2014. január 16., csütörtök

31 év


Szita Bence gyilkosai életük végéig rácsok mögött maradnak.

Nem számolgatom mennyi pénzébe kerül ez az adófizetőknek. Úgy gondolom a hangulat ilyetén fokozására nincs szükség, hiszen kevés kérdésben egységes ennyire a társadalom, mint ezeknek a szörnyetegeknek a hermetikus elszigetelésében, mivel kivégezni nem lehet őket. 


Igaz, a kivégzésük is túl enyhe büntetés lenne, ahhoz képest, mit is cselekedtek ezek a szörnyetegek.



Én egy érdekes tényre szeretnék rávilágítani, bár azt gondolom sokaknak feltűnt az a tény, hogy az egyik elkövető már 31 évet töltött a rácsok mögött. Korábban már írtam a büntetés kiszabását befolyásoló tényezőkről és elég sok nyitott kérdést felejtettem a sorok végén. 31 év természetesen nem egy bűncselekmény, hanem számos bűncselekmény együttes különdíjaként illette meg azt a lényt, aki mögött most végre örökre bezárul a zárkaajtó. Hányszor szavazott bizalmat neki a társadalom és hányszor élt vissza ezzel? Ki tudja. Talán csak a lehetőségei korlátozták, hogy még több disznóságot elkövessen. Nem tudom megérteni, hogy mikor már 20 felett járt a hűvösön töltött évek számát tekintve, hogy nem ötlött fel a bíróban a végleges kiiktatás lehetősége.


Biztos vagyok benne, hogy nem egyedülálló az esete az országban, de a világban biztosan nem. Nem lenne-e kötelessége a puszta ítélkezés mellett – ami láthatóan nem volt eredményes – bizonyos tudományos tevékenység keretében, vagy egy tudományos vitát kezdeményezve a hazai jogásztársadalom és a jogalkotók tudomására hozni – ha már maguktól ez a lehetőség nem jutott eszükbe – hogy a szabadságvesztés büntetés nem elégséges az ilyen masszív és lelketlen bűnözők megfékezésére. A társadalom védelme érdekében már régen azon kellene folynia a szakmai vitának, hogy milyen alternatív büntetési nemeket dolgozzanak ki, hogy Szita Bence és a hozzá hasonló védtelenek ne váljanak áldozataivá az ilyen aberrált állatoknak.



A 31 éves szabadságelvonás egészen egyszerűen nem volt más, mint zsákutca. Sem korábban, sem most nem tud megfelelő választ adni a büntetőjog és az államapparátus az ehhez fogható rettenetes bűnügyekre. Megelőzni képtelen, mivel hatékony nevelés és prevenciós stratégia nem érvényesül, a megtorlás pedig nem érte el hatását. Itt kívánom megjegyezni, hogy a büntetéseknek a megtorlás ráadásul nem is elsődleges célja. A büntetések célja a társadalom generális és speciális védelme.

Azt hiszem az „eredmények” az egekbe kiáltanak jóvátételért. 

N.Á.

7 megjegyzés:

  1. Az adott személy esetében nem volt eredmény - ebből az egy esetből nem lehet levonni olyan következtetést, hogy általában nincs eredmény. Egy ténylegesen életfogytiglan tartó szabadságvesztés miért nem elégséges?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha figyelmesen elolvastad, amit írtam láthatod, hogy itt nem egy megtéved madárkáról van szó. Az eset nem egyedi, csak egy ilyen konkrét szörnyűség apropóján emeltem szót. Amit én hiányolok, hogy alternatív és hatásos büntetési nemeket nem dolgoznak ki és törekvést sem látok. Meg kell, hogy nyugtassalak nem egyedi az eset abban a tekintetben, hogy többszörösen visszaeső személyek kiszabadulva újabb súlyos bűncselekményeket követnek el. Ez tehát a szabadságvesztés büntetés csődje. Én magam a megelőzésre, nevelésre fordítanék óriási figyelmet, de erről is mindenki csak papol és valójában sem a pártfogói-támogatói rendszer, sem a bűnmegelőzés nem működik hatékonya. Nem lehet megoldás máskülönben bárkit is élete végéig zárva tartani, mivel gyakorlatilag nincs vesztenivalója, személyisége széthullik és többszörös problémákat jelent fogvatartói számára. Többszörösébe kerül, mint egy "normális" börtönbüntetés. És mi végre? Money for nothing?!

      Törlés
    2. Lehet, nem egyedi eset, hogy a szabadult bűnöző újra bűnöz, viszont ezek számát a szabadult, de bűncselekményt már többé nem elkövetők számával kell összevetni - ez az arány lenne a sikerességi mutató. Ez közelebb állna az eredményesség tudományos vizsgálatához.

      Törlés
    3. Nem lehet, hanem igen gyakori eset, hogy a frissen szabadult ismét bűnbe esik. Ezen nincs is mit csodálni, hiszen a szabadságelvonással járó büntetések természete pont oda vezet, hogy az elítéltet eltávolítja a kívánatos magatartási formáktól, mintegy elidegeníti a realitásoktól. Így mikor szabadul minimális az esélye, hogy talpon tudjon maradni és nem marad más alternatíva a számára, mint az újabb bűncselekmények elkövetése. Pontosan az alternatív büntetések szükségességének kérdését feszegetem a bejegyzésemben és megpróbáltam rávilágítani a jelenlegi megoldások tarthatatlan voltára. Az általad említett sikerességet az egyáltalán bűnbe nem esőkön mérném, de ehhez komoly, alapos nevelésre lenne szükség, hogy még véletlenül se alakuljon ki deviáns magatartásforma. De úgy tűnik börtönt mág mindig szívesebben építenek nálunk, mint nagyon speciális iskolát, nevelőintézetet stb.

      Törlés
  2. https://www.facebook.com/Robert.Puzser/posts/562266007182550

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem sikerült megfejtenem, hogyan kapcsolódik ez a cikk a témához, bár érdekes problémákat vet fel.

      Törlés
  3. nem értem miért kellet ennyiszer esélyt adni neki.......

    VálaszTörlés