2014. április 22., kedd

Gyáva lettem

Gyáva lettem. Vagy bölcs. Vagy megöregedtem.

Maradjunk annyiban, hogy gyáva lettem.(Vagy bölcs.)

Lehet, hogy tapintatos lettem. Nem akarok senkit megbántani. Nem akarok senkit elméleti síkon sem szorult helyzetbe hozni. Akit szeretnék, azt a nyakánál szeretném megszorítani. De az meg bűncselekmény. Vagy történelmi szükségszerűség. Az utókor dönti el. (Ha képes lesz rá)


Gyáva lettem, mert fejet hajtok a tudomány(osnak) látszó okfejtések előtt. Belül pedig feszít a hamisság elhallgatása, elhallgattatása.
Olvasom a tanulmányokat. Megalkuvó módon végig, mert véleményt csak akkor alkothat az ember, ha végigolvassa ezeket a tűzrevaló szócsépléseket. A szar paszírozását.

Na például ilyeneket nem merek leírni. Nem azért mert nem így gondolom, hanem mert nincs erőm konfrontálódni. Megmagyarázni egy élet munkájának hiábavalóságát nincs energiám. Ha sikerülne is áttörnöm az alaposan beágyazott hazugságpalánkot, akkor sem vehetnék rá senkit egy rituális öngyilkosságra.
Nem vitatom el a véleménykülönbséget és azt, hogy ennek bárki hangot adhat. Csak azt kérdezem: minek? Így minek?

Ezekből - értsd társadalomtudományi fejtegetések a legszélesebb körben - az, akinek kellene nem tanul - mert ő nem olvassa, hiszen hatalmi helyzetben minek - aki szeretne nem tud, mert:
  • élvezhetetlen
  • értelmezhetetlen
  • nehezen olvasható a szerkesztése miatt
  • nehezen olvasható a terjedelme miatt
  • nehezen olvasható a stílusa miatt
  • nehezen (fáradtságosan) ellenőrizhető, éppen ezért valóságtartalma felszínre sosem tör önerőből
  • utálja, hiszen csak a tanulmányai alatt, illetve miatt kell vele foglalkoznia egy-két beadandó dolgozat erejéig, mivel a drága tanára bele van buzulva ebbe a szófosógépbe (Nem szívesen írtam le, de ez a legmegfelelőbb kifejezés dramaturgiailag)

Gyáva vagyok azt mondani, hogy érzem mennyire bűzlik az egész. Érezhetem, mert nem vagyok zöldfülű, érezhetem hiszen az összenyögött tanulmányok hivatkozási alapjait, gerincét képező, ezerszer kipróbált és tanulságot tett műveket olvastam, megrágtam magamban,megvitattam tanáraimmal - aminek ők nem feltétlenül örültek - szagoltam puskaport, izzadságot és gennyet, amire rájöttem, az beépült és indikátorként működik bennem, mert nem szobatudósként tanultam meg, azt a keveset, amit tudok.

Gyáva vagyok a fentieket fennen hirdetni, inkább hagyom, hogy az általam befolyásolható személyek megkeressék - sokszor felesleges köröket futva - saját igazságukat. És nem örülök, amikor sok év múlva azzal keresnek meg, hogy milyen igazam volt ebben, vagy abban, esetleg amabban. Mert az igazságot kizárólagosan nem birtokolhatja senki, de aki egy szeletet kapott a nagy egészből, annak egy életen át keresztként kell cipelnie.
 
Én ehhez gyáva vagyok.

N.Á.

1 megjegyzés:

  1. Úgy érzem, sokan és sokat tanulhat/unk-/nánk ezekből a gondolatmenetekből! Igazad van: sokszor gyávává válunk, elveszítjük "harcos" énünket, amiben hittünk, hogy jobbá tehetjük a világot, sajnos naponta ütközünk falakba.Minden reggel hittel, hogy segíthetünk az Emberiség gondjainak megoldásában, estére már csak morzsák maradnak, mit is sikerült végrehajtanunk!?!

    VálaszTörlés