Azon gondolkodom, hogy tekinthető-e demokratikus jogállamnak az az ország melynek állampolgára, egy másik országban menekültstátuszért folyamodik és meg is kapja azt?
A menekültté nyilvánítás egyik elengedhetetlen eleme, hogy az azért folyamodó minden kétséget kizáróan tudja bizonyítani, hogy hazájában - vagy abból az országból, ahonnan menekül, hontalan esetén - lelkiismereti, vallási, politikai nézetei, meggyőződése, faja, neme, életkora, bőrszíne esetleg nemi identitása miatt olyan üldöztetésnek van kitéve, ami arra utal, hogy életének, testi épségének, egészségének sérthetetlenségét garantálni az állam nem képes.
Ugye milyen szépen fogalmaztam?
Persze kihagytam sok mindenkit a felsorolásból, hogy példaként csak a mozgássérülteket említsem.
Egyszóval bárki, aki eltér a zömtől és ezt a többség nem fogadja örömmel, akár menekültté is válhat. Ebbe a tág kategóriába egyébként belefér csaknem az egész társadalom. Persze a "másságaik" nem egyenlő súllyal nyomnak a latban, de ez most nem releváns.
Én továbbmegyek. Ha egy bűnözőt nem tud megvédeni úgy az állam, hogy a rendőrsége által a börtönbe menekíti a népharag elől - amennyiben olyan bűncselekményt követett el, ami az egészséges gondolkodású embernél kiveri a biztosítékot - akkor bármennyire is fura, de megfelel a menekülttéválás feltételeinek. Csak az állam mondhat ítéletet - természetesen az erkölcsi értékítéletet ide nem értve - és nem engedheti meg az önbíráskodást. Ha ezt nem képes megfékezni, akkor a börtönre "érett" bűnös is menekültnek tekinthető.
Próbáltam a legkülönfélébb oldalakról megközelíteni azt a jelenséget, melyet szomorúan tapasztalok a közelmúltban Magyarországon.
Ha egy befogadó ország úgy véli, hogy hazánkban bárki üldöztetésnek van kitéve és vállalja azt, hogy védelmet nyújt neki, főhatalmát kiterjeszti felé, az azt jelenti, hogy Magyarországot nem sorolják többé a biztonságos országok közé.
Ez nagyobb katasztrófa, mint ha adósbesorolásunk egy, vagy két kategóriát esik hosszabb-rövidebb ideig.
Egy olyan országba, ahol a jogbiztonság nem szavatolt, ahol bárkinek is félnie kell, úgy érzi jobb ha útilaput köt a talpára, nem, hogy a befektetők, hanem a turisták sem fognak jönni.
Lassan elszigetelt városállammá válunk de úgy, hogy nincsenek klasszikus értelemben vett rabszolgáink és momentán nem látom, hogy önellátóakká tudnánk válni. Jogfosztottaink - mint például az ókorban a nők - vagy azok, akik magukat annak érzik viszont napról napra szaporodnak. Egy biztos nem jókedvükben és nem önszántukból választják a kirekesztett, üldözött szerepet.
Nagyon fontos leszögeznem: a szabad vélemény nyilvánítása miatt sem érhet senkit semmilyen atrocitás sem, még ha úgymond nincs is igaza. Az igazságról és a valóságról, valamint annak szubjektív lecsapódásairól nem kívánok szólni. Nem egyes állítások tényszerűségét, vagy éppen azok ellenkezőjéről szeretnék véleményt nyilvánítani. Én csak azt a kérdést teszem fel, hogy a demokráciában kimondhatja-e bárki amit gondol, vagy sem? Természetesen ideértem azokat az eseteket is, amikor bárki is szóban elhangzó bűncselekményt követ el. Ennek megfékezésére, megelőzésére - például neveléssel - felgöngyölítésére vannak törvényben meghatározott módszerek és eljárások. Aki ilyen cselekményt valósít meg, az büntethető.
Azonban az is előfordulhat, hogy a személynek ettől még igaza van és nem szubjektív, hanem objektív értelemben. Például : " Nincs is ruha a császáron! Meztelen a császár!" Ez lehet ugyan tekintélyt romboló, de ha az a bizonyos császár van olyan oktondi., hogy bedől a szabólegényeknek és meztelenül vonul a nép elé, akkor bárkinek is ütteti le a fejét, attól még befagy a segge. (Persze csak télen)
Február 29-én Kertész Ákos 80 éves (még) Kossuth-díjas író Kanadába utazott és ott menekültstátuszért folyamodott.
A fél ország felháborodott ezen. Rengetegen vérig sértve érezték magukat. Első sorban azok, akik nem beszélnek helyesen magyarul, vagy nem tudnak szöveget értelmezni, vagy.....
Nagyon nagy a baj ott, ahol egy 80 éves emberre össztüzet kell bocsájtani - határokon innen és túl, a padlástól a pincéig - és lemoshatatlan szégyene lesz Magyarországnak, ha megkapja a menekültstátuszát.
Mindenkit vigasztaljon az a tudat - már akit ez képes - nem ez az egyetlen és talán nem is ez lesz a legnagyobb szégyen, ami a (nagyon közel)múltban érte és a jövőben érni fogja Magyarországot.
Aki nem ért egyet semmivel, nem akar részt venni semmiben, annak van helye még itt? Ki a menekült? Aki megy, vagy aki marad?
NÁ.
Próbáltam a legkülönfélébb oldalakról megközelíteni azt a jelenséget, melyet szomorúan tapasztalok a közelmúltban Magyarországon.
Ha egy befogadó ország úgy véli, hogy hazánkban bárki üldöztetésnek van kitéve és vállalja azt, hogy védelmet nyújt neki, főhatalmát kiterjeszti felé, az azt jelenti, hogy Magyarországot nem sorolják többé a biztonságos országok közé.
Ez nagyobb katasztrófa, mint ha adósbesorolásunk egy, vagy két kategóriát esik hosszabb-rövidebb ideig.
Egy olyan országba, ahol a jogbiztonság nem szavatolt, ahol bárkinek is félnie kell, úgy érzi jobb ha útilaput köt a talpára, nem, hogy a befektetők, hanem a turisták sem fognak jönni.
Lassan elszigetelt városállammá válunk de úgy, hogy nincsenek klasszikus értelemben vett rabszolgáink és momentán nem látom, hogy önellátóakká tudnánk válni. Jogfosztottaink - mint például az ókorban a nők - vagy azok, akik magukat annak érzik viszont napról napra szaporodnak. Egy biztos nem jókedvükben és nem önszántukból választják a kirekesztett, üldözött szerepet.
Nagyon fontos leszögeznem: a szabad vélemény nyilvánítása miatt sem érhet senkit semmilyen atrocitás sem, még ha úgymond nincs is igaza. Az igazságról és a valóságról, valamint annak szubjektív lecsapódásairól nem kívánok szólni. Nem egyes állítások tényszerűségét, vagy éppen azok ellenkezőjéről szeretnék véleményt nyilvánítani. Én csak azt a kérdést teszem fel, hogy a demokráciában kimondhatja-e bárki amit gondol, vagy sem? Természetesen ideértem azokat az eseteket is, amikor bárki is szóban elhangzó bűncselekményt követ el. Ennek megfékezésére, megelőzésére - például neveléssel - felgöngyölítésére vannak törvényben meghatározott módszerek és eljárások. Aki ilyen cselekményt valósít meg, az büntethető.
Azonban az is előfordulhat, hogy a személynek ettől még igaza van és nem szubjektív, hanem objektív értelemben. Például : " Nincs is ruha a császáron! Meztelen a császár!" Ez lehet ugyan tekintélyt romboló, de ha az a bizonyos császár van olyan oktondi., hogy bedől a szabólegényeknek és meztelenül vonul a nép elé, akkor bárkinek is ütteti le a fejét, attól még befagy a segge. (Persze csak télen)
Február 29-én Kertész Ákos 80 éves (még) Kossuth-díjas író Kanadába utazott és ott menekültstátuszért folyamodott.
A fél ország felháborodott ezen. Rengetegen vérig sértve érezték magukat. Első sorban azok, akik nem beszélnek helyesen magyarul, vagy nem tudnak szöveget értelmezni, vagy.....
Nagyon nagy a baj ott, ahol egy 80 éves emberre össztüzet kell bocsájtani - határokon innen és túl, a padlástól a pincéig - és lemoshatatlan szégyene lesz Magyarországnak, ha megkapja a menekültstátuszát.
Mindenkit vigasztaljon az a tudat - már akit ez képes - nem ez az egyetlen és talán nem is ez lesz a legnagyobb szégyen, ami a (nagyon közel)múltban érte és a jövőben érni fogja Magyarországot.
Aki nem ért egyet semmivel, nem akar részt venni semmiben, annak van helye még itt? Ki a menekült? Aki megy, vagy aki marad?
NÁ.
Ezen még elmélkedj tovább, Ákos.
VálaszTörlésKanada a Magyarországról érkezettek menekültstátusz iránti kérelmeit kevesebb, mint 1%-ban fogadja el, ez évi 2-3 esetet jelent.
Magyarország még az idén felkerül náluk a 'biztonságos országok listájára', ami gyk azt jelenti, hogy a magyar kérelmeket csípőből el fogják utasítani.