A szuvenír

Takarítás közben, de sokszor hallgattam már a nők szájából a panaszt, hogy ennyi és ennyi porfogótól megszabadulva, mennyivel könnyebb tisztán tartani a lakást. El kell ismernem, teljesen igazuk van. A kis mütyürkéknél, talán csak a könyvek számítanak masszívabb porfogónak, kivéve persze, ha szép üveges szekrényben állnak. 


Ha én az összes könyvemet ilyen szekrényben szeretném tartani el kellene adnom a lakásomat, hogy kifizethessem az asztalost, de ilyen veszély nem fenyeget. Az apró kis vacakoknak viszont érdemes lenne búcsút inteni. Vagy mégsem?

forrás:delmagyar.hu

A globalizáció kedvező hatása, hogy bárhol a globalizált világban megszerezhetjük a megszokott, a mindennapjaink részét képező termékeket. Minden európai országban lehet például ilyen, vagy olyan kólát, sört, bort, ásványvizet kapni. A benzinkutak sem nagyon különböznek, mint ahogy a bennük kapható édességek sem. Talán könnyebb lenne felsorolni, mi az ami különbözik, mint azt ecsetelgetni, mi azonos.

És máris eljutottunk a szuvenírek, kis emléktárgyak kérdéséhez.

Ha valaki elutazik, teszem azt Franciaországba és szeretne valamilyen emléket akkor fényképez, videó felvételt készít, vagy vásárol. Az első két tevékenységnek egy hátulütője van és sajnos én már megtapasztaltam: AZ AZONOS IDEJŰSÉG.

Előfordult, hogy a nyaralást otthon néztem meg a tévében, mert miközben felvételeket készítettem gyakorlatilag lemaradtam az egészről. Gondoljunk bele, talán ez az egyedüli indoka az esküvői fotósnak. Ha biztosak akarunk lenni benne, hogy minőségi és lényegi felvételek készülnek számunkra fontos eseményekről, akkor bizony gondoskodnunk is kell valakiről, aki elkészíti ezeket. Ugyanez történik kicsiben, mikor üdülünk. A vízparti családi programoknak egy kárvallottja mindig akad, az pedig a víztől és a tolvajoktól értékeinket óvó fotós.

Ha nem elégszünk meg a fényképekkel, akkor valamiféle kézzel jobban fogható dologra kezdünk vadászni. Aztán ez átcsaphat az otthon is kapható, „De értsd meg szívem ez itt olcsóbb!” vagy az „Ilyen színben nálunk nem lehet kapni!” termékek begyűjtésébe, ami ugye a bevásárlóturizmus lényege.

De nehéz az emlékeket felidézni 300 db üres cd lemezzel, vagy egy semleges színű, viszont épp azért olcsó zokniköteggel. Még ha tudjuk, ez onnan van, akkor sem hiszem, hogy erőt vesz bárkin is a nosztalgia, miközben zoknikat mos, vagy ingeket vasal.

forrás:pokoli.hu

De más a helyzet, amikor tollseprővel kerülgetve a bólogató hőmérőt, letört fülű agyagkorsócskát, benne hamis rózsaolajjal megállunk egy pillanatra, megfogjuk, lefújjuk a port Arisztotelész fejéről, nedves ruhával próbáljuk a szeméből a piszkot kitörölni, vagy a bűvös kocka nehézségét meghazudtoló tenyérnyi képekből álló leporelló összehajtogatni, hogy eldughassuk egy nem használt fiókban, ahonnan csak a következő nagytakarításkor kerül elő még 2-3 másik kacat társaságában, amit gyűlölünk, de azért jó érzéseket ébreszt és feltúrjuk érte a konténert, ha a ház asszonya távollétünkben ki merné szelektálni azt. A semmire sem jó vacakok jelképezik másodsorban a múltat, de csak az emlékeink idővel fakuló színének élénkítésére valók semmi másra.

És ha nincsenek emlékeink? Akkor talán üdülés sem volt. Akkor valóban nem segíthet egy kerámiaszobor vagy zenélő világító gondola vagy minaretceruza.

NÁ.