Szövés, fonás

Terveket szövögethetünk, fonogathatunk is akár, aztán minden úgy történik, ahogy. 

Fel lehet fűzni, rá lehet kenni a Világ ura, vagy a Sors által indított kauzális folyamatra, lehet belenyugodni abba, hogy minden eleve elrendeltetett, de tegyük szívünkre a kezünket! Kinek segít ez mindent felforgató, mindent elsöprő betegségek megélésénél? Segít-e ártatlan gyerekek halálának láttán? Felsóhajtunk-e, hogy „Á, csak ez volt az, már értem!”, amikor az adóhatóság/rendőr/bíró megbüntet?

Sorolhatnám, de nem teszem. Aki érti megértette, aki érzi, érzi most is. Nem több ez, mint világnézetem egyik sarokköve.

forrás:pixabay.com

Külső segítség, vagy a sorsáért felelős, azt megváltoztatni képes Odüsszeuszi ember tettei a mérvadóak? Utóbbi mellett tenném le a voksom, mert hiszek abban, sőt meg vagyok győződve, hogy az embernek nem kell akarnia túlszárnyalnia saját magát, de meg kell valósítania saját magát. Mindenkinek „kötelessége” a benne rejlő tálentumot közkincsé tenni, a képességeinek megfelelően gondolkodni, cselekedni, vagy éppen nem cselekedni.

Ugyanakkor nem hagyom ki a Sors/Szerencse tényezőt sem. (A szerencse a sors megfelelője eredetileg, automatikusan nem hordozott pozitív jelentéstartalmat. A bányászok nem véletlenül kívánnak „Jó szerencsét!”, tehát jó sorsot egymásnak.) Akárki, akármit is mondd, ennek komoly szerepe van életünkben. Lehet bárki is korának legtökéletesebb úszója/vívója stb. ha nem tud kiteljesedni, mivel a legaktívabb korszakában nem rendeznek mondjuk olimpiát. 

Ilyen kíméletlenül egyszerű az életünk. Vagy ennyire bonyolult.

Ha tetszik, ha nem.