2015. június 9., kedd

Önigazolás hazugsággal keverve, négy jelenetben


Hétköznapi beszélgetés, a témája szinte mindegy. Bármiről szó lehet, de akár ennek ellenkezőjéről is.


Első jelenet 
Az alany felvet egy problémát. Észlel valamit, talán fel is háborodik, talán bele is tudja magát élni a helyzetbe, de persze lehet, hogy nem. Mindenképpen bizonytalan, máskülönben környezetéhez intézett kérdésekkel nem igyekezne szerteoszlatni a ködöt, ami körülveszi.

Tájékozódni rest, ezért már a kérdezés sem nyugodhat stabil alapon és stabil alap nélkül a továbbhaladás nem lehetséges. Olyan ez, mintha gumiból, vagy papírból lenne a rajtkő a medence oldalán. Rátaposni nem lehet, mert vagy beszakad, vagy visszarúg. Alapvető felkészülés nélkül finomhangolás nem végezhető, de nagyobb csapásokat sem lehet végezni. Az illető csak kérdez, kérdez, kérdez, vakon, süketen – némán nem értelemszerűen – és hülyén. 
Megalapozatlan véleményét igyekszik beilleszteni egy számára szimpatikus elemekből álló viszonyrendszerbe, ami
nem a tényeken alapul, vagy csak részben alapul azokon. Úgy érzem tévképzetét szerte kell oszlatnom, meg kell világosítanom neki a valós problémát. 
Tájékoztatom az általa meg nem ismert tényekről, - ismétlem tényekről és nem a véleményemet tárom elé - amire a reakció totális zavarodottság és tanácstalanság, (Szókratész) hápogás, majd rövid időn belüli kommunikációs stop (esetleg a szituációból való kimeneküléssel keverve) várható. Ez persze párosulhat némi gyűlölettel, értetlenségből táplálkozó, ellenségkép képzéssel. 
forrás:allaturka.de

Második jelenet
Kutyaharapást szőrével.

Most én tettetek értetlenséget és egy kis sértődöttséget és kérem oktasson, tanítson, mint mester a trehány tanítványát. Folyamatosan arra törekszem, hogy kifürkészhessem a titkot, amitől azt a magabiztosságot kölcsönözte, ami ostoba álláspontját - számára – megingathatatlanná tette.

Erre általában a megdöbbenés a válasz, ám a gyanakvó pillantások száma nem csökken. Először nem akarja elhinni, hogy érdeklődésem és iránta érzett tiszteletem őszinte – mert nem is az – de egy idővel a jég megtörni látszik. Egyre jobban igyekszik – bár ugyanazon módszerekkel, melyek korábban is kudarcot vallottak – tarthatatlan álláspontját körbebástyázni. Minél inkább lovalja bele magát tévedései hálójába, annál inkább hozzá is tapad. Lassan pajzsát, lándzsáját sem tudja már kezében tartani, így azokat eldobja.

Örömmel konstatálom, hogy alapfelvetésem az illetővel, illetve véleményével kapcsolatban helyes volt, látom, hogy a „császár valóban meztelen”.

forrás:ankara.all.biz

Harmadik jelenet 

Összegyűjtve a már egyszer előadott érveimet, ismerve a várható válaszokat, minden egyes kijelentés mellé egy kérdést állítok, amit az illető megválaszolni nem tud, de én igen és ezt el nem mulasztanám semmi pénzért sem. A „Na ugye!” vagy az „Ugye látod már!” hangulatteremtő szóösszetételt mellőzhetném, de miért is tennék ilyet? Az én érvelésem stimmel, az övé nem. Ne feledjük, ezekre a „szankciókra” azért volt szükség, mert valaki lusta, igen lusta tájékozódni, de szorgos a kellő értékű és mértékű véleményformáláshoz. 
Gyártja a marhaságot és saját magán kívül hajlamos mással is – a szintén lustákkal – elhitetni, hogy ő a bölcsek kövének
birtokosa. 
forrás:fidelio.hu

Zárójelenet
Hogy mit érek el ezzel?

Számtalan ellenséget és haragost. A kérdés az – póriasan megfogalmazva – hogy kellenek–e hülye, önámító, hazug „barátok”. 
Ha nem, cseppet se bánkódjunk! Ha lételemünk, hogy érdemekre tekintet nélkül szaporítjuk kapcsolatainkat, vagy lebírhatatlan vágyat érzünk aziránt, hogy a magunk mellett összegyűlő emberek társaságát élvezzük, akkor a leírtakat véletlenül se kövessük.

Ha utáljuk azt az érzést, amikor más meggondolatlansága, vagy trehánysága miatt veszteségeket szenvedünk el, magyarán szólva valaki más hímtagjával veri a csalánt, akkor okvetlenül szólaljunk fel és vessünk gátat, az ostoba gondolatok túlburjánzásának!  
A buta, szebben szólva tájékozatlan ember roppant károkat tud okozni, ha senki nem jelzi, hogy az ő elképzelésén kívül más álláspont is létezik, amit ráadásul sikerül is megvédeni, ellenben vele, aki első perctől kezdve remeg, nehogy kiderüljön tudatlansága. 
Ne derüljön ki, ha nem akar véleményformáló szerepkörben tetszelegni, de rögvest bukjon ki, ha nem csak felkészülni lusta, vagy akkor buta, hanem még beszédkényszere is van!

Egy bolygón élünk, egy életünk van, függünk egymástól. Senki nem születik tévedhetetlennek, hibázhatunk, hiszen emberek vagyunk, de a felelős cselekvés mindannyiunknak kutya kötelessége, amit ha kell törvényekkel, ha kell a fent vázolt módszerekkel érdekünk kordában tartani.
forrás:mediaklikk.hu

3 megjegyzés:

  1. Nekem tetszik, mert szerintem is ez így van hogy a buta, tájékozatlan ember nagy kárt tehet másokban és ezt meg kell állítani. Erre a fenti leírt dolgok tökéletesek.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó az egész,nekem különösen a harmadik jelenet tettszik mégpedig azért mert tényleg vannak olyan emberek akik úgy formálnak véleményt hogy közbe semmi tájékozottsága nincs.....és ezzel az a baj hogy nagyon sok ember rájuk hallgat.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó az egész,nekem különösen a harmadik jelenet tettszik mégpedig azért mert tényleg vannak olyan emberek akik úgy formálnak véleményt hogy közbe semmi tájékozottsága nincs.....és ezzel az a baj hogy nagyon sok ember rájuk hallgat.

    VálaszTörlés