2013. augusztus 30., péntek

Meleg helyzet

Egy hasonlóan intoleráns és homofób társadalomban, mint a magyar, nem leányálom homoszexuálisként élni, szeretni és úgy egyáltalán létezni.

Az online média kommentjeiben, közösségi oldalakon nyíltan buziznak – és azt gondolom, ez a legkisebb atrocitás, ami egy meleget érhet - de sajnos egészen kemény, erőszakos hangot is megüt egyik - másik olvasó kommentelő.


forrás:alfahir.hu


Különösen gusztustalan ez ott, ahol az a buta felfogás vert gyökeret, hogy tulajdonképpen minden nő látens leszbikus, de legalább biszexuális, ott ahol csaknem az egész férfitársadalom nyálcsorgatva bámulja a leszbikus, vagy csak szimplán lány-lány videókat , képeket, ott ahol a néger -maláj, japán, brazil stb.- nővel történő szexuális aktus - lásd: Zimmer Feri - ugyanolyan álomképként jelentkezik, mint két- esetleg három nővel történő hempergőzés (lehetőleg egymást is kényeztessék, konkrétan nyalják-falják).



Nos, úgy gondolom, hogy az „az vesse rá az első követ...” alapelve, ha úgy tetszik krisztusi tilalma egyáltalán nem érvényesül kis hazánkban. Szándékosan korlátozom magam az országhatárok közé, mert már Európa más tájain is egészen más a helyzet és akkor messzebbre ne is menjünk.

Az biztos, hogy sehol nem fonják kolbászból a kerítést meleg ügyben, de az is biztos, hogy amennyiben ezt helyzetként értékelik, értelmezik, úgy valamilyen mértékű, mélységű elfogadási modellt kidolgoztak és alkalmaznak.



Tájékozódtam a magyar meleg helyzetről rám nem jellemző módon, egyoldalúan,  csak a melegek oldaláról megközelítve. Különféle meleg szervezetek honlapjait kerestem fel, folyóiratait, magazinjait olvasgattam. Nagyon érdekes, tanulságos, színvonalas írásokat találtam. Szabályosan kedvet kaptam némely oldalon történő publikáláshoz.

Észrevettem azonban egy különös jelenséget, tendenciát. Gőzerővel folytatnak önigazolást, ami nem megvetendő tevékenység, hiszen mindenkinek szüksége van helyének, szerepének helyes értékelésére, önazonosságának kialakítására és identitásának nyílt felvállalására.



Mivel nem csekély a le- illetve visszahúzó erő, gyakran átesnek azonban a ló másik oldalára.

Szabályos listákat készítenek ismert művészekről, közéleti személyiségekről, akik nyíltan vállalták bi- illetve homoszexualitásukat. Valahol egy kicsit visszataszítónak tartom, - mivel a szexuális irányultságot a legbensőségesebb magánügynek tartom – hogy online lexikonokban – pl. Wikipedia – egy neves személy páratlan munkássága mellett, a magánélet rovatban szinte tolakodóan csak a leplezett – vagy nyílt - nemi identitását és álházasságát ecsetelgetik. Nem hiszem, hogy Kossuth-díjas művészeink, zenészeink legfontosabb „tulajdonsága” az lenne, hogy meleg (volt). Emögött mindenképpen meleg közösségek munkálkodását vélem felfedezni, de úgy érzem ezzel öngólt rúgnak.



De folytatnám a folyóiratokkal, honlapokkal. Hosszú listákon közlik, ki meleg és ki az akiről csak sejthető. Nagyon meglepődtem nem titkolom, de nemcsak azon, hogy erről, vagy arról az emberről nem gondoltam volna, vagy nem néztem volna ki belőle, hanem ellenkezőleg: a súlyos ténybeli tévedéseken.


Szándékosan nem sorolom fel azoknak az ókori tudósoknak, politikusoknak, vagy a 19. század, esetleg az azokat megelőző századok ikonjainak a nevét, akikről ilyen vagy olyan levezetések útján kijelentették, - egyes esetekben vélelmezték – hogy homoszexuálisok voltak. Nem győzöm kiemelni – nagyon súlyos ténybeli tévedésekkel tarkított életrajok végére biggyesztve találtam a bűnként izzó bélyeget: meleg.

Magam részéről csak a személy nyilatkozatát, vallomását tudom hitelt érdemlően elfogadni. Ezzel egyenértékű, aki le nem írta ugyan, de nem titkolta vágyait a nagy nyilvánosság előtt.



Ettől kezdve komoly kétségeim támadtak. Ha ennyi és annyi esetben ekkorákat tévedtek, vajon nem tévedtek, mások esetében sem? Nem szándékosak ezek a torzítások, ferdítések? Mennyire hihetek ezek után bárkiről is szóló leírásoknak, jellemzéseknek? Mennyit veszít a lap egésze a hitelességéből?



Az önigazolás ilyetén módja nagyon emlékeztetett a fajelméletre, illetve az élettér elméletre. Szerintem a „városi legendáknak” beillő történetek készpénznek tekintése, azokból hibás következtetések levonása, az alátámasztottság teljes hiánya többet árt a meleg mozgalmaknak, mint egy ellen szimpátia tüntetés. Sokkal többet, mert ez esetben saját magukat fegyverezik le a homoszexualitás hétköznapi voltának túlzott bizonygatásával.



NÁ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése