2014. február 4., kedd

Megosztott figyelem

Régebben nem rajongtam a feliratos filmekért. Egyszerűen nem tudtam az események láncolatára figyelni a szöveg olvasgatása közben. Hozzá kell tennem, hogy korábban a feliratozási technikák is hagytak némi kívánnivalót maguk után. Szerencsére a technika sokat fejlődött és én is megtanultam gyorsabban olvasni és a figyelmemet megosztani. 


Ma már kifejezetten igénylem, a vígjátékok kivételével a feliratos megoldásokat, az eredeti hangot. A szereplők kiválasztásánál egészen biztosan nyomós érv a külcsín mellett, a hangzás 5.1.-ben.
 
Kell-e tudnia az óvodásnak olvasnia?
A gyerekek, akik még nem tudnak olvasni viszont egészen biztosan nem rajonganak a feliratos rajzfilmekért - bár ki tudja milyen zseniket rejtenek manapság a gyermekszobák - nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel (saját kutatási eredmény). A gyerekeket a képek varázsával a legkönnyebb megfogni. Nem véletlenül gazdagon illusztráltak az igényesebb és sikeresebb mesekönyvek, ifjúsági olvasmányok. Mindamellett hogy fantáziájukat is szabadon használhatják, elbámészkodnak a mesehősökön, a kavargó színeken. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a bábfilmeknél jobban kedvelik a rajzfilmeket – mint ahogy azt tettem én is annak idején – mivel ott olyan zavaró körülmények, mint mozgatást szolgáló pálcák, zsinórok nem láthatóak, így hihetőbb az ábrázolás, élvezhetőbb a mese, hitelesebbnek érzik a történetet, bármennyire is kitalált mesefigurák is játsszák  benne a főszerepet.
 
Európa leggyerekbarátabb televíziója?
A királyi televízió kettes csatornája mindezeket túlhaladni igyekszik. Nagyon helyesen az esélyegyenlőség megteremtésén fáradoznak és a hallássérült gyermekekre is gondoltak a műsorszerkesztésnél. Egyes meséket – fontos kiemelnem, hogy a 6 évesnél fiatalabb korosztálynak szóló – élvezhetővé kívánták tenni a fenti célcsoportnak. Nem alábecsülve a kisdedek képességeit és igényeit, annyit azonban megjegyeznék, hogy nem ezek a mesék, amelyek rettenetesen igénybe vennék a gyerekek intellektuális képességeit, nem ezek a mesék azok, amelyek számos, életre szóló tanulságot tartalmaznak, magyarán inkább helyezik a készítők a hangsúlyt a képi világ önönmaga miatt elbűvölő mibenlétére, mintsem a konkrét velős mondanivalóra.
 
Egy kép többet mond, mint ezer szó
A kellően kifejező rajz-, báb-, vagy bármilyen technikával készült animációs film képes arra, hogy szavak nélkül is betöltse a funkcióját.
Régóta tudjuk, hogy egy szép kép többet mond, mint ezer szó; épp ezért nem értem a csatorna ilyen irányú törekvését. A picik igényeit maximálisan ki lehet elégíteni az ügyesen ábrázolt helyzetképekkel és még magyarázni sem kell hozzá. Természetesen a kedves olvasó nem érti, hogyan jutottam ideáig a feliratozástól, de erre  rögtön fényt derítek.
A műsorszerkesztőknek sikerült kiválasztaniuk egy bárgyú mesét – én csak egyet láttam ezt fontos megjegyeznem – majd valamilyen érthetetlen okból jeltolmácsot állítottak mellé, aki „lejeleli” mi is zajlik szükségszerűen „ szűkebbre” vett képernyőn. Mindent arányosan – szerintem aránytalanul – lekicsinyítettek, hogy a jeltolmács billegő alakja elférjen a képernyő jobb sarkában. Na most ő, ha olyanja van akkor kommentálja a történteket, de előfordult az is, hogy megfeledkezett arról, miért is állították oda és meg sem „mukkant”. Egész idő alatt a tolmácsot figyeltem, így csak onnan tudom miről is szólt a mese, hogy hallottam közben, ami halláskárosultaknál ugye fogalmilag kizárt. A tolmács annyira lekötötte a figyelmemet, hogy a mesét egyáltalán nem láttam és viszont.
 
 forrás:megainfo.hu

Jelelj velem!
Nézzék el nekem, hogy tájékozatlan vagyok e kérdésben, de nem tudom hány éves kortól tanulnak meg a halláskárosult gyerekek jelnyelven beszélni, de élek a gyanúperrel, hogy közel egy időben, mint ahogyan megtanulnak olvasni. Minden esetre elég életszerűtlennek érzem azt, hogy mondjuk egy 4 éves körüli kisgyerek már folyamatosan tudjon jelnyelven kommunikálni. Ha viszont nem tud, az egész törekvés teljességgel hiábavaló. Ha ugyanezt a koncepciót ifjúsági filmek esetén alkalmazták volna, bizony egy sort nem írtam volna e jelenséggel kapcsolatban. Így azonban nem állhattam meg, hogy erre az anomáliára felhívjam a figyelmet, hangsúlyozva a szándék nagyszerűségének és az ehhez párosuló dilettantizmusnak a keveredését.

NÁ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése