…a fiatalok egyből rávágják, hogy igen, de nem most.
De ha tudjuk, hogy így van és feltételezem ők is tudják,
miért nem élünk ennek szellemében?
Mi olyan nehéz abban, hogy a valóban értékes dolgoknak
jelentőséget tulajdonítsunk és csak azoknak tulajdonítsunk igazi jelentőséget?
Mi változik attól, ha sok és mi ha kevés van hátra? Nem pont
a bizonytalanság az, ami kötelez minket egy emberhez méltó életre. Akár rövid,
akár hosszú is legyen az?
Mennyivel tartalmasabbak lennének a mindennapjaink, ha nem
rettegnénk a haláltól, hanem attól félnénk, hogy a biztos eljövetele előtt nem
tudtunk mindent megtenni, amit szerettünk volna. És itt szigorúan a
szeretteinkre és a pozitív töltetű cselekedeteinkre gondolok.
Szép napot! Egy ugyanilyen szép napon ránk már a napfény nem
ragyog!
NÁ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése