A zsidó

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én nagyon rühellem a zsidózást. Bekapcsolom a számítógépet, vagy kinyitok egy újságot -nem inkább mégis a net, mert újságja válogatja, ki meri nyíltan, támogatással (felhatalmazással) szidni embertársainkat- és mit olvasok?

Zsidók, Izrael, aztán bolsevik, kommunista, az előbbi, utóbbival való vegyítése orrvérzésig.

Vannak fokozatok is. Világ összeesküvés, vagy csak a sarki alkatrész kereskedő adott rossz csapágyat. Azért, mert zsidó. Persze nem rossz a csapágy, csak nem ebbe a típusba való és ugye nagy mellénnyel, hozzáértést színlelve rendeltük meg, s lám! Lám a zsidó (büdös) át akart palizni. Hogy milyen haszna is származott ebből? Ezt örök homály fedi.

Szóval, mint már említettem, hírforrásokat keresgélve egyre gyakrabban találkozom, egyre szemérmetlenebbül, szemtelenebbül, gátlástalanabbul, demagógabbul zsidózókkal. Már szinte fel sem tűnik. Vagy ha igen és másnál is betelik a pohár, azt titokban teszi, mert biz nagyon kevés esetben találkoztam néhány újságírót leszámítva, markáns ellenvéleménnyel, az igaztalan vádak, feltételezések visszautasításával.

Észérvekkel előrukkolni nem lehet, hiszen ha lenne eszük, nem zsidóznának. Értelemre hatni lehetetlen. Hiányos tudás, megalapozatlan attitűd. Konkrét érveket még példálózódva sem képesek felsorolni.

Történelemismeretük enyhén szólva hiányos, de ha már vallási vonalon támadják embertársaikat, legalább hitéletük lenne gazdag. De nem az és annak ábrázolására a szegényes jelző elégtelennek mutatkozik. Mellőzik a formál logika szabályait álláspontjuk alátámasztására és ami még elgondolkodtatóbb, hogy egy antiszemita nem is érzi szükségét annak, hogy magyarázatot adjon gyűlöletének.

                                                                           

Ha valaki mégis arra vetemedik, hogy bemagyarázza magának a baromságát, akkor két szélsőséges véleményt kezd el hangoztatni. Vagy világösszeesküvés kitervelői, szervezői, rendezői, kirobbantói a zsidók, vagy épp ellenkezőleg: egy-két személyes, akár elmondásból hallott példára hivatkoznak. Érdekes, nem? Fekete és fehér, jobb és bal és ez csak egy antiszemita szájában gyúródik szitokszóvá, okká és okozattá és ez nem más, mint a zsidó.

Idáig semmi újat nem írtam, amit más forrásból már nem olvashatott volna a kedves olvasó. (A kedves jelző csak a nem antiszemitáknak szól) Véleményem szerint ha valaki képes így vélekedni embertársairól, az nem csak értelmileg, hanem érzelmi intelligencia terén is mélyponton van.

Többen beszámoltak róla, hogy mikor Mengele a rámpán válogatta az embereket az életnek, vagy a halálnak, akkor a Kék Duna keringőt fütyörészte.

Azt gondolhatnánk, hogy egy orvos, aki bizonyára sokat tanult, művelt, művészetkedvelő igazi européer.

Orvosként minimum humanizmust várnánk el tőle - én magam annál jóval többet - de semmiképpen nem azt, hogy embereket módszeresen gyilkoljon, vagy gyilkoltasson le. (kísérletezzen rajtuk, mert bezzeg arra jók voltak)

Szóval vagy-vagy. Ha-ha. És pont itt a cáfolat, amit meg kívántam cáfolni. Fából vaskarika.

Igenis vannak tetteink, véleményeink, magatartásaink között súlyozottabbak és kevésbé fontosak. Nem írja felül a műélvezet, a művészi hajlam a sok gonoszságot. Aki antiszemitaként viselkedik embertársával, az egészen egyszerűen beteg és az élet más területén sem bízhatunk benne.

Ugye milyen igazságtalan ez az általánosítás „kedves” zsidógyűlölők? Rossz mikor egy kalap alá veszik az embert ugye? Pedig ennek nem csak vélt valóságalapja van, hanem teljesen objektív és megdönthetetlen.

A származás szerinti bármilyen, de első sorban negatív megkülönböztetés csak buta, tanulatlan, barbár, primitív és gonosz, valamint szorongó emberek esetében képzelhető el.

Valakit nem szeretni lehet, sőt gyűlölni is. Ha csak valaki úgy nem szimpatikus, azon érdemes elgondolkodni, milyen húrt pendített meg bennünk. Mivel lépett, taposott az elevenünkbe. Ha erre rájövünk, lehet, hogy nekünk kell változnunk és nem kell fajokat teljes mértékben kiirtani. Ha van is köztük olyan, aki a normákat nem tiszteli, akkor sem juthatunk arra a következtetésre, hogy egy egész nép nem tiszteli azokat. 

Ha lenne egy nép, amely minden isteni és emberi törvényt felrúg és mi lennénk olyan intelligensek, hogy ezt felismerjük, akkor az lenne a feladatunk, hogy tanítsuk azt a népet és ne kipusztítsuk. Utálattól pozitív irányba még nem mozdultak dolgok.

Teremteni, építeni az igazi feladat. Törni, zúzni, másokat elpusztítani, rombolni minden hülye tud.

De újat alkotni, értéket teremteni csak egy legalább átlagos intelligenciájú, jóindulatú ember képes. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de már nagyon unom a gyűlölködést.  

NÁ.