Az újságosnál külföldi lapokat szemezgettem a nem túlságosan bőséges kínálatból. Értem ezt a nyelvek sokszínűségének hiányára és magukra az árusított lapokra is, amelyek szinte csak a műsorújságokra és a bulvárra korlátozódtak. De oda se neki gondoltam magamban, hiszen nem lehet az élet mindig egy szép, nagy habostorta, igaz egy kissé frusztrál, hogy sosem, vagy éppen nagyon ritkán az.
Ha olvasni akarok, legyen elég, amit találok, hiszen a nyelvgyakorlás, ami a legfontosabb. Ám ezzel az állításommal rögtön vitába is bocsátkozom, hiszen nyelvet másként is lehetne gyakorolni, egy újságnak azonban illene az alapvető funkcióját betölteni, miszerint híreket továbbítson, tudósítson.
forrás:andreas-in-der-ferne.blogspot.com
Nem árt az sem, ha egy lap friss, mivel pont ez a lényege, kivéve a szexmagazinokat, mert abból a régi - de nem használt (aminek a lapjai nincsenek összeragadva) - is megfelelő.
Hetilap hetente, napilap naponta frissüljön meg, ha lehet ilyen óhaja a vásárlónak, olvasónak.
A legalsó polc előtt eltöltött hosszas guggolás után az tűnt fel nekem, hogy két, pontosabban ugyanaz a magazin két lapszáma is ki van állítva. Megnéztem a dátumot és beigazolódott a sejtésem: két egymást követő hét magazinjait leltem meg egymástól egy arasznyira.
Azt gondoltam, hogy az aktualitását vesztett magazin olcsóbban kapható, mint a másnapos kifli, de elfeledkeztem egy nagyon fontos körülményről: Magyarországon vagyunk.
Az eladónak feltett kérdésemre természetesen ebből kifolyólag nem is érkezett, érkezhetett más válasz, hogy sajnos nem adhatja olcsóbban, mert - és tessenek figyelni az indoklást - az el nem adott lapokat a lapker visszaszállítja és kártalanítja az üzletet.
“Mindent vagy semmit” - íme az új üzletpolitika. Ennek eredményeként utaznak egy messzi-messzi raktárba porosodni a szép, színes újságok, folyóiratok, magazinok, amiket előbb-utóbb a MÉH-be, vagy közvetlenül a zúzdába visznek, hogy ott új eladhatatlan laphoz gyártsanak papírt.
Maga a begyűjtés, visszaszállítás, raktározás, zúzdába szállítás is jelentős időt, energiát és költséget emészt fel, de a lapot nem lehet, nem szabad olcsóbban adni, mert … erre azt hiszem logikus és/vagy értelmes válasz nem adható.
Ez nem egy elektromos kütyü, nem számítógép, ami korszerűtlenné válik, de egy bizonyos ár alá nem szabad engedni esni, hanem ki kell vonni a forgalomból, hiszen, akkor mindenki csak kivárna, hogy a legszuperebb fejlesztéseket pár hónap késéssel fillérekért megvásárolhatná.
Nem, itt ilyenről szó sincs. A jövőben megírandó lapok száma nem függ a meg nem vásárolt, múltban megírt és kinyomtatott lapok számától még akkor sem, ha utólag nyomott áron forgalomba hozzák őket. Hiszen az újság lényege az újdonságban, és szinte kizárólag abban van. Természetesen nem értem ide az ismeretterjesztő folyóiratokat, bár azoknak is “van” némi elévülési ideje. Ezek általában egy kisebb könyv terjedelmével vetekednek. Én nem ilyenekről szóltam.
Hetilap hetente, napilap naponta frissüljön meg, ha lehet ilyen óhaja a vásárlónak, olvasónak.
A legalsó polc előtt eltöltött hosszas guggolás után az tűnt fel nekem, hogy két, pontosabban ugyanaz a magazin két lapszáma is ki van állítva. Megnéztem a dátumot és beigazolódott a sejtésem: két egymást követő hét magazinjait leltem meg egymástól egy arasznyira.
Azt gondoltam, hogy az aktualitását vesztett magazin olcsóbban kapható, mint a másnapos kifli, de elfeledkeztem egy nagyon fontos körülményről: Magyarországon vagyunk.
Az eladónak feltett kérdésemre természetesen ebből kifolyólag nem is érkezett, érkezhetett más válasz, hogy sajnos nem adhatja olcsóbban, mert - és tessenek figyelni az indoklást - az el nem adott lapokat a lapker visszaszállítja és kártalanítja az üzletet.
“Mindent vagy semmit” - íme az új üzletpolitika. Ennek eredményeként utaznak egy messzi-messzi raktárba porosodni a szép, színes újságok, folyóiratok, magazinok, amiket előbb-utóbb a MÉH-be, vagy közvetlenül a zúzdába visznek, hogy ott új eladhatatlan laphoz gyártsanak papírt.
Maga a begyűjtés, visszaszállítás, raktározás, zúzdába szállítás is jelentős időt, energiát és költséget emészt fel, de a lapot nem lehet, nem szabad olcsóbban adni, mert … erre azt hiszem logikus és/vagy értelmes válasz nem adható.
Ez nem egy elektromos kütyü, nem számítógép, ami korszerűtlenné válik, de egy bizonyos ár alá nem szabad engedni esni, hanem ki kell vonni a forgalomból, hiszen, akkor mindenki csak kivárna, hogy a legszuperebb fejlesztéseket pár hónap késéssel fillérekért megvásárolhatná.
Nem, itt ilyenről szó sincs. A jövőben megírandó lapok száma nem függ a meg nem vásárolt, múltban megírt és kinyomtatott lapok számától még akkor sem, ha utólag nyomott áron forgalomba hozzák őket. Hiszen az újság lényege az újdonságban, és szinte kizárólag abban van. Természetesen nem értem ide az ismeretterjesztő folyóiratokat, bár azoknak is “van” némi elévülési ideje. Ezek általában egy kisebb könyv terjedelmével vetekednek. Én nem ilyenekről szóltam.
forrás:d4man.tripod.com
Szóval a terjesztő kártalanítja a boltot, a terjesztőt a kiadó, a kiadót pedig a? Neki csak vesztesége születik, pont ezért nem tud eleget fizetni a szerzőknek, akik közül ezért pont csak azokat tudja “megvásárolni”, akik nem tartják magukat olyan sokra és valószínűleg nem is tartoznak a pótolhatatlan szerzők közé, ami nem eredményez mást, mint a lap színvonalának szükségszerű süllyedését. Rossz, színvonaltalan lapra nem költenek az emberek, azért eladhatatlan példányaik ismét az alsó polcról kandikálnak egy picit, majd begyűjtik őket és vissza a depóba. És akkor kezdődik megint minden elölről.
Ki is veszít ezen a legtöbbet? A kiadó, a szerző, a terjesztő? Közhelyes fordulattal zárom eszmefuttatásomat, de véleményem szerint az olvasó.
Ki is veszít ezen a legtöbbet? A kiadó, a szerző, a terjesztő? Közhelyes fordulattal zárom eszmefuttatásomat, de véleményem szerint az olvasó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése