2014. március 29., szombat

A farkasember

Nagyon megkésve írom e cikket, bár a halál egészen a feltámadásig tart, tehát voltaképpen visszafordíthatatlansága miatt vagy várnom kellett (lehetett) volna, vagy nem tulajdonítani jelentőséget a mikornak. A fontos, hogy megtettem, megteszem.

Bár nem én haltam meg, mégis néhány sort magamnak szentelek ebből a nekrológból. 


forrás:urbanclique.com

Visszatérő álmom volt gyerekkoromban, hogy megtanulok az állatok nyelvén beszélni, de ha ez nem is sikerülne, legalább megkísérlem megérteni, mit is mondanak. Kicsit Tarzannak, Rahannak, vagy Mauglinak, esetleg az állatok nyelvén tudó juhásznak képzeltem magam és arról álmodtam, hogyan fogok jelentős baráti kört kanyarítani az engem körülvevő állatokból. 
Álmom részben teljesült, mert állatok vesznek körül valóságos és képletes értelemben, de csak a valóságos esetben értem, amit mondanak és csak velük vagyok képes barátkozni. Ha juhász nem is lettem, a felületes szemlélő gyakran néz parasztnak, de éppen ezért felületes és a természet gyermekeihez hasonlóan meztelenül alszom (is). Tehát ez a vágyam sem tekinthető beteljesületlennek. 


Megtanultam, hogy az állatokkal  beszélni - maradjunk abban, hogy kommunikálni - nem csak szavakkal lehetséges, de lehetséges. És milyen jól képesek az állatok megérteni az embert. Néha visszafelé is igaz az állítás.



Werner Freund a német farkasember nem egészen egy hónappal 81. születésnapja előtt elhunyt. 

Az egykori állatgondozó, határőr, majd ejtőernyős kiképzőkatona 1977-ben Merzigben hozta létre a róla elnevezett világhíres farkasrezervátumot, ahová az érdeklődő ingyenesen látogathatott el. E város központjában szintén saját magáról elnevezett múzeumot rendezett be az expedíciói és a farkasok megfigyelése során összegyűjtött kiállítási tárgyakból. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a farkasokhoz hasonlóan a medvékkel kapcsolatos megfigyeléseket is végzett.



Bár nős volt, együtt lakott a farkasokkal, így bőven nyílt lehetősége az legaprólékosabb megfigyelésére. De nem csak együtt élt velük, hanem gyakran együtt is falatozott a nyers őzhúsból. Így nem csoda, ha a farkasok falkatársuknak tekintették. 
Több egyedülálló és hiánypótló könyvet írt a farkasok viselkedéséről.



Ő egészen biztosan tökéletesen értette miről is beszélgetnek - ha nem is valamennyi állat - a farkasok.

Nyugodjék békében!



NÁ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése