holnap, nem egy hét múlva koncentráltan, hanem azonnal és máshogy sehogy.

A büntetés célja kettős: egyrészről vissza kell tartania az elkövetőt, hogy a jövőben hasonló, vagy más bűncselekményeket kövessen el, másrészt a társadalom tagjainak kell, hogy elrettentő példával szolgáljon. Ehhez azonban nagy szükség van a nyilvánosságra és arra , hogy a tett és a büntetés kiszabása között relatíve rövid idő teljen el. Talán e sorok olvasói sem emlékeztek már a fent vázolt esetre és csak annak felmelegítése után, utána olvasva ismerték meg a teljes valóságot. Ez azonban nem érinti meg úgy az embert, mintha folyamatában követné az eseményeket, lásd Bándy Kata és Szita Bence tavalyi gyilkossága, vagy Marian Cosma büntetőperének viszontagságai.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a kislányok szülein kívül igazi elégtételt a büntetés letöltésének megkezdése nem nyújt. Azt sem lehet tudni, hogy Tobin – akinek annak ellenére, hogy nem kellett éveket a rács mögött töltenie,s nem szívesen lennék a helyében – még Magyarországon van-e, vagy egyáltalán megkezdte-e már a büntetését. Itt megint csak kisiklás tapasztalható, ami a büntetőítéletet nem erősíti, hanem hatását igencsak gyengíti.

A legszomorúbb az egészben, hogy semmiféle ítélet nem hozhatja vissza a kislányokat, sem Szita Bencét, sem Bándy Katát, sem....

És itt van a kutya elásva. Magyarországon sokan úgy gondolják, hogyha egekbe emelik a büntetési tételeket – amit viszont megítélni nem mernek, nem szoktak – akkor minden a legnagyobb rendben lesz. Elborzadva olvasom az újságban a rendőrségi statisztikákat, amik arról számolnak be, hogy ugyan kis mértékben emelkedett az ismerté vált emberölések száma, és valamennyi esetben igen hamar elfogták az elkövetőket.

Eső után köpönyeg. Erőszakszervezetekből már van elég az országban. A törvényeink alkalmasak arra, hogy megfelelően „díjazzák” a jogsértő magatartásokat. 

Mi tehát a probléma?

Véleményem szerint a szemlélet. Megelőzni kell a bajt, nem orvosolni. Megette a fene, ha egy óvodai tömeggyilkos kap 20 évet, ha megöl 15 gyermeket. Ilyet ember ép ésszel nem tesz. Igen ám, de vizsgálja -e bárki a pályaalkalmassági vizsgálatokon kívül például a polgárok pszichés állapotát? Tesznek-e eleget a mérhetetlen alkoholizmus ellen? Megfelelően működik-e a gyámügyi rendszer, a védőnői hálózat? És az oktatással mi a helyzet? Ezeket a kitörési pontokat megoldásra váró problémagócokat megkísérli-e hatékonyan megoldani. Miért pont ezekről a területekről vonnak el pénzt? Miért olyan alacsony a társadalmi megbecsültsége egy pedagógusnak? Miért bélyegezzük meg idegösszeomlás szélén álló polgártársunkat, aki szanatóriumba vonul – még időben – hogy aztán csak összesugdosnak a háta mögött? Miért attól függ a büntetések felfüggesztése, a különféle szabadulási kedvezmények rendszere, hogy mennyi hely van a hűvösön?

Aki ezekre a kérdésekre tudja a választ és lát némi összefüggést a látszólag egymástól távol álló területek között, az igen, az támassza meg a homlokát. De előtte tenyérrel csapjon rá egy jó nagyot! Rettenjen meg és borzadjon el!

Mert itt, ezek mögött a látszólag véletlenszerűnek, sablonosnak tűnő napi problémák, gondok mögött rejtőznek az igazi nagy és úgy tűnik jelen idő szerint megoldhatatlan ellentmondások. 

De semmi vész. Július elsején hatályba lép az új Btk. Kiterjesztették, kitágították a jogos védelem körét, lehetőségét, de lehet, hogy csak másként értelmezik. Egy biztos, a gondoskodó állam itt, ezen a területe is elengedte a kezünket. Védd meg magad, ha tudod! És hogy megüthetem-e miatta a bokámat? Elvileg nem, de a hivatalos válasz: ezt majd a bírói gyakorlat fogja megmutatni.

Tehát várjunk csak türelemmel és kísérjük figyelemmel, ki hogyan jár pórul a maszek jogászkodás miatt, aztán ha pozitív példát tapasztaltunk, majd hivatkozhatunk rá. Még "szerencse", hogy Magyarországon tilalmazott a joganalógia és nincs precedensjog. Itt minden eset más és más, egyedi elbírálásért kiált.....

NÁ.