Ma Egerben jártunk a gyerekekkel. Nagyobbik lányom kérésére mentünk el immár sokadszor, mivel erre a nyárra kapta kötelező olvasmányul az Egri csillagokat. Hadd tanuljon az a gyerek. Képzelőereje fergeteges, de megpróbáltuk a leírtakat a valóságban is felkeresni, beazonosítani. Honnan mit láthattak, merre lőttek a magyarok, honnan ágyúztak a törökök.
Ez a nyár nem nyár, az idő viszont múzeum látogatásra tökéletesen alkalmas. Az északi régió, amúgy sem arról híres, hogy özönlenének a turisták. A mai nap egy újabb adalék volt ahhoz, hogy megértsem, miért nincs értelme a Dunán átkelni.
Hétfő múzeumi szünnap. Igen, ez ha semmi más átöröklődött az átkosból. Megértem én, hogyne érteném, hogy pihenni is kell. Azt is, hogy mégis nyitva van a vár és azt gondolom, hogy Egerbe, ebbe az igencsak "érdekesen" megközelíthető megyeszékhelyre, zömében azok érkeznek - főleg külhonból - akik tudják milyen kivételes történelmi esemény zajlott itt mintegy 500 éve.
Vagy én vagyok teljesen járatlan a turizmus alakulásának megítélésében. Mi vonzó van Egerben? Nem lehet már reggel a Szépasszony völgyében lerészegedni, ezért felteszem én, a várat szeretnék meglátogatni a turisták. De nem lehet, hiszen hétfőn zárva van a múzeum. Nem is lehet mást csinálni, csak bejárni a várat, lemenni a kazamatákba és a panoptikumba - külön díjazás fejében - mindezt fegyveres biztonsági őrök koszorújában. Igen egy kicsit túlzok, de csak annyira, mint amikor a felelős eldöntötte, hogy a palotán kívül, ahol az állandó kiállítás található, minden nyitva van. Így meg is spórolták mintegy 5-6 teremőr mai napi bérét. Ismétlem, minden más nyitva. Főleg a pénztár. Itt azt a remek ötletet adták, hogy jöjjünk vissza holnap. Isten hozott kedves vendég!
Sajnos ingergazdag világunkban nem nyújt többet Eger nekem mint város annál, amit egy nap alatt ne tudnák megnézni. Gondolom azoknak a lengyel, olasz és német turistáknak sem, akik voltak olyan vállalkozó kedvűek és mára tették a várlátogatás időpontját. Biztos ők is ott éjszakáznak, hogy másnap bemehessenek, a felületes látogató által 15 perc alatt bejárható palotába, persze újra kifizetve a sétajegyet.
Hadd ne ecseteljem az erősen leromlott állagú vár által - és most nem a falakra gondolok értelemszerűen - szolgáltatások színvonaltalanságát. Mindenhol szemét, ténfergő turisták, akik tanácstalanul keresnek útbaigazító információkat, melyek itt-ott fellelhetőek, de választ nem adnak semmire.
Mindezt túléltem volna és a táblák, magyarázatok, igénybe vehető audioguide-ok hiánya sem hozott zavarba, hogy képet fessek, miért lehet a hősies, bátor, hazafias és az egri jelzők közé egyenlőségjelet tenni. De aztán következett a kazamata látogatás.
Már bánom, hogy váltottam jegyet. Először is azért, mert ha tudom, hogy a kazamatákra az vált jegyet, aki balek, akkor nem dobok ki az ablakon több ezret. Abból az 50 emberből ami ott hömpölygött, ki nem derült, hogy valakinek van-e jegye, vagy csak lődörgött a várban és odacsapódott a csoporthoz. Félreértés ne essék, én támogatom a kultúrát, és a kultúrát támogatom! Tehát a kultúrát, de ez nem az volt! Nem vagyok sóher, de hülye sem.
Amit ott idegenvezetés címén a korhűnek álcázott otthonkába öltöztetett fülbevalós, remélem csak átmenetileg és kényszerből alkalmazott fiatalember levezetett , minden volt de nem idegenvezetés! Az “Isten ments, hogy félóránként indítsunk csoportot, mert még valami szolgáltatást is nyújtanánk, és amúgy is jó a parasztnak, mert nem megvette a barma a jegyet” érzés, az egészre rányomta a bélyegét. A Hősök termébe konkrétan nem fértünk be. Aki kint maradt sem maradt le semmiről, ha az “idegenvezető” jópofa beszólásait vesszük alapul. “A valóságban nem voltak ám ekkorák az emberek, mint a szobrok!” beszólásánál, már csak a válaszul érkező nevetések voltak kínosabbak. Megvártuk míg a felettébb érdeklődő nép 5-6 perc alatt elhagyja a termet és bőven volt időnk körülnézni és némileg kiegészíteni 20-30 mondattal kiegészíteni az “idegenvezető” által 10-12 értelmezhető mondattal elmakogott ismertetőjét. Majd átvonultunk a kazamatákhoz, ahol a hasonló felkészült és lebilincselő előadás folytatódott, csak kár, hogy a jelenlévők 60 %-a nem értette, mert akkora tömeget képeztünk. Közben némely elvetemült a saját olvasmányélményeivel próbálta kiszínezni az elmondottakat, és ezt külföldi ismerőseinek lefordítani. Kisebbfajta bábeli zűrzavar alakult ki, de ennek igazán örültem, mert addigra az “idegenvezető mondókája szabályosan irritálóvá vált.
Én valóban túl igényes lehetek, ha megkövetelném, hogy aki előadást tart a hősi harcokról legalább artikulálni tudjon és legalább egyszer olvassa el az Egri csillagokat, ami igencsak jelentős irodalmi remeke és történelmi korképe a magyar népnek. Nem tudtam nem meghallani lányom sóhajait, akinek szintén fájt az a gyatra nyöszörgés, melynek produkálása közben az “előadó” szabályosan szerelmes lett magába. Körülbelül ötször mondta el, hogy “...egyébként itt 1552-ben volt egy ostrom …”, majd később “....egyébként itt 1596-ban volt egy ostrom....” szóösszetételt háromszor. Igen, jegyzeteltem és szándékosan lemaradtunk, mert valóban hasogatta, és nem csak a fülemet az az ostoba locsogás, amivel várvédő vitézeinket mutatta be ez a t….....c. . Az egri nőket a következőképpen méltatta: “…. letettek egy csomó mindent a színfalak mögött ezek a hős amazonok....” Válasz erre is kisebb nevetés volt, de sajna nem kinevetés.
Én azt gondolom, hogy ennél az embernél (?) bármelyik “hős amazon” körme alatt a piszok is többet ért. Már vártam Dobó mikor lesz vén muksó, meg Bornemissza agyas csávó. A cirkusz végén persze meg is tapsolták a bohócot.
Folytathatnám a sort, de nem teszem. Szeretném leszögezni, voltam már szakszerű tárlatvezetésen a kazamatákban. Tehát nem szakképzett múzeumpedagógusokból, muzeológusokból, tárlatvezetőkből van hiány. Azért kíváncsi lennék, hogy a személyzeti elbeszélgetésen, pardon állásinterjún ezek a remek képességei nem ötlöttek a szemébe a várigazgatóság vezetésének?
Az igazi kérdés nem ez. Hanem az, hogy az a “Nagy könyv”, melynek tulajdonképpen Eger népszerűségét köszönheti - sajnos Tinódi Lantos munkáit kevesebben ismerik - az Egri csillagok, amely széthúzó hazánkban mindenki által elfogadott és tisztelt mű (aki által nem az pukkadjon meg), az egri hősi mítosz, amelyre minden egészséges gondolkodású és érzületű magyar ember büszkén gondol, mivé lett? Hogyan engedhetjük, hogy így besározzák? Nem a könyv, nem a legenda, és nem a tények változtak meg. Nem fogalmaztam helyesen.
Hogyan veheti a bátorságot egy ilyen intézmény, hogy engedi azt, ami ma a falai között folyt és ha nem tévedek holnap is fog!? Nincs senki, aki megálljt parancsoljon?
Hová lett a hősök tisztelete? Hová lett a holtak tisztelete? Itt már van elég jelentős történelmi távlat, itt már nem kell megmagyarázni, hogy kiről miért neveznek el utcát! Itt a tettek beszéltek! Ők megtették, amit megkövetelt a haza!
Eger valóban az utolsó bástya, mint ahogy az a regényben is elhangzik, de nem Észak-Magyarországé, hanem egész Magyarországé! Ha elesik,végünk van! Ha megengedjük, hogy egy ilyen pojáca félvállról vegye azoknak a titánoknak a tetteit és populista stílusában nyögjön valamit kiemelkedő és példamutató eleinkről , akiket minden magyar ember becsül, akkor nagyon, de nagyon nagy baj van!
És van még hová süllyedni....
Hétfő múzeumi szünnap. Igen, ez ha semmi más átöröklődött az átkosból. Megértem én, hogyne érteném, hogy pihenni is kell. Azt is, hogy mégis nyitva van a vár és azt gondolom, hogy Egerbe, ebbe az igencsak "érdekesen" megközelíthető megyeszékhelyre, zömében azok érkeznek - főleg külhonból - akik tudják milyen kivételes történelmi esemény zajlott itt mintegy 500 éve.
Vagy én vagyok teljesen járatlan a turizmus alakulásának megítélésében. Mi vonzó van Egerben? Nem lehet már reggel a Szépasszony völgyében lerészegedni, ezért felteszem én, a várat szeretnék meglátogatni a turisták. De nem lehet, hiszen hétfőn zárva van a múzeum. Nem is lehet mást csinálni, csak bejárni a várat, lemenni a kazamatákba és a panoptikumba - külön díjazás fejében - mindezt fegyveres biztonsági őrök koszorújában. Igen egy kicsit túlzok, de csak annyira, mint amikor a felelős eldöntötte, hogy a palotán kívül, ahol az állandó kiállítás található, minden nyitva van. Így meg is spórolták mintegy 5-6 teremőr mai napi bérét. Ismétlem, minden más nyitva. Főleg a pénztár. Itt azt a remek ötletet adták, hogy jöjjünk vissza holnap. Isten hozott kedves vendég!
Sajnos ingergazdag világunkban nem nyújt többet Eger nekem mint város annál, amit egy nap alatt ne tudnák megnézni. Gondolom azoknak a lengyel, olasz és német turistáknak sem, akik voltak olyan vállalkozó kedvűek és mára tették a várlátogatás időpontját. Biztos ők is ott éjszakáznak, hogy másnap bemehessenek, a felületes látogató által 15 perc alatt bejárható palotába, persze újra kifizetve a sétajegyet.
Hadd ne ecseteljem az erősen leromlott állagú vár által - és most nem a falakra gondolok értelemszerűen - szolgáltatások színvonaltalanságát. Mindenhol szemét, ténfergő turisták, akik tanácstalanul keresnek útbaigazító információkat, melyek itt-ott fellelhetőek, de választ nem adnak semmire.
Mindezt túléltem volna és a táblák, magyarázatok, igénybe vehető audioguide-ok hiánya sem hozott zavarba, hogy képet fessek, miért lehet a hősies, bátor, hazafias és az egri jelzők közé egyenlőségjelet tenni. De aztán következett a kazamata látogatás.
Már bánom, hogy váltottam jegyet. Először is azért, mert ha tudom, hogy a kazamatákra az vált jegyet, aki balek, akkor nem dobok ki az ablakon több ezret. Abból az 50 emberből ami ott hömpölygött, ki nem derült, hogy valakinek van-e jegye, vagy csak lődörgött a várban és odacsapódott a csoporthoz. Félreértés ne essék, én támogatom a kultúrát, és a kultúrát támogatom! Tehát a kultúrát, de ez nem az volt! Nem vagyok sóher, de hülye sem.
Amit ott idegenvezetés címén a korhűnek álcázott otthonkába öltöztetett fülbevalós, remélem csak átmenetileg és kényszerből alkalmazott fiatalember levezetett , minden volt de nem idegenvezetés! Az “Isten ments, hogy félóránként indítsunk csoportot, mert még valami szolgáltatást is nyújtanánk, és amúgy is jó a parasztnak, mert nem megvette a barma a jegyet” érzés, az egészre rányomta a bélyegét. A Hősök termébe konkrétan nem fértünk be. Aki kint maradt sem maradt le semmiről, ha az “idegenvezető” jópofa beszólásait vesszük alapul. “A valóságban nem voltak ám ekkorák az emberek, mint a szobrok!” beszólásánál, már csak a válaszul érkező nevetések voltak kínosabbak. Megvártuk míg a felettébb érdeklődő nép 5-6 perc alatt elhagyja a termet és bőven volt időnk körülnézni és némileg kiegészíteni 20-30 mondattal kiegészíteni az “idegenvezető” által 10-12 értelmezhető mondattal elmakogott ismertetőjét. Majd átvonultunk a kazamatákhoz, ahol a hasonló felkészült és lebilincselő előadás folytatódott, csak kár, hogy a jelenlévők 60 %-a nem értette, mert akkora tömeget képeztünk. Közben némely elvetemült a saját olvasmányélményeivel próbálta kiszínezni az elmondottakat, és ezt külföldi ismerőseinek lefordítani. Kisebbfajta bábeli zűrzavar alakult ki, de ennek igazán örültem, mert addigra az “idegenvezető mondókája szabályosan irritálóvá vált.
Én valóban túl igényes lehetek, ha megkövetelném, hogy aki előadást tart a hősi harcokról legalább artikulálni tudjon és legalább egyszer olvassa el az Egri csillagokat, ami igencsak jelentős irodalmi remeke és történelmi korképe a magyar népnek. Nem tudtam nem meghallani lányom sóhajait, akinek szintén fájt az a gyatra nyöszörgés, melynek produkálása közben az “előadó” szabályosan szerelmes lett magába. Körülbelül ötször mondta el, hogy “...egyébként itt 1552-ben volt egy ostrom …”, majd később “....egyébként itt 1596-ban volt egy ostrom....” szóösszetételt háromszor. Igen, jegyzeteltem és szándékosan lemaradtunk, mert valóban hasogatta, és nem csak a fülemet az az ostoba locsogás, amivel várvédő vitézeinket mutatta be ez a t….....c. . Az egri nőket a következőképpen méltatta: “…. letettek egy csomó mindent a színfalak mögött ezek a hős amazonok....” Válasz erre is kisebb nevetés volt, de sajna nem kinevetés.
Én azt gondolom, hogy ennél az embernél (?) bármelyik “hős amazon” körme alatt a piszok is többet ért. Már vártam Dobó mikor lesz vén muksó, meg Bornemissza agyas csávó. A cirkusz végén persze meg is tapsolták a bohócot.
Folytathatnám a sort, de nem teszem. Szeretném leszögezni, voltam már szakszerű tárlatvezetésen a kazamatákban. Tehát nem szakképzett múzeumpedagógusokból, muzeológusokból, tárlatvezetőkből van hiány. Azért kíváncsi lennék, hogy a személyzeti elbeszélgetésen, pardon állásinterjún ezek a remek képességei nem ötlöttek a szemébe a várigazgatóság vezetésének?
Az igazi kérdés nem ez. Hanem az, hogy az a “Nagy könyv”, melynek tulajdonképpen Eger népszerűségét köszönheti - sajnos Tinódi Lantos munkáit kevesebben ismerik - az Egri csillagok, amely széthúzó hazánkban mindenki által elfogadott és tisztelt mű (aki által nem az pukkadjon meg), az egri hősi mítosz, amelyre minden egészséges gondolkodású és érzületű magyar ember büszkén gondol, mivé lett? Hogyan engedhetjük, hogy így besározzák? Nem a könyv, nem a legenda, és nem a tények változtak meg. Nem fogalmaztam helyesen.
Hogyan veheti a bátorságot egy ilyen intézmény, hogy engedi azt, ami ma a falai között folyt és ha nem tévedek holnap is fog!? Nincs senki, aki megálljt parancsoljon?
Hová lett a hősök tisztelete? Hová lett a holtak tisztelete? Itt már van elég jelentős történelmi távlat, itt már nem kell megmagyarázni, hogy kiről miért neveznek el utcát! Itt a tettek beszéltek! Ők megtették, amit megkövetelt a haza!
Eger valóban az utolsó bástya, mint ahogy az a regényben is elhangzik, de nem Észak-Magyarországé, hanem egész Magyarországé! Ha elesik,végünk van! Ha megengedjük, hogy egy ilyen pojáca félvállról vegye azoknak a titánoknak a tetteit és populista stílusában nyögjön valamit kiemelkedő és példamutató eleinkről , akiket minden magyar ember becsül, akkor nagyon, de nagyon nagy baj van!
És van még hová süllyedni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése