Kinek lassabb, kinek gyorsabb ütemben megy el az esze.
Általános értelemben is beszélhetünk egyfajta szellemi erózióról, amely számos körülménytől függ. Embertársaink figyelemmel kísérése számos mókás elképzelésre vezethet bennünket.
Általános értelemben is beszélhetünk egyfajta szellemi erózióról, amely számos körülménytől függ. Embertársaink figyelemmel kísérése számos mókás elképzelésre vezethet bennünket.
Nem lepődöm meg és fel sem háborodom, ha engem is a csodabogarak közé sorolnak, hiszen egyedül annyi flúgom van, mint egy tucat falu bolondjának együttvéve, de szerencsére ez a tudományos tény engem egyáltalán nem zseníroz. Íróember lévén eleve a „nemnormális” kategóriába tartozom, így néhány epés megjegyzés a gumiszilárdságú egómat összetörni képtelen.
"...és akkor a legkisebb királyfi felkerekedett."
Történt a minap, hogy rajtakaptam magam mennyire is sóvárgok a minőségi alkotáshoz, kivitelezéshez szükséges kellékek után. Nem kell itt óriási dolgokra gondolni. Csupán írógéppapírt, ismertebb nevén géppapírt szerettem volna vásárolni, mivel annak vastagsága - vagy vékonysága - befolyásolhatja az átütési kép minőségét. Igaz tehát az állítás, hogy a méret igenis számít. Egy ma használatos kiváló minőségű fénymásoló papír a maga 80 grammjával túlságosan vastag ahhoz, hogy egy indigóval megtöltött szendvicset készítsek belőle. A gyors munkavégzéshez, feldolgozáshoz néha egy másolati példány szükségeltethet, ehhez viszont a fenti megoldáshoz kell folyamodnom.
"...és akkor a legkisebb királyfi felkerekedett."
Történt a minap, hogy rajtakaptam magam mennyire is sóvárgok a minőségi alkotáshoz, kivitelezéshez szükséges kellékek után. Nem kell itt óriási dolgokra gondolni. Csupán írógéppapírt, ismertebb nevén géppapírt szerettem volna vásárolni, mivel annak vastagsága - vagy vékonysága - befolyásolhatja az átütési kép minőségét. Igaz tehát az állítás, hogy a méret igenis számít. Egy ma használatos kiváló minőségű fénymásoló papír a maga 80 grammjával túlságosan vastag ahhoz, hogy egy indigóval megtöltött szendvicset készítsek belőle. A gyors munkavégzéshez, feldolgozáshoz néha egy másolati példány szükségeltethet, ehhez viszont a fenti megoldáshoz kell folyamodnom.
Gyanútlanul besétáltam egy irodaszerek árusításával foglalatoskodó, máskülönben gazdag áruválasztékkal rendelkező üzletbe és feltettem a drámai kérdést. Már máskor is vásároltam ott, így ha másért nem, udvariasságból, vagy jól felfogott érdekből nem röhögtek képen - legfeljebb gondolták, hogy itt van már megint ez a falu bolondja - viszont segíteni nem tudtak. Nagyon fontos megjegyeznem, hogy legalább a kérdést értették, ami valljuk be, manapság nem egy szaküzletben ritkaságszámba megy. „Sajnos olyan kicsi volt az igény, hogy a gyár leállt a gyártással és már nem is rendelhető a termék.” - hangzott a hivatalos válasz, amit akkor kénytelen voltam elfogadni, na nem mintha a vita bármin is segített volna. Nincs, kész, slussz-passz. Miért pont ez lenne, ha oly sok sokkalta fontosabb termék hiányzik az általánosságban vett palettáról?
Ha nincs géppapír, akkor nincs géppapír. Magyarországon. Itt biztosan nincs, vagy ha van, akkor csillagászati áron.
Csak a hegyek nem találkoznak
Egy éjszakán át kerestem az interneten másodmagammal a lehetőségeket, hátha, esetleg, talán. És lássanak csodát, a hanyatló nyugaton ez is kapható. Gondolom ott minden második író írógépen alkot, tehát megéri gyártani. Sőt, van egy cég - egy igen neves vállalat - amely egészen egyszerűen nem hajlandó felhagyni a mechanikus írógépek gyártásával sem. Korábbi állításomat fájó szívvel ezért voltam kénytelen kijavítani a „Magyarországon nincs igény” tételre, mert ez a színtiszta igazság. De őszintén, meglep ez bárkit is? Persze azoknak, akik szerint Magyarország jobban teljesít, valószínűleg nincsenek teljesíthetetlen igényei, vágyai - talán azt leszámítva, hogy szeretne áldást kapni népünk bölcs, nagy vezérétől - így fenti probléma semmilyen aspektusban nem érinti őket.
Géppapír tehát príma minőségben gyártatik külhonban - e cégnek magyarországi lerakatában természetesen szintén nem kapható, nem rendelhető (ó, milyen érdekes) - tehát a remény szikrája pislákolt még bennem, mikor beléptem egy másik országos hálózat helyi lerakatába záróra után 5 perccel, kihasználva egy éppen távozó vendég által nyitva hagyott ajtót, s feltettem a nagy kérdést, igyekezve túlharsogni a „Zárva vagyunk!” félreérthetetlen tájékoztatását. Elvi alapokra helyezkedve, kértem játszanak el a gondolattal, hogy ha nyitva lennének, vajon … és lássanak csodát! Ha nyitva lettek volna, akkor talán, esetleg „Úgy emlékszem, a raktárban még van vagy 3 csomaggal, de meg kellene néznem..” - realizálódhatott volna. De nem voltak nyitva (16:30) és nekem meg kellett értenem, hogy szűkebb pátriám az észak-magyarországi régió munkanélküliséggel megfűszerezett, pénztelen, elszegényedett, mélynyomorban élők „Mekkájában” tuti vevőnek sincs kiszolgálás, sőt tisztességes tájékoztatás sem kerül, amibe kerül. Mert megtehetik és ezért meg is teszik, pontosabban esetemben nem teszik, amit megtehetnének. Ettől függetlenül tudatos vásárlói felfogásomat, attitűdömet feladva másnap ismét kísérletet tettem, hogy magamévá tegyem az évek óta a polcon porosodó lapcsomagot és miután meg tudtam győzni az eladókat arról, hogy bizony ők tartanak ilyet, vette egyikük - a legidősebb és hölgy - a fáradtságot és lehozta, mint a mannát, - na persze nem az égből, csak a padlásraktárból – a géppapír pakkokat (szójáték).
A számítógépes nyilvántartásban, amelyet Micike óriási odaadással és szakértelemmel kezelt, természetesen ez a tétel már nem is szerepelt, ami már azért sem ment ritkaságszámba, mivel a három fellelhető csomag ki volt szakadva, szét volt csúszva, egyszóval selejtezésre érett állapotban várta a piszkei papírgyár feltámadását.
Árat nem találván és magukat sem fel, képtelenek voltak azt mondani, hogy tessék, törzsvásárlóként ingyen, vagy jelképes összegért szólítsam magamhoz a cuccot.
Nem, ehhez újjá kellett volna születniük és Micikének is, aki még mindig nem volt képes egy oltári fontos dokumentumot színesben kinyomtatni, holott egy napja ment rá és látszólag a délután derekán számára ez jelentette az egyedüli és leküzdhetetlen feladatot, amelynek megoldásában odaadó férfikollégái - sztereotípia következik: melyek jelentős hányada valószínűleg dugja - siettek segítségére.
Árat nem találván és magukat sem fel, képtelenek voltak azt mondani, hogy tessék, törzsvásárlóként ingyen, vagy jelképes összegért szólítsam magamhoz a cuccot.
Nem, ehhez újjá kellett volna születniük és Micikének is, aki még mindig nem volt képes egy oltári fontos dokumentumot színesben kinyomtatni, holott egy napja ment rá és látszólag a délután derekán számára ez jelentette az egyedüli és leküzdhetetlen feladatot, amelynek megoldásában odaadó férfikollégái - sztereotípia következik: melyek jelentős hányada valószínűleg dugja - siettek segítségére.
Egy drámai pillanatban szerencsétlenségemre (?) megtaláltam az egyik szakadt nylon oldalán az árat, vagy feltételezhető árat, mert bizony maga sem hihette, aki ráragasztotta, hogy annyiért bárki is hajlandó lesz ezt a terméket megvásárolni. Csupán háromszor került többe, mint egy 500 lapos fénymásolópapír.
Mikor jelezni próbáltam, hogy itt bizony valami tévedésről lehet szó, erőre kaptak és egymás szavába vágva próbáltak meggyőzni arról, hogy bizony itt már egyfajta kuriózumról beszélhetünk és ezért mutatkozik ilyen jelentős különbség az árakban, már ami a fénymásolópapírt illeti.
Bohócnak öreg vagyok, cirkuszigazgatónak fiatal
Érthetetlen módon nem éreztem késztetést arra, hogy 4500 forintért vásároljak 1500 bankposta lapot, ami ugye 70 grammos, de mégsem gépírólap. Szakértelmet, hozzáértést - főleg ezen a területen - már nem várok el, de még remélek (és szerencsére kellemesen csalódom is), de ahhoz még ragaszkodnék a magam egyszerű módján, hogy legalább hülyének ne nézzenek.
Így érzékeny búcsút vettünk egymástól abban a reményben részemről, hogy valahol találok megfizethető áron géppapírt. Az eladók gondolom bizakodnak, hogy hátha betéved egy hozzám hasonló, bár ennyire nem öntudatos, önérzetes balek.
Az én imáim meghallgatásra találtak s másnap 1700 lappal és 300 forinttal szegényebben konstatáltam, hogy mély a raktár gyomra és sok kincset rejt.
Spórolni pedig a raktározásra alkalmas helyek kelendő áruval való feltöltésével tud a kereskedő - lásd bővebben szezonvégi árleszállítás, vagy végkiárusítás címszavaknál. De erre semmi szükség, hiszen gazdag és fizetőképes vidék a miénk, másként ilyen kiszolgálás nyomokban sem lenne fellelhető.
N.Á.
Mikor jelezni próbáltam, hogy itt bizony valami tévedésről lehet szó, erőre kaptak és egymás szavába vágva próbáltak meggyőzni arról, hogy bizony itt már egyfajta kuriózumról beszélhetünk és ezért mutatkozik ilyen jelentős különbség az árakban, már ami a fénymásolópapírt illeti.
Bohócnak öreg vagyok, cirkuszigazgatónak fiatal
Érthetetlen módon nem éreztem késztetést arra, hogy 4500 forintért vásároljak 1500 bankposta lapot, ami ugye 70 grammos, de mégsem gépírólap. Szakértelmet, hozzáértést - főleg ezen a területen - már nem várok el, de még remélek (és szerencsére kellemesen csalódom is), de ahhoz még ragaszkodnék a magam egyszerű módján, hogy legalább hülyének ne nézzenek.
Így érzékeny búcsút vettünk egymástól abban a reményben részemről, hogy valahol találok megfizethető áron géppapírt. Az eladók gondolom bizakodnak, hogy hátha betéved egy hozzám hasonló, bár ennyire nem öntudatos, önérzetes balek.
Az én imáim meghallgatásra találtak s másnap 1700 lappal és 300 forinttal szegényebben konstatáltam, hogy mély a raktár gyomra és sok kincset rejt.
Spórolni pedig a raktározásra alkalmas helyek kelendő áruval való feltöltésével tud a kereskedő - lásd bővebben szezonvégi árleszállítás, vagy végkiárusítás címszavaknál. De erre semmi szükség, hiszen gazdag és fizetőképes vidék a miénk, másként ilyen kiszolgálás nyomokban sem lenne fellelhető.
N.Á.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése