Jobb későn, mint soha

Még alig telt el 2 hónap a 2013-as esztendőből s lám, máris elkészült Miskolc költségvetése.

Mindenféle rossz nyelvek úgy tartják, hogy a költségvetésnek illő hamarabb megszületnie, mint a megvalósításnak. Minden esetre nem kell kudarcként felfognunk azt, hogy a 2013-as év gazdálkodását rendezni hivatott szabályzó hamarabb születik meg és megy át a köztudatba mint, hogy bekövetkezne a szabályzandó időszak, nevezetesen 2013. 

forrás:boon.hu

Előre mindenki tud tervezni – ezt láttuk évtizedeken keresztül - de azok a számítások sokszor tévesek. Minden nap tapasztalhatjuk, hogy a tervek és a megvalósulásuk mennyire eltér egymástól. Nem így Miskolcon. Garantáltan nem lesz hiba a januári és februári kimutatásokban, de ha lesz is, az az idegenszívű, nemzetáruló ellenzék bűne. (vagy még a marslakók (850 millió Ft) tehetnek róla) Az ugyanis kizárt, hogy az Óperencián túl is híres, közszférát erősítő magyar közgazdák esetleg elszámoltak volna bármit is, a saját prémiumukon kívül. Csupán érzékleti csalódás, hogy nem január elsején lép hatályba a helyi szabályzó, hiszen a stabil jogszabályi környezet megteremtette az alapot ahhoz, hogy nyugodt, megfontolt, helyi rendeletalkotás folyjon.

Az ércnél maradandóbb Alaptörvény immár 4. módosítása a ködbe vesző 2011 januárja óta is azt a törekvést szolgálja, hogy a kormány helyi képviselői – elnézést a szakavatott helyi önkormányzati képviselők - zsinórmértékként szem előtt tarthassák a kiegyensúlyozott pénzügyi elemzéseken, hatástanulmányokon alapuló költségvetési tételeket és hozzájuk rendeljék a megfelelő forrásokat.

De ilyen könnyű helyzetben is régen voltak, hiszen egy amúgy is vágásra érett erdő kitermelése után sikerült annyi papírt gyártani, ami elegendő annak a pénznek az előállításához, amiből az állam kifizette - kifizeti az önkormányzatok felhalmozott adósságát. És akkor még nem is beszéltünk az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált önkormányzatokról (ÖNHIKI), akiket szívem szerint feloszlatnék, mert egészen egyszerűen nem értem, hogy lehettek arra képtelenek, hogy az évtizedes hiánygazdálkodás áldatlan hozadékait kisöpörjék. Honnan vették a bátorságot, hogy megkérdőjelezzék a felettes szervek számításait és nem mertek kijönni az eleve alultervezett támogatásokból?

A helyi adók minek vannak? Főleg a leszakadó megyékben, régiókban – újabb nevükön járásokban lehetett volna nagy sikerrel megkopasztani a lakosságot, aki tékozol – lásd lakáshitelekre kifizetett milliárdok és némelyikük még a lakását is hátrahagyja, vagy engedi, hogy a bank elárverezze. Ott kell bevezetni szigorító intézkedéseket, ahol egy település 80%-a nem dolgozik, holott elmehetne gombát szedni, de nem megy se télen, se nyár közepén, csak valami esős időre hivatkozva tologatják önnön aktiválásuk időpontját.

Miskolc nem ilyen. Ide özönlenek a befektetők. Például múlt héten olvastam, hogy két csecsen híg betonba fektette ortodox gondolkodású albán üzlettársát, de szerencsére nem kötött meg a beton a helyszíni szemléig.

Igenis Miskolcon van több munka. Sokkal több munka van, mert az elbocsájtottak – oppárdon lehetőséget kínáltak a (kényszer)vállalkozói szférában történő elhelyezkedésre – egyelőre maradó kollégái sokkal többet dolgoznak. Valamiért a munkaterhek megmaradtak és amit eddig 4 ember is alig bírt elvégezni – ugyanis a vállalkozásokra ösztönzés ilyen kellemes formájának hagyománya van városunkban – most két ember szakad belé, de túlórát pont ezért nem kell kifizetni nekik, hiszen nem is lenne idejük mikor elkölteni azt a töménytelen pénzt, szabadságban megváltása pedig nem lehetséges, mert akkor valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem működne a tűzoltóság, rendőrség, mentők, kórházak, hivatalok stb.

Senki ne essen pánikba, a szakértők a helyükön vannak. Majdnem, de remélhetőleg teljesen a helyükre kerülnek, ha megérkeznek a legújabb import vérpadok.
Aggodalomra nem sok okuk van, hiszen a közbeszerzést hozzájuk hasonló világhíres tehetséggel bíró potentátokra bízták. És ha azok egyszer dolgozni kezdenek, akkor ..... akkor azt először megzenésítem (eléneklem a Csicsónénak három lányát Pónyi bácsival), majd egy nagy rozsdás, de még használható kötőtűvel hímtagon szúrom magam és a véremmel írom be mindezt a naplómba

Elvetemülteknek 

NÁ.