Az
írók esetében időnként – nem túl gyakran, mindösszesen két
alkalommal fordulhat elő évente, egyszer januártól májusig,
másodszor augusztustól decemberig – hogy beáll a rövidzárlat.
A
múzsa szabadságra megy, az ihlet délre repül a költöző
madarakkal. Fellelhető itt, megtalálható ott – egy biztos, az
alkotó agytekervényeiben nyoma sincs.
forrás:pinterest.com
Ez a
körülmény csak annyiban releváns, ha az a bizonyos szerző
kalandortípus és arra vállalkozott, hogy írásaiból éljen meg.
Érdemes elgondolkodni, micsoda hatalmas tábora van Mórus Tamásnak,
de ha rajongóit nem is, őt mindenképpen olvassák, ha mások nem
is, mint a fent nevezett rajongói.
Ez
kissé olybá tűnik, mintha fából vaskarika lenne..., és valóban!
Az utópisztikus írók kora lejárt – gondolnánk halvány
mosollyal szánk szegletén – de nem. Ezt határozottan cáfolnom
kell. Nem járt le, mert sosem volt, illetve mindig is, amennyiben
azt tekintjük utópisztikusnak, aki szembemegy a közízléssel, aki
megpróbál értéket teremteni, aki túl tud lépni a puszta
gyönyörködtetésre irányuló vágyán, belső feszítő erőn,
késztetésen. Ilyen értelemben mindig voltak és lesznek is
utópisztikusok, de inkább rövidebb, mint hosszabb ideig, mert
egészen egyszerűen éhen fognak halni.
Belső
hajtóerőn kívül – értsd pártnemsemlegesség – pontosabban
attól függetlenül igaz ez az állítás – természetesen néhány
kivételtől eltekintve - nincs különbség ezen írók között.
Mindegyikre ugyanaz a sors vár, hiszen bármelyik oldal masszív
támogatói sem hajlandók olyanért pénzt adni, ami számukra
kifejezetten káros: nevezetesen regnálásuk kritikájaként
felfogható vágyak írásba, szavakba öntése.
Hosszas
levezetés után megállapíthatjuk, hogy az íróknak legalább két
csoportja létezik: az egyik alkotói válságban szenved /lusta
írni, vagy eleve tehetségtelen, ötlettelen /, a másik ugyan ír,
de kutya sem veszi meg műveit.
Emlékeznek
a „Tücsök és a hangya” meséjére? A tanulság ebben az
eseteben sem az, hogy a szorgos, dolgos elnyeri méltó jutalmát,
hanem bizony az, hogy ősszel mind a ketten éhen halnak.
Ma
egy írónak nem kell ezzel várnia őszig. Akár már tavasszal is
éhen halhat, ha télen nem fagyott meg.
Pátrai
Lucius elmegyógy, – és szociális otthon – szabadidőközpont.
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése