Tiszta
őrület ez a magyar nyelv.
Mintha
cukorból formázták volna őket pattannak fel ijedten, hogy
mihamarabb esővédett helyre meneküljenek az emberek, amikor az
első csepp rájuk esik. Stabilabb idegrendszerrel rendelkezők
ilyenkor azt mondják, hogy szemerkél az eső, az idegesebb fajta
pedig égszakadásról és földindulásról kezd hősi énekbe.
/Lásd bővebben heroikus thriller-song/
forrás:picisziv.hu
A
kiváltó ok azonban azonos: eleredt az eső, vagy másként, kevésbé
szabatosabban: esik az eső.
De
mi az az eső, ami esik?
Kérem
szépen folyékony halmazállapotú víz. Ez az esik. Mármint a víz.
Tehát az eső víz neve: eső. Nem más. Ezért tulajdonképpen az
esik az eső kifejezés egyáltalán nem fejezi ki ezt az érdekes és
uralhatatlan természeti jelenséget, minek nem más az elnevezése,
mint eső.
Hogyan
is eshet, az eső /égből aláhulló víz/? Csak víz eshet és ezt
illendő eső néven nevezni, és sehogy máshogy.
Itt
most természetesen nem az intenzitást kifejező szakzsargont vonom
kétségbe, csupán a tényre szeretnék rávilágítani, miszerint a
helyzet kísértetiesen hasonlatos a bacon szalonnához. Ez azonban
nem esik, még, vagy éppen a Bibliában sem. /Igaz brit tudósok
kisebb csoportja az altamirai barlangrajzok néhány elemébe, a
falról lecsüngő mamutszalonnát képzeltek, igaz akkor már
második hete kannibálok voltak, hiszen eltévedtek, hogy maguk sem
tudták hol vannak, merre járnak. Nem így a velük párhuzamosan
kutató francia csoport, aki mindent megtett, hogy a britek tájolója
ne működjön./
forrás:halaszhus.hu
Úgy
érzem nem kis utat tettünk meg az esőtől, a szalonnáig, de
kultúrtörténeti-nyelvészeti kalandozásunk legalább annyiban nem
volt haszontalan, hogy megtudtuk, a barlang boltozatán át egészen
biztosan nem esik be szalonna.
Lipótmező,
2013. Böjtmás hava
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése