2014. november 8., szombat

A büszke bunkó, avagy a műveletlenség a kirakatban

Vegyes érzésekkel olvasom azokat a blogokat – legyünk pontosak, nem olvasom – melyek szerzői egymást túllicitálva igyekeznek műveletlenségüket világgá kürtölni.
Az érzéseim vegyessége nem a pozitív és negatív, hanem a negatív és az annál is negatívabb emóciók keveredéséből alakul ki.

Szánalmasnak és nem őszintének találom azt, amikor bárki is hosszú listák segítségével tudatja a világgal, hogy rossz ízlése van és ezen felül is roppant lusta is volt valamikor. Utóbbi megállapítást nem okvetlenül tenném múlt időbe, mert ha egy hangyányi esze volna akkor nem írna – magyarán nem rabolna több időt magától (és mástól sem) - hanem olvasna.
Elolvasná mindazokat a műveket, amelyeket fontosnak tart és eddigi életének 20-30 évében – érdekes idősebbektől nem olvastam még ilyen őszinte, tényfeltáró vallomást - még nem jutott rá ideje, mert mondjuk helyette valamiféle silány blogot, vagy egyéb haszontalanságot írogatott. Mert nincs itt másról szó, mint az olyan jellegű megnyilatkozásokról, mint például 50 (100,150,200 stb.) könyv amit mindenképpen el kell olvasnod mielőtt meghalsz. Kecsegető megközelítés nemde?


forrás:ricon.desastre.blogspot.com

Szomorúsággal ötvözött megdöbbenéssel olvasom a hosszas és mindenféle rendszert nélkülöző ad hoc felsorolásokat, amelyek nemcsak az emberiség általános ismeretanyagának árnyékát nem ölelik fel, de még csak árnyat sem vetnek rá.
Én valóban nem tudom elképzelni, hogy mit csináltak ezek az emberek az általános és középiskolában, mire vártak eddig és ha vártak, mivel könnyebb a lelküknek, ha telehazudják, teleígérgetik a képernyőt. (Egy kicsit hazudós és hatásvadász voltam, mert pontosan tudom, hogy mit csináltak, pontosabban, mit nem csináltak ezek a tagok. Mondjuk nem olvastak.)
Ennél már csak azzal borzalmasabb szembesülni, amikor egyrészt elemezgetni kezdik a nagy nyögvenyelősen elolvasott egy-egy kötet tartalmát, mert általában véve a mondanivalójáról gőzük sincs, másrészt pedig még véletlenül sem kímélnének meg a szinte forró és gyári gépzsírtól csillogó friss ismereteik, tapasztalataik megosztásától.

Aki úgy érzi, hogy lemaradása van, legyen olyan jó és tegyen ellene, pótoljon, ha kell ismételjen is. De soha, ismétlem soha ne gondolja, hogy 12 éves bakfisokon – vagy velük azonos szellemi színvonalon leledző lényeken - kívül bárkiből is csodálatot, vagy tiszteletet ki tud váltani, néhány azok számára ismeretlen – majdnem mind az – cím összegereblyézésével.
Ne féljen szakirodalmat is olvasni, ha mondjuk a harmincadik oldalon elveszítené a fonalat – már amennyiben szépirodalmi alkotásról van szó – mert túl rövid az élet ahhoz, hogy merő sznobságból több száz oldalon át kínozzuk magunkat.

Mint például ahogyan én tettem eddig a pontig. Pont. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése