Úgy tartjuk, hogy civilizált népek vagyunk. Jogállamban élünk, normák szerint érintkezünk, és tesszük amit tennünk kell.
Homo sapiens sapiens a gondolkodó ember, aki e "csekély" ámbár de eléggé elhanyagolható kis jelzőnek sem megfelelve, pont azt nem képes módszeresen művelni, ami miatt többnek, magasabb rendűnek érzi magát. Hivatkozunk az emberiség vívmányaira, annak ellenére, hogy azokat nem a többség, hanem annak igen csak szűk rétege, és igencsak megkötött kerekekkel tudta belevésni, a történelem rögös országútjába, hogy ezeknek a nagy találmányoknak többsége által, ráadásul a kivágott keréknyomokban századokon keresztül vér folyhasson.
Leleményességünk hatványozott, ha egymás és egyben saját magunk kiirtására szolgáló csodaszerkezeteket kreálunk, de valahogy megáll a tudomány, amikor arról értesülünk, hogy látszólag békés, jómódú család, annak feje jóvoltából, egyik pillanatról a másikra szűnik meg élő emberekből álló érdekszövetségként létezni.
Ilyenkor a szakértők persze megállapítják, hogy ki hol hibázott, és milyen mély gyermekkori trauma áll a mészárlás mögött. De ugyanígy járnak el, bármilyen más esetben is, amikor nem hírértékű az emberek lemészárlása, mivel azok mély szegénységben élnek, ergo meg is érdemlik a halált.
Sokan azt mondanák, hogy a Barbárokban nyomon követhetjük az állati ösztönök feléledését, holott tudjuk, hogy állat élvezetből, kedvtelésből, jogtalan haszonszerzésből nem öl,és soha nem hazudik.
Én azt mondanám, hogy a tápláléklánc csúcsán álló ember - feltéve ha nem őskeresztény, és nem egy arénában van a kiéheztetett oroszlánokkal - a magzati fejlődése során tulajdonképpen, az evolúciós fejlődés valamennyi állomásán végighalad.
A műben csoportosan,előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint az azzal halmazatban álló állatkínzás elsőrendű vádlottjaként szereplő veres juhász, és a másodrendű színben és szintben meg nem különböztetett juhász, egyszerűen koraszülöttek voltak, és megálltak a halak, vagy a hüllők, esetleg a (pali)madarak fejlettségi szintjén.
Valószínűleg a személyiségzavar olyan mértékű volt mindkettőjüknél, hogy azt senki észre nem vette, hogy imbecillisek, hiszen ilyen kreténként, nem lehettek tudatzavartak. Nem beszélhetünk időskori elbutulásról, hiszen egyrészt jó erőben lévő középkorú emberek voltak, másrészt, nem elbutultak, mert soha nem is voltak egy fokkal sem világosabbak a sötét éjszakánál.
Könnyű lenne ráfogni, hogy nézzük már meg, hol és mikor is játszódik a történet. A sivár pusztán, jó régen. Ott ahol analfabéta emberek, igénytelen munkát végeznek. De vajon másként volt ez korábban? Vagy másként történhetne ez manapság? Kötve hiszem, és ez nem íróasztalnál kiizzadott bölcselkedés, hanem tapasztalati tények számbavétele.
Mert mi a helyzet manapság? Változott-e, "fejlődött-e" az ember mire erre a szintre (?) eljutott, mint amilyet manapság tapasztalunk?
Egész egyszerűen csak egy összehasonlítást kellene végeznünk, vajon hány hasonló brutális bűncselekményt követnek el egy év alatt mondjuk,a XXI. század elején.
De nem! Ne legyen ez az összehasonlítási alap, hiszen nem kriminológiai szempontból vizsgáljuk az ember egyedfejlődését, bár kétségkívül eléggé szemléletes példája, de sajnos ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa, az egy-egy rettenetes brutalitással elkövetett emberölés tudomásunkra jutása.
Nézzük meg az általános problémamegoldási készséget. Veres juhász a szépen kivert övet használta fel fondorlatosan "casus belliként", csak úgy mint amikor a farkas és a medve cigarettát kér a nyuszikától.
Bodri juhász felesége szinte egy szóra elindul a Dunántúlra a férje után. Ez arra is utalhatna, hogy az átlagosnál kiterjedettebb földrajzi ismeretei voltak, vagy esetleg az illegalitás alatt máskor is előfordult már, hogy félszavakból is megértették egymást az emberével, és annak eltűnése esetén az előre megbeszélt helyen - Dunántúl - minden nap 5 és 6 óra között várt rá, kezével egy kosár hóvirággal. (mivel energiagazdálkodási okokból bodri juhász esetleg a teleket a hűvösön, pontosabban a melegen töltötte, az illegalitás egy sokkal árnyaltabb üzenetet hordozott számukra, így talán érthetjük miért a hóvirágot választották különös ismertetőjelként, hiszen az a kikelet virága, de teljesen egybeesik a szabadulás időpontjával is.)
Nem. Azt gyanítom itt más okból indult el nagy sietve a Dunántúlra, nem nézve, hogy annak kiterjedése, már (még) akkor (is) 50 000 négyzetkilométerre rúgott.
Itt pusztán a földrajzi ismeretek hiánya rajzolódik ki, és ebbéli alapfeltételezésünket az egész nyáron át történő bolyongás is megerősíti.
Szóval bár a bodri juhász felesége lehet, hogy kedves volt házias, takaros - szegény juhász ezt nem tapasztalhatta, mert a nyáj kora tavasztól késő őszig kint volt a legelőn, így legfeljebb jó, ha 10 naponta találkoztak - de, hogy nem egy észkombájn az biztos.
Hasonló a helyzet a többi szereplővel is, talán a vizsgálóbírót kivéve, aki pszichológiai hadviseléssel törte meg a gyilkosok ellenállást.
Sem medvével, sem veres juhásszal nem találkozom sem a mindennapokban, viszont találkozom náluk százszor veszélyesebb alakokkal, akik nem az író képzeletének szülöttei, vagy a medve esetében nem kerülik az embert. Nagyon is a közelünkben akarnak élni (?) és eszük águkban sincs, hogy önként rezervátumba vonuljanak. (Lásd majd később)
Ecsetelgethetném a kulturális, társadalmi érték stb .válságot, amely egyre jobban és jobban gyűrűzik be, de aki megszenvedi az látja, aki nem szenvedi meg, azokról írok most. Ők észre sem veszik.
Ha a fejlődés nem csupán az idő múlásához kötött változás, hanem idő múlásához kötött pozitív változás, akkor ennek ellentéte a butulás, felfogható fordított evolúcióként. De mindjárt be is bizonyítom ezen állítás valóságtartalmát. Ha az evolúció során tanult meg beszélni az ember, akkor világos, hogy csakis ennek fordítottja során felejt el beszélni. De ez nem jelenti, hogy megnémul. Hangokat ad ki sőt a szókincse is legalább 50 szóra rúg, amiből 35 hangutánzó.
Ebben a fordított evolúciós fejlődésben, amit nyugodtan definiálhatunk leépülésként, a kommunikációs társadalom egyik tartóoszlopaként, egyáltalán semmi hasznosat nem tartó média, és telekommunikációs vállalatok, teljes mértékben szolgálják ki az igénytelenséget.
Mobiltelefonja már mindenkinek van, bár rendeltetésszerűen - telefonálásra - szinte alig használja valaki. Nézzük a fejlesztési irányokat: fotózás, mp3,mp4, WAP, 3G (ez nem tudom mi), polifonikus csengőhang van. De mi szükség lenne az emberi hang közvetítését elősegítő technikai megoldások továbbfejlesztésére, hiszen úgy sem mondanak semmit egymásnak.
Felnőtt egy nemzedék, akin már a hangoskönyv sem segít. Olvasni nem tudott soha, és nem is akar megtanulni. Nem akar tudni, nem nyitott a világra. Az internetet kapcsolatkeresésre használja, holott nincsenek is kapcsolatai, ha csak a 20 éve 300 kilométerre költözött óvodatársa annak nem számít.
Az internet a jövő generációjának, tisztelet a kivételnek, nem jelent mást mint az iwiwet, vagy esetleg néhány letöltő oldalt, ahonnan az éppen aktuális szennyet le tudják szedni.
Az majmot a munka tette emberré:állítják a tudósok. A majom akart, próbálkozott. Majd az előember és az ősember is. Fel is talált mindent, amire ennek a fizikai manifesztumnak szüksége lehet, amit értelmesen és hasznosan fel tudhat használni.
Mi történik most? Az ember nem akar tudni, és ezért mindent meg is tesz, tv, vagy komputer monitor mögé menekül, azt a csatornát hallgatja,nézi, ami azt sugározza neki, hogy úgy van ahogy ő gondolja.
Erre mondanák, hogy van választási lehetőség. Van ? Egy választási lehetőséget látok: nem kapcsolom be a tv-t.
Mi gerjeszti ezt a folyamatot? Miért akar az ember elbutulni?
El akar butulni, vagy csak nem lát más alternatívát maga előtt? Vagy csak a piacgazdaság szereplői felismerték azt az általános emberi gyengeséget, hogy mindenki a könnyebb ellenállás felé mozdul el? Nem olyan ez mint amikor az indiánokat rászoktatták a tüzes vízre, utána pedig néhány üveg whisky árán felvásárolták fél Amerikát?
Nagyon sok hasonlóságot látok. Ha az emberi ürességet sikerül stabilizálni, és sulykolni azt, hogy azt csak anyagi javak hozzáadásával lehet kitölteni, akkor megérthetjük, miért is érzi cefetül magát, aki a színházi előadásból egy kukkot sem ért, és nem tudja sajnos átkapcsolni, vagy előretekerni a műsort. Minél inkább nem érti, annál inkább kezd félni, és az ember a félelmetes dolgoktól menekül. Egészen egy bevásárlóközpontig, ahol megnyugszik, miután jó néhány felesleges vacakot összevásárol. Próbálja elfelejteni, mit is látott a színházban, és érzi is, hogy valami megmozdult benne, de az üvöltő zene (?), a melegedő hajléktalanok kigúnyolása, és egy jó kis vásárlás hamar feledteti ezt a lidércnyomást.
Olyan ez, mint amit magam is megtapasztaltam matematika órán. Nem értettem az anyagot, és kérdeztem. Az alulfizetett tanerő foghegyről válaszolt, miután még mindig nem értettem, és kérdezni mertem. Vesztemre. Kissé emelt hangon, ámbár teljesen felfoghatatlan módon ismét elhangzott a levezetés, és vele együtt arcom, nevem és az egész nacionálém teljes memorizálása. Nem is kaptam soha jobb jegyet. kettesnél .Persze nem is értettem a matekot sosem, mint ahogy nagyon sokan nem is értik. Ha belegondolunk, a művelt ember kategóriájába, valahogy soha nem fért bele a matematikus. Festészetről, zenéről, költészetről sikk beszélgetni egy társaságban, de például egy olyan háromszögről, melynek hiányzik egy oldala, de van két szöge megadva.......(hozzáteszem, hogy nem tudom ki az az eszement, aki olyan háromszöget vesz, amelynek egyik oldala hiányzik).
A mai napig félek mindentől, ami a matematikához kötődik. Amit nem értek, és a kudarcélmény elkerülése végett nem is kutakodom a matematika tájékán.
A célhoz rendeltség jellemzi egyre inkább az embereket. Veres juhász egy kis anyagi haszonért kitalált egy ürügyet, majd minden különösebb teketóriázás nélkül agyonverte bodri juhászt és a fiát is, majd eltemették őket, tüzet gyújtottak rajtuk teljes nyugalommal.
Nem tudom ő volt-e kegyetlenebb, vagy az adóhatóság ma. Perceken belül végeztek áldozatukkal. Ma éveken át ölik meg az embert, lassú, hosszú kínhalállal.
Nincs semmi remény? Lassan teljesen az állatok szintjére süllyedünk? Elvesszük a gyengébbtől amit szeretnénk?
Azt hiszem ez a veszély csak azt fenyegeti, aki nem ismeri fel a mindent működtető "kozmikus" erőt, rendet, rendszert, és nem tud vele harmóniában élni. Úgy tűnik az emberen kívül, minden élőlény képes erre.
A fák nőnek ha süt a nap, az ember elbújik,napszemüveget vesz fel, az állatok dolgoznak, hogy éhen ne halljanak, az emberek nem tudnak éhen halni hiszen a szociális ellátórendszer nem engedi, csak annak aki esetleg becsületes munkával végigdolgozta az életét, és az éhenhaláshoz is kevés a nyugdíja. Aki úgy vált munkanélkülivé, hogy soha nem dolgozott és nem is akart, annak baja nem eshet.
Vannak az úgynevezett barbár (természeti) népek. Ők azok akik képesek annyit kiszakítani a természetből, amennyit okvetlenül fontos, akik nem pusztítanak, csak amennyi az életben maradásukhoz szükséges, akik nem marják egymást, hanem segítik.
Példának okáért az indiánok. Irtották is őket a civilizált jenkik. ne is lássák őket, mert akkor még véletlenül emlékeztetne őket arra, hogy van bennük közös emberi vonás is. Ugye olyan ez mint a színházas példa fent?!
Ezeket az indiánokat aztán, nehogy mementóként minden nap emlékeztessék a civilizáltakat bűneikre, módszeresen kiirtották, vagy rezervátumba zárták.
De melléfogtak. A földjeiket megszerezték, belső ürességüket kitölthették, de a rezervátum, azzal, hogy elzárták, meg is őrizte az igazi értékeket.
A civilizáltak, a fejlettek bezárták, kizárták a fejlődésből a barbárokat. Vagy magukat.(?)
NÁ.
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése