Körülbelül három cikken dolgozom. Nem állítom, hogy több anyagot gyűjtök, mert sej anyag van jócskán. Idő nincs, pontosabban tiszta, tehermentes idő az összeéréshez, hogy végre a nagyérdemű elé tárhassam.
Irodalmi, nyelvészeti, esztétikai kérdéseket feszeget- nék...feszegetnék, ha...
... ha éreznék ellenállhatatlan nyomást, hogy papírra vessem ezeket a gondolatokat, hogy...
... hogy a felnövekvő generáció okulhasson belőle, ha...
... ha akar, vagy szeretne.
Egész szép önámítás-halmazt pakoltam itt össze magamnak és az igazat megvallva ezeknek a soroknak megjelennie sem szabadna, hiszen valamennyi esetben olyan megállapításokkal zártam megnyugtatóan a kérdéseimet, amelyek valóságtartalmáról nem vagyok meggyőződve. Igazságtartalmáról igen, de kit érdekel ma az igazság.
Olvas ma valaki blogot? Napilapot? Folyóiratot? Könyvet? Csak úgy a címe alapján? Vagy bármit?
Persze, igen, hogyne. Ha pedig nem akkor az azért van, mert...
... mert miért is? Talán nem olyan jó a könyv, nem izgalmas a cikk, esetleg fordított sorrendben?
Nem állítom egyiket sem. Egy olyan világban, ahol közösségi oldalakon megszólják az embert, hogy "Hékás! A hét sornál hosszabb bejegyzés már arrogancia!"
Olvas valaki, valamit is? Van ennek bármiféle relevanciája rám nézve (ha már én-önblogról beszélünk)? És annak tekintetében, aki nem olvas? Vagy aki olvas? (Mármint nem engem, csak úgy általában, mint mindennapos, megszokott tevékenységként)
Ezekkel az egekig felhatoló kérdésekkel zárom a megfáradt októbert, annak reménye nélkül, hogy bármikor is választ kaphatok rájuk.
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése