Egy hasonlóan intoleráns és homofób
társadalomban, mint a magyar, nem leányálom homoszexuálisként
élni, szeretni és úgy egyáltalán létezni.
Az online média kommentjeiben,
közösségi oldalakon nyíltan buziznak – és azt gondolom, ez a
legkisebb atrocitás, ami egy meleget érhet - de sajnos egészen
kemény, erőszakos hangot is megüt egyik - másik olvasó
kommentelő.
forrás:alfahir.hu
Különösen gusztustalan ez ott, ahol
az a buta felfogás vert gyökeret, hogy tulajdonképpen minden nő
látens leszbikus, de legalább biszexuális, ott ahol csaknem az
egész férfitársadalom nyálcsorgatva bámulja a leszbikus, vagy
csak szimplán lány-lány videókat , képeket, ott ahol a néger
-maláj, japán, brazil stb.- nővel történő szexuális aktus -
lásd: Zimmer Feri - ugyanolyan álomképként jelentkezik, mint két-
esetleg három nővel történő hempergőzés (lehetőleg egymást
is kényeztessék, konkrétan nyalják-falják).
Nos, úgy gondolom, hogy az „az vesse
rá az első követ...” alapelve, ha úgy tetszik krisztusi tilalma
egyáltalán nem érvényesül kis hazánkban. Szándékosan
korlátozom magam az országhatárok közé, mert már Európa más
tájain is egészen más a helyzet és akkor messzebbre ne is menjünk.
Az biztos, hogy sehol nem fonják
kolbászból a kerítést meleg ügyben, de az is biztos, hogy
amennyiben ezt helyzetként értékelik, értelmezik, úgy valamilyen
mértékű, mélységű elfogadási modellt kidolgoztak és
alkalmaznak.
Tájékozódtam a magyar meleg
helyzetről rám nem jellemző módon, egyoldalúan, csak a melegek oldaláról
megközelítve. Különféle meleg szervezetek honlapjait kerestem
fel, folyóiratait, magazinjait olvasgattam. Nagyon érdekes,
tanulságos, színvonalas írásokat találtam. Szabályosan kedvet
kaptam némely oldalon történő publikáláshoz.
Észrevettem azonban egy különös
jelenséget, tendenciát. Gőzerővel folytatnak önigazolást, ami
nem megvetendő tevékenység, hiszen mindenkinek szüksége van
helyének, szerepének helyes értékelésére, önazonosságának
kialakítására és identitásának nyílt felvállalására.
Mivel nem csekély a le- illetve
visszahúzó erő, gyakran átesnek azonban a ló másik oldalára.
Szabályos listákat készítenek
ismert művészekről, közéleti személyiségekről, akik nyíltan
vállalták bi- illetve homoszexualitásukat. Valahol egy kicsit
visszataszítónak tartom, - mivel a szexuális irányultságot a
legbensőségesebb magánügynek tartom – hogy online lexikonokban
– pl. Wikipedia – egy neves személy páratlan munkássága
mellett, a magánélet rovatban szinte tolakodóan csak a leplezett –
vagy nyílt - nemi identitását és álházasságát ecsetelgetik.
Nem hiszem, hogy Kossuth-díjas művészeink, zenészeink
legfontosabb „tulajdonsága” az lenne, hogy meleg (volt). Emögött
mindenképpen meleg közösségek munkálkodását vélem felfedezni,
de úgy érzem ezzel öngólt rúgnak.
De folytatnám a folyóiratokkal,
honlapokkal. Hosszú listákon közlik, ki meleg és ki az akiről
csak sejthető. Nagyon meglepődtem nem titkolom, de nemcsak azon,
hogy erről, vagy arról az emberről nem gondoltam volna, vagy nem
néztem volna ki belőle, hanem ellenkezőleg: a súlyos ténybeli
tévedéseken.
Szándékosan nem sorolom fel azoknak az ókori tudósoknak, politikusoknak, vagy a 19. század, esetleg az azokat megelőző századok ikonjainak a nevét, akikről ilyen vagy olyan levezetések útján kijelentették, - egyes esetekben vélelmezték – hogy homoszexuálisok voltak. Nem győzöm kiemelni – nagyon súlyos ténybeli tévedésekkel tarkított életrajok végére biggyesztve találtam a bűnként izzó bélyeget: meleg.
Magam részéről csak a személy
nyilatkozatát, vallomását tudom hitelt érdemlően elfogadni.
Ezzel egyenértékű, aki le nem írta ugyan, de nem titkolta vágyait
a nagy nyilvánosság előtt.
Ettől kezdve komoly kétségeim
támadtak. Ha ennyi és annyi esetben ekkorákat tévedtek,
vajon nem tévedtek, mások esetében sem? Nem szándékosak ezek
a torzítások, ferdítések? Mennyire hihetek ezek után bárkiről
is szóló leírásoknak, jellemzéseknek? Mennyit veszít a lap
egésze a hitelességéből?
Az önigazolás ilyetén módja nagyon
emlékeztetett a fajelméletre, illetve az élettér elméletre.
Szerintem a „városi legendáknak” beillő történetek
készpénznek tekintése, azokból hibás következtetések
levonása, az alátámasztottság teljes hiánya többet árt a meleg
mozgalmaknak, mint egy ellen szimpátia tüntetés. Sokkal többet,
mert ez esetben saját magukat fegyverezik le a homoszexualitás
hétköznapi voltának túlzott bizonygatásával.
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése