Telemarketing

Az utóbbi időben több olyan telefonos marketinges megkeresésével találkoztam, ami mélyebb nyomot hagyott bennem.

Egy régi vicc szerint egy ember kilép a patika ajtaján és az akkor vásárolt összes gyógyszert bevágta a kukába. Odalép egy érdeklődő, aki szeretné megtudni, miért tette ezt a delikvens. A válasz egyszerű: - Nézze uram! Beteg voltam, ezért elmentem orvoshoz, mert meg kell élnie, aztán kiváltottam a gyógyszert, mert a patikusnak is meg kell élnie és eldobtam az egészet, mert nekem is élnem kell.

forrás:voices.yahoo.com

Valahogy így viszonyulok a telefonos kisasszonyokhoz. Próbálom őket leplezett türelemmel végighallgatni, hiszen tudom, nem egyszerű és felemelő munka egész nap eladhatatlan vackokat másokra rásózni. Igyekeznek is. Szinte betű szerint olvassák fel a marketinges szakember által eléjük tett papíron szereplő „jól felépített” sablonszöveget. Ki vannak képezve az igen utcába történő beterelésre is, sőt gyér pszicho-módszerekkel tudják (igyekeznek) irányítani a beszélgetést, vagy, ha úgy ítélik meg, akkor éppenséggel megszakítani.

Ez inkább nem szokott sikerülni, mint igen. Nagyon komoly kitapintható minőségromlás állt be a telemarketingesek állományát (is) illetően. Hiába, ezt a munkát nem lehet józan ésszel huzamosabb ideig végezni.

Itt nálunk biztosan nem.

Ezért egyre fiatalabb, egyre határozatlanabb, egyre gyengébb, meggyőző erővel nem rendelkező lánykákat alkalmaznak. Ők legalább olcsók, már amennyiben a hangjukat fizetik meg.

Szóval ott tartottam, hogy felhív egy elektronikus (vagy kinyomtatott) telefonkönyveket forgalmazó cég, akikkel korábban kapcsolatban álltam. (Vesztemre.) Jön azzal a fal dumával, hogy hová küldheti a számlát, mire megszakítva a már harmadszorra megismétlődő beszélgetést, közlöm, hogy leginkább sehová. Erre érkezik a megdöbbentő ledorgálás, hogy vegyek már vissza, mert ő szépen beszélt velem stb. Vegyek már vissza! Értik ezt? Honnan szakajthatták ezt a kofát?

Reméltem,hogy most kivételesen valóban rögzítik a beszélgetést (minőségbiztosítási célból) mert ez iskolapéldája lehetne, miért kell valakit azonnali hatállyal elbocsájtani.

„ A vevőnek mindig igaza van” közhelyet mért nem oktatják, ha már olthatatlan vágyat éreznek, hogy 60-as IQ-val rendelkező embereket alkalmazzanak? Ennyit biztos megjegyeznének. Vagy nem.

A hölgyet rövid úton rendeztem, de nem hagytam ki, hogy mondvacsinált indokaival (lásd részletesebben: hazugság) védje magát. Nem elég, hogy megtévesztő hívásával csaknem olyan helyzetbe sodort, amibe én nagyon nem szerettem volna kerülni, még le is osztott: („Vegyen már vissza!”-nagyon belém vésődött az emlék).

Na és a cinikus „aha, ühüm” hangulatszavai itt csengenek a fülemben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az hajtott el, aki belőlem élt és még ezt az elemi összefüggést sem fogta fel.

Aztán rövidesen bambuszzoknit akartak rám sózni, de a kekec természetemnek köszönhetően ezzel az ajánlattal sem kívántam élni. Itt szabályos inkvizíciós eljárás vette kezdetét. (Miért, miért nem, de hát...?) Megismételtem nyomatékosítás céljából akaratomat, de erre azt a kifinomultan kidolgozott választ kaptam, hogy az egészség az mindennél fontosabb és nem igény kérdése.

Jó, ezt is tudni, de azért maradok annyiban konzervatív, hogy csak azt veszem meg, amire szükségem van és ha nem lennék tisztában a megvásárolandó dolog jelentős körülményeivel, akkor fenntartom magamnak a jogot, hogy magam nézzek utána annak, ami érdekel. Valamiért jobban bízok magamban, mint lebutított, faragatlan végpontokban.

Valamiért azt érzem, ez a helyzet a jövőben nem javulni fog.

NÁ.