Adaptáció

X filmgyáros összeráncolta a homlokát a havi statisztika áttekintése közben. A mozilátogatók számát ábrázoló diagram meredeken zuhant. Egyre kevesebben veszik a fáradtságot - gondolta, hogy bemásszanak az autójukba és elguruljanak a közelben álló minden igényt kielégítő felszereltségű moziba, hogy megnézzenek egy óriási költségvetéssel összetákolt filmet. 


Már magában beszélgetés közben sem használta a műalkotás szót, amikor a filmeket szerette volna jellemezni. Egészen egyszerűen nem tekintette többnek ezt az irdatlan mennyiségű cellulózszalagot, valamint a teletömött digitális tárhelyeket, mint mosléknak. Számára a film nagyszabású alkotás, műremek, amelyet gondos kezek fontak értékes, értelmes egységbe. Ilyet ma már nem gyártanak. Csak kérészéletű szösszeneteket.

Egészen egyszerűen nincsenek ötletek a látvány pedig már nem bír el többet - morfondírozott.

A semmi látvánnyal szorozva is csak semmi. Nincs mit tenni ötlet kell és olyan ötlet, ami odaszegezi a nézőt a székhez, amitől nem tud szabadulni, ami befészkeli magát a gondolataiba, ami függővé teszi és nem fog akarni mást, mint folytatást.

X az igényekkel tisztában volt, de a kínálat sem volt ismeretlen számára.

Nincs egy valamire való író -dohogott, aki olyan sztorival tudna szolgálni, ami.......vagy ha van is ilyen a XXI. századi Farkas filmstúdió már megvette. És különben is: a közönség mohó, nem elégszik meg évi egy-két filmmel. Ennél többre azonban nem futja. És ha már itt tartunk, ki akar súlyos jogdíjakat fizetni ezeknek a koszos íróknak, hogy megvegye az ötletüket. Legtöbben amúgy sem képesek képekben gondolkodni, így forgatókönyvet sem tudnak írni. Ezért még forgatókönyvírót is kell alkalmazni. Vagy csak forgatókönyvírót kellene alkalmazni, de az is éppen elég drága.

És ekkor az isteni szikra megvilágosította. Régi népszerű, vagy elfeledett, vagy az ismeretlenség miatt félhomályba burkolózó, sokat ígérő, viszont a nemolvasók által ellenőrizhetetlen művet kell feldolgozni.
Viharos sebességgel cikáztak a fejében a gondolatok.
A három testőr. Legalább négyszer megfilmesítették, de le lehetne még nyúzni róla egy-két bőrt, vagy Robin Hood. Ő is elég kelendő a piacon minden formában. Legyen az kalandfilm, rajzfilm, vagy pornó. Azért megnézném színpadon az íjászversenyt - gondolta magában és elmosolyodott.

A magas szőke férfi, magas barna férfi gyenge utánzatában úgy hatott, mint az újraforgatott Psycho. Felesleges, nem mutat többet, de el lehet adni. Legalább egyszer. Aztán, hogy a mai énekesek zenészek is keressenek egy kis pénzt – és persze Andrew is – a Jézus Krisztus szupersztár. Vajon a Ben Hurra lesz pénze bárkinek is, hogy újraforgassa?

Ezek mind könnyen érthető és népszerű darabok voltak. Könnyen emészthetőek. Sokba kerültek, de sokat is hoztak a konyhára.
Nekem egy olcsóbb, könnyebben formálhatóbb, ha úgy jobban tetszik ellenőrizhetetlenebb anyag kell -vélekedett, amibe azt nyomok bele, amit akarok és azt törlök belőle, amit akarok. Amivel szabadon gazdálkodom, amin már nincs szerzői jogdíj, ami van annyira unalmas, közhelyes, hogy senki nem meri kritizálni, nehogy műveletlennek tartsák, de egy közepes, vagy gyenge rendező is le tudja instruálni. Egy kis misztikus máz, bár ha a Zabhegyezőt csinálnánk meg, azzal sem lenne semmi gond, hiszen bármennyire is kanonizálták, nem olvasták, nem olvassák elegen. És ha olvassák is, ha észre is vennék az égbekiáltó változtatásokat. A hangjuk nem hallatszik ki a tömegből. Néhány eszményi színésszel megfűszerezve olyan produkciót lehet kreálni, amelyet a rajongók az egekbe emelnek és beledöngölik azt a néhány „okoskodó” könyvmolyt, akik azon kárognak, hogy mennyire ki lett forgatva önmagából a sztori, a tartalom, a mondandó. Mi lenne, ha valami latin-amerikai darabot vennénk elő. De az Evitán és a Desperadon kívül nem jut eszembe semmi. Azok pedig elég jól meg lettek csinálva és viszonylag újak.
Mi lenne, ha a távol-kelet felé kacsingatnék. Marco Polo meg … nincs más ötletem. Ezt szerintem hanyagoljuk.
Megvan az oroszok. Háború és … mindegy. Na ez jó lesz. Hosszúak, unalmasak, tuti nem olvassa őket senki. A bűn és bűnhődést már megcsinálta a HFP, mi lenne, ha nem Dosztojevszkijtől, hanem Tolsztojtól dolgoznánk fel valamit. Vagy Csehov. Ő meleg volt, ezzel talán el lehet adni. De, ha jobban meggondolom, semmi hírértéke nincs egy ilyen információnak, ha a szélesebb publikumnak fogalma sincs arról ki volt a szerző. Kit érdekel egy névtelen homokos.
De ez a Tolsztoj jó lesz. Mostanában csináltak nekünk egy kis reklámot az „Utolsó állomás”-sal.
Melyik művét vegyük elő? Az Anna Kareninát! Bejött Garbóval, bejött Sophie Marceau-val, miért ne jönne be egy csinos kis pofikával. A férfiak mind vágynak rá, a nők, lánykák pedig olyanok akarnak lenni, mint ő, irigykednek rá. Meg fogják zabálni. Már csak találni kell valakit, aki elég pénz-, vagy hírnévéhes ahhoz, hogy beálljon klónnak. Akit nem zavar, vagy elég butácska hozzá, legalábbis nem az eszéért szeretik, aki megelégszik a leegyszerűsített forgatókönyvvel......
Egy rövid kiegészítés:
Magam alapvetően elzárkózom mindenféle újramelegítéstől, ismételt feldolgozástól. Be kell vallanom, hogy sok esetben az újabb alkotás, „tákolás” jobban tetszett, mint az eredeti. Nem gondolom, hogy csak egy ember dolgozhatja fel egy másik ember ötletét. Nem gondolom, hogy ezek a művek szentek és sérthetetlenek – némelyik persze érzékenyebben érint – de azt gondolom, hogy minden újrafeldolgozás nem előrelépés, vagy csak nagyon parányi előrelépés és inkább a fantáziátlanságnak, az ötlettelenségnek, a nemtörődömségnek, szakmai igénytelenségnek tulajdonítom, amikor a producerek olyan anyagért kapkodnak, amiért nem kell nyújtózkodniuk és szinte garantált a siker. Ha ezeknek a műveknek az aránya csak nagyon kis százalékban lenne jelen a film világában, akkor azt még könnyebben tolerálnám. Színpadra átírt filmötletet viszont nem vagyok hajlandó megnézni. Vallom, hogy a művészet egyik funkciója az önkifejezés. Vallom, hogy a művész egyik ismérve a kreativitás. A bátortalan témaválasztás viszont számomra azt jelenti, hogy az alkotó nem kreatív, nem vállalkozókedvű, biztosra megy és pont ezzel válik semlegessé, jelentéktelenné. Megítélésem szerint súlyos dollármilliókat, vagy még súlyosabb adóforintokat kár beleölni egy eleve lefutott meccsbe. Fordítsanak pénzt a korábbi művek archiválására, újra műsorra tűzésére, de inkább a felnövekvő generáció tagjainak engedjenek mozgásteret, hogy megmutathassák ők mire képesek, mit gondolnak, mit szeretnének.

NÁ.