Szemétség

A rádióban hallgattam egy műsort melyben, egy déli nagyvárosunk szemétszállító vállalatának képviselője fejtette ki véleményét a szeméthelyzetről. Egészen konkrétan azt kifogásolta, sérelmezte, hogy a kukázók meglopják őket (?!) Ezt egyébként teljesen komolyan és a legnyugodtabb hangsúllyal jelentette ki.

A vitapartnere arról próbálta meggyőzni, hogy a szemétre vetett dolog uratlanná válik - tehát nincs tulajdonosa - így azon birtokba vétellel bárki tulajdonjogot szerezhet. Hétköznapi nyelvezetre átültetve, ha valaki kidobja a szemétbe, (szemétre veti) a dolgát, az annak a kinyilvánítása a külvilág felé, hogy ő a dologra nem tart a továbbiakban igényt. Ez a szerzésmód már évezredekre tekint vissza, tehát nem kell azt gondolnunk, hogy az utóbbi időszak törvényhozási hajrájának a hozadéka. Valami olyasmi lehetett egykor az indoka, hogy annak a tulajdonosnak a dolgai, aki a nem törődik azokkal, esetleg lemond róluk, az a másé - esetenként talán a koldusoké is - lehessen.

Ellenérvként a szemetesvállalat képviselője azzal hozakodott elő, hogy az emberek, akik a kukába dobják a szemetüket, valóban lemondanak a dolog birtoklásáról - tehát többet nem kívánják hatalmukban tartani - de nem bárkinek engedik át azt, hanem konkrétan a szemétszállító vállalatnak, hiszen annak a kukáinak igénybevétele szintén egy ráutaló magatartás. Ha abba a kukába tesszük a szemetünket, akkor annak akarjuk adni. Röviden.

Tessenek kiszellőztetni a fejüket, esetleg köpni egyet maguk elé, vagy meginni egy pohár vizet. Igen, ez ma a XXI. század elején kardinális kérdés. Közhelyként hat, hogy a szemétben (szarban) van a pénz, de ez azért egy kicsit meredek.

Néhány pontban összefoglalom miért:

1. A szemétről (dolog) lemondás esetében eszébe sem jut a korábbi tulajdonosnak, hogy máshová is vethetné a szemetét. Ezt már csak azért sem teszi, mert ha máshová tenné, mint a kuka, akkor meg is büntetnék érte. Tehát nem abban a tudatban teszi oda, hogy az XY vállalatot “jutalmazza” meg, hanem, csak egyszerűen meg akar szabadulni a szemetétől.
2. A szemétszállítást mindenki köteles igénybe venni. Annyi veszi el esetleg az élét, hogy akinek több ingatlana van, nem a négyzetméter, hanem az ott lakó személyek száma szerint kell fizetni. Korábban a bíróság kimondta, hogy nem a lakás, hanem a lakók termelik a szemetet. Igen kérem, ez sem volt még világos a kapitalizmus hőskorában. De hál’ Istennek bölcs döntés született, így aki odafigyel megúszhatja, hogy két lakcímen fizessen szemétdíjat, ha csak az egyiken lakik életvitelszerűen.( Egyébként a lakók számára visszatérve logikus a magyarázat, hiszen lehet, hogy egy 2 szobás lakásban négyen élnek és egy három szobásban pedig ketten és jóval kevesebb szemetet termelnek. (Még akkor is ha nevezetteknek sok hulladékkal járó hobbijuk volna is)
3. A szemétszállítási vállalatok között valamilyen fura oknál fogva nem válogathatunk. Az önkormányzat köt szerződést velük és ha tetszik, ha nem akkor is annak kell fizetnünk, akit egyébként a hátunk közepére nem kívánunk. Hitte volna valaki, hogy kötött “pályás” rendszert üzemeltető szolgáltatók - mint például a gáz és áram - választhatunk, szemetest pedig nem? Fura nem? Itt nem csorbulnak a jogaink? Választási szabadság? Valami bűzlik. És tényleg.
4. A szemétszállító vállalatok valami fura okból nem emelnek szót a kukákba nem férő és hetekig a kuka mellett hagyott hulladékról, ami egészen addig ázik, rohad, amíg egy konténerürítés után valami szemfüles nem hajítja be, az ott éktelenkedő mocsadékot. Sőt, a külön szemetet, csak külön díj ellenében hajlandók elszállítani. Nem félnek, hogy ellopják tőlük? Jó gazda módjára nem gondoskodnak a dolgaikról? Miért nem? Miért?

forrás:wissen-kompakt.at

Mindenről a kukázók tehetnek. Akik elszállítják a konténerek mellé állított régi asztalt, mert be lehet fűteni vele, akik elviszik a kartonpapírokat, mert le lehet adni a MÉH-be. Sajnos ők szokták szétszórni is a szemetet - meg a kukások - és ezzel épp eléggé ellenszenvessé válnak a legtöbb lakó számára. Emiatt fekete pont nekik. De legtöbb lakóközösség már bekerített, tetővel ellátott és lakattal lezárt konténertárolókat épít, gyakran önkormányzati támogatással. Nehogy azok a nyomorultak hozzáférjenek még egy morzsához is. Miért nem képesek eltűnni az erdőbe nem? Csak, hogy ne lássuk őket, mert akkor esetleg lelkiismeret furdalásunk lenne.

Ezek a kis hulladéktároló szigetek, a kicsinyített másai a nagy szeméttelepeknek, amelyeket jobban őriznek mint egy börtönt. Nem adok sok időt neki, az őrök fegyvert is fognak kapni.

Még ha a jogszabályokat megerőszakolva, szó szerint, lesarkítva értelmezve, a jogintézmény keletkezésének jogpolitikai indítékát tudomásul nem véve, a szemétszállítók felé is billen a mérleg nyelve. Ez ugyanis nem megoldás. Mert emberek vagyunk. Állítólag. De a koncon, a hulladékon, a dögön marakodó lényeket, hiénáknak, sakáloknak, vagy keselyűknek szokás nevezni.