A zene volt, de már nincs-variációk egy témára

A nézőket sokkos állapotban vezették el a helyszínről. Teltház volt,mint mindig. Valami kortárs, vagy majdnem kortárs, önjelölt zseni darabját játszották, az udvarias közönségnek.

A Tiborc család népes tábora szorongott a nézőtéren izgatottan,természetesen egy szál panasz sem hagyta el az ajkukat. Még.

A zenekar játszott nagy sebbel és lobbal. repkedtek a kották, szakadt a lószőr a vonókon, de a hangok, azok valahogy nem terjedtek a légben úgy, ahogy azt tőlük elvárhattuk. Egészen pontosan, sehogy sem terjedtek. Egy árva nyikkanás sem.

Először mindenki arra gondolt, hogya közönségre - na és a zenekar vezetésére - való tekintettel nem merték megszólaltatni, ami a papíron van. Mintegy szimfoni-pantomimet játszottak a nézőknek, ha már voltak olyan elvetemültek, és a kockázatokra, valamint a mellékhatásokra tekintet nélkül jegyet váltottak erre a darabra.

Persze teljes hírzárlat volt, hogy a próbák során hány muzsikust kellett kórházba szállítani.

Mivel külön veszélyességi pótlék nem járt a zenészeknek, azt meg nem engedték meg, hogy fülvédőben, valamint kormos üvegen keresztül nézve a játszanak a kottákról, nem jelentkeztek beugrók, kisegítők, a kiesett tagok helyére.

Őket a képmásuk alapulvételével megformált kartonból kivágott figurákkal helyettesítették. Rossz nyelvek szerint némelyik tag esetében kifejezetten előnyös volt a csere, mert a papírfigura lekörözte szenvedélyességben mintapéldányát.

Szóval játszottak-vagy csak úgy csináltak - de egy fia hang sem hallatszott.

A nézők előbb türelmesen vártak,figyeltek, füleltek.Majd elkezdtek zúgolódni, elégedetlenkedni, panaszkodni:egymásnak.
De ez nem nyugtatta meg a kedélyállapotokat. Aztán telefonálni próbáltak előljárójuknak, nevezetesen Bánknak,aki viszont személyi szabadságában korlátozva volt,valami gyilkossági ügy miatt.

A sikertelen telefon után szabadult csak el a pokol. Tiborcék a hely szelleméhez méltó módon, próbálták interaktív módon segíteni a produkciót. Hátha ez is az előadás része. A cirkuszban is mindig játékra invitálja őket a bohóc. Hátha!

Némelyikük dúdolni kezdett, másikuk fésűt és selyempapírt vette elő, akadt aki tapsolt, és olyan is aki a lábával dobolt, de nem volt ritka az ujjával csettingető sem.

De a színpad irányából nem érkeztek hangok.

Ekkor elpattant a húr. Zokogásba, némelyek tébolyult kacagásban tört ki . Az előadást természetesen hál' Istennek félbe kellett szakítani.

Az illetékes hatóságok hamarosan a helyszínre érkeztek, és megkezdték a mentést. De közben rájöttek valamire. Valaki ellopta a hangokat. Ez bizony meglepő, és komoly bűntény.

Mesélték, hogy nemrégiben alakult a városban egy terrorszervezet, amely ismeretlen kémiai eljárással, burkot tudott vonni a jóízlést, harmóniát, örömöt, és ez esetben a tehetséget gátló és /vagy sértő jelenségek köré. A műszaki áruházak már régen nem próbálkoztak tv eladásával, de a kereskedelmi rádiók sem éltek meg ezen a vidéken.

A helyszíni szemlét követően, a megtalált kottákat áttekintették, majd összeráncolt szemöldökkel és elzöldült arccal fordultak ki a hangversenyteremből.

Az eset összes körülményének alapos értékelését követően, a terrorszervezettel szemben,a nyomozóhatóság, büntethetőséget kizáró okra - nevezetesen indokolt végszükségre hivatkozva, a büntetőeljárást megszüntette.

NÁ.