Miért ázik be a panel oldalról?

Miért ázik be a panel mégis oldalról?

Nem mintha felülről, vagy alulról jobban esne – mármint a beázás – de oldalról egészen elképzelhetetlen. Főleg, hogy az eső nem is veri a ház falát, de ez a falat nem zavarja abban, hogy mindennemű esőnek tűnő csapadékot, nyirkot és párát átengedjen, sőt magába szívjon, mint egy itatós.

Szomjasan magába szippantja az ártatlanul lecsapódó nedvességet és csak azért, hogy a gazdának örömet okozzon vele, összegyűjti az ablak alatti tapéta tasakban.

 

forrás:wikipedia.hu

Ezzel a fogalommal is csak azóta találkoztam, mióta tapéta borítja a falat nálunk, méghozzá a leggaládabbika, az igazi fűrészporos penésztenyész tapéta.

Szó se róla, tartja a szavát és nem csak fed és borít, hanem tárol is méghozzá nem kevés vizet, viszont azt annál ádázabbul.

Ez kérem nem szakad ki, nem engedi át a vizet. Engedi ugyan, hogy alapszínét az eső újraértelmezze és élénkebbre fesse, de olyan biztonságosan őrzi a cseppeket, mint a kengurumama a kis kengurut az erszényében.

A tapéta masszív jelleme mellett igazán eltörpül a magát vasbetonnak nevező mesterséges építőanyag-utánzat, mert inkább szivacsból építették volna egykor ezeket a házakat, akkor nem érné hasonló meglepetéssel kevert megrázkódtatás a jóhiszemű lakót. 

A szivaccsal, ami szintén begyűjti a vizet, fel is lehetne itatni, amit ugyan átenged, de nem jószántából. A szándékát nem áll módomban vizsgálni, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel, miért is van egy nevében keménységet sugárzó anyag szereptévesztésben.

„Vasbeton” így kimondva, akár egy egész lovashadsereg is elrettenhetne, de nem egy igazi városlakót, aki be mert költözni egy szivacsból gyúrt házba, ópppárdon, nem szivacsból készült, de szivacsként viselkedő vacakból összetákolt, emeletes hodályba, amiből a dugót is kihúzták.

Mert ha nem így lenne, akkor vajon mitől ázna be a panel mégis oldalról?