2013. július 28., vasárnap

Rá itt van szükség

„...mert vétkesek közt cinkos, aki néma...” - Babits: Jónás könyve

Talán már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy közszereplő, celeb, vagy egyéb ismert, vagy ismertnek tűnő ember disznóságáról, korábbi botlásáról, kisebb, vagy nagyobb tévedéséről, bűnéről kapunk hírt. A mindennapok részévé váltak ugyanis az úgynevezett okosságok, ügyeskedések.


Aztán jön a megélhetési „coming out”, vagy az arról tudomással bíró kisebb, vagy nagyobb csoportok nyomása és a magukat szentnek, ártatlannak valló - és a félelmetes, hogy valóban annak is gondoló – ajka megnyílik, ám mea culpa nem hagyja el azt. Már miért is tenné, hiszen a társadalom jelentős – és hangosabb, öntörvényű – része szerint nincs ebben semmi kivetnivaló, sőt „radikálisabbak” szerint: ez tök cool.

Ha valaki színészi kvalitásaival nem tudja a magyar színjátszás egyre szürkébb egét beszínezni, nem kell mást tennie, mint az arra mindig kapható szennylapok (értsd:bulvár) egyikében nyilatkoznia és máris sínen van.
Vettem egy érettségit – diplomamunkát, nyelvvizsgát, jogosítványt – majd loptam egy szakdolgozatot, de lám megálltam a helyemet az ezek mögött felhalmozódó, vagy felhalmozódni szükséges tudásmennyiség nélkül is. De bevallottam, így már a jó fiúk körébe tartozom és esetleg, ha kevés lenne az apanázs még bevallom, hogy alkoholista/drogos/meleg/bi/transzvesztita voltam/vagyok, hogy volt öngyilkossági kísérletem, hogy vertem a kutyámat, hogy csaltam a feleségemet, hogy anyám levesét a filodendronra öntöttem, hogy .....

Olyan ismerős élethelyzetek ugye? Mert ma Magyarországon minden második embernek a sublódjában hasonló gyarlóságok sorakoznak. Miért ne értené meg az egyik zsivány a másikat, avagy holló hollónak nem vájja ki a szemét. Ugye?

Tiszta és világos üzenet azoknak az elenyésző számú balekoknak, akik a fentieket nem tekintik magukra nézve érvényesnek, esetleg tettek is valamit azért, hogy azok legyenek amik, de ők csak szánalmas hülyék. Meg lehet ezt okosan is oldani. Különben is akinek nem tetszik, annak el lehet menni.

Ez utóbbi javaslatot (ők) ugyan nem fogalmazzák meg, mert ahhoz tudniuk kellene fogalmazni, csupán a szolidaritásukról - a legutóbbi esetet alapul véve Hujber Ferencet - biztosítják, sőt egyesek még lándzsát is törnek mellette, hogy ugyan érettségije sincs, diplomája sincs és lám!

                                                                  kép forrása:mommo.hu
Lám?!
Mi lám? Nem szeretnék igazságtalan lenni, mert láttam tőle a „Közel a szerelemhez”-t, ami kifejezetten tetszett. Na nem Ferencünk, hanem a film, de aki nélkül ugye ez sem jöhetett volna létre....
Nem hiszem, hogy egy újabb Latabár, Csortos, Kabos, Sinkovits, Haumann stb. veszett volna el benne. Nem ismerem a társulat véleményét, ahol a jelek szerint alulfizetve valósította meg önmagát, de nem hiszem, hogy ezek után ne tudnák pótolni a hiányát, ha esetleg mégis úgy döntenek megválnak ettől a „színésztörpétől”.

Ma Magyarországon beért a haszonelvű társadalom, aki nem nézi, hogy honnan jön a delikvens, csak azt, hogy merre tart. Megnézném – illetve nem nézném meg - a buta arcát annak a vadparasztnak, akinek a gyereke azért hal meg a műtőasztalon, mert valaki lopta az orvosi diplomáját. Persze erre a válasz nálunk nem az, hogy húha, meg ajaj, hanem, hogy számos orvos így is csak pénzért hajlandó tisztességes munkát végezni és nem attól, meg ettől függ, meg ez nem így működik.

Akkor, hogy működik drága honpolgárok?
Vannak, akik éveket „pazarolnak” életükből, hogy felelősségteljes hivatást töltsenek be és vannak a sumákok. Ha a sumákok ilyen, vagy olyan okok miatt – konkrétan olyan területen helyezkednek el, ahol nem tudnak különösebben ártani, legfeljebb elveszik egy arra jogosult ember elől a munkalehetőséget – nem buknak meg, akkor őket igazolta az élet?
Élet ez kérdem?

Ez a gondolkodás – ezt bátran kijelenthetem, mert nem ebből az egy elszigetelt(?) esetből vontam le a következtetéseimet – mélyen gyökeret vert már társadalmunkban és az ilyen Hujber-félék működésének az eltűrése, (vissza)igazolása teszi elviselhetetlenné, eltűrhetetlenné a magyar közéletet és közgondolkodást.

Ahogy Hofi mondta volt: „… aki ilyen szinten van, arra itthon van szükség.” Én csak annyival egészíteném ki, hogy egy aljasság, ha millióan is követik el, még aljasság marad.

NÁ.

1 megjegyzés:

  1. Alapvetően egyetértek a mondanivalóval.

    DE ez:

    "De bevallottam, így már a jó fiúk körébe tartozom és esetleg, ha kevés lenne az apanázs még bevallom, hogy alkoholista/drogos/meleg/bi/transzvesztita voltam/vagyok, hogy volt öngyilkossági kísérletem, hogy vertem a kutyámat..."

    kicsit durva. Ha valaki pl. meleg, az mitől rosszabb, mint bárki más? (Nem vagyok meleg.) Manapság nagyon-nagyon bátor közszereplők vállalják csak fel másságukat. Pl. az is tök hihető, hogy az egész kormányzati kompániában - és nem kevesen vannak ma már - egyetlen meleg sincs.

    Na és ha valakinek volt öngyilkossági kísérlete? Az nem egy hobbikategória, bárkivel megeshet...még olyanokkal is, akik azt hiszik, hogy "velem aztán nem!". Lehet, hogy majd 76 évesen, lehet, hogy jövőre. Az élet meglepő fordulatokat tud produkálni. (Ezt speciel személyes tapasztalatból írom, alapvetően nagyon optimista életszemlélettel - de a mély depresszió ide is becsapott anno.)

    A kutyaverésre nem találok mentő körülményt, és ezt komolyan gondolom.

    VálaszTörlés