Színház vs. cirkusz

Egy szép napon Kovács úr munkájának és hiteleinek rabja, arra az elhatározásra jutott, hogy felpakolja kultúrára olyannyira nem szomjazó családját és elmennek színházba.

Sokáig morfondírozott magában, egyrészt, hogy megérdemlik-e ezek a hálátlan párák, hogy átengedje őket a művészetek királynőjének, másrészt pedig, hogy mit is vegyen fel, mert azóta, hogy legutoljára színházban járt bizony már leérettségizett és nem régen a 25. találkozót is megülték a már fogyatkozni kezdő osztálytársaival a különösebb igényeket nem támasztó   - így a belépést a ruházatot illetően semmilyen feltételhez nem kötő  - Sunda Bunda Banda nevű kiskocsmában. Valójában egy kerthelyiséggel rendelkező bádogcsehó volt és ha szabad egy kis kiegészítéssel élnem, a kerthelyiség nem volt más, mint a parkoló, ahol annyi növény nőtt, ami a kihelyezett dézsákba el volt ültetve, na és persze némi műfű. De az az igazi polietilén, vagy más hőre lágyuló műanyag zöld szúrós szőnyeg, amin elesve harmadfokú égési sérüléseket is szenvedhetett az óvatlan vendég és ide csak olyanok jártak. 

 

forrás:wikipedia.hu

Nyolc napon belüli sérüléseket okozva sikerült betuszkolnia a feleségét az ünnepnapokra tartogatott gépjárművükbe, amelyet takarékossági okokból parkoltatott egy évben nem hosszabban, mint 360 napon át, így tökéletesen sikerült elérnie, hogy abszolút ne érje meg autót tartania, hiszen az álló helyzetben is amortizálódott és a járulékos költségeket akkor is meg kellett fizetnie, ha egy métert nem mozdult vele, viszont a közérzete rettenetesnek volt mondható a - fogalmazzunk finoman - nem egészen kielégítő tömegközlekedés miatt.

A színházig vezető utat végigveszekedték, majd eltévedtek a ruhatár és a mosdó közötti szakaszon, de a jegyszedők még időben kiszabadították őket. 

A darab kiválasztásában sokat segített Kovács úr kollégája, aki nekiajándékozta jegyét, mivel megözvegyült és most sokkal jobb szórakozást talált a temetés előkészítésében, valamint az elrejtett pénz előkeresésében. Szentül meg volt győződve, hogy néhai neje eldugdosta azt a temérdek pénzt, amit ő hazaadott, mert ennyi pénzt felemészteni nem lehetett. Ha tudta volna, hogy dehogynem... Elég egy fiatal szerető, akinek nincs egy fityingje sem, viszont óriási a potenciálja és egy mamlasz férj, aki minderről nem akart tudomást venni. Egyszóval amíg Kovács úr jótevője a rekamié kárpitját hasogatta kis bicskájával, addig az előadás kezdetét vette. 

Kortárs darab volt, az ehhez berendezett színpadon és nézőtéren. Kicsit kényelmetlen, kicsit levegőtlen, szűkös, félhomályos, de a célnak tökéletesen megfelelő.  

Balszerencséjére a felesége mellett ült, pedig szívesebben ült volna amellett a nagymellű szőke oldalán ott szemben. Ha ezek a pimasz színészek nem ugrándoztak volna a kilátást bezavarva, bizonyára látta volna, hogy az a hölgy nem teljesen hölgy, vagyis felül már igen, de övön alul még nem. Ez a körülmény azonban semmilyen befolyással nem bír történetünk kimenetelére, ezért további ecsetelgetésétől eltekintek.

forrás:168ora.hu 

Kovács úr bőszen várta, hogy végre felmenjen a függöny, de függöny nem volt, mint olyan. Ez kissé megrázta, de nem jobban, mint annak a ténynek a felismerése, hogy egyrészt a színészek is látják a közönséget, másrészt nincs szünet. Ezeket megpróbálta feldolgozni, de a mai napig nem sikerült. 

Teljes zavarában megfeledkezett arról, hogy az előadás menetét figyelemmel kísérje, így egy árva kukkot sem értett, de mentségére szólva megismétlem: kortárs darab volt, ami annyit jelent lefordítva, hogy nem okvetlenül van - volt - okvetlenül értelme. (Én is láttam és tanúsíthatom nem  tartozik a legjobban sikerült színművek közé).

"A dzsungel könyvében sokkal több állat volt, az Óz a csodák csodájában pedig olyan szép színes volt a díszlet, itt pedig semmi, csak egy asztal két székkel, meg az a koszos vizeskancsó."-morfondírozott magában. Igazán rabiátus ember volt, a szokásai rabja. Nem tudott elvonatkoztatni korábbi színházi élményeitől. 

Egészen egyszerűen nem tudott napirendre térni a kényelmetlen elhelyezés, a kevésbé látványos díszlet felett, valamint, hogy egyetlen késdobáló sem kívánta körbedobálni a partnerét. 

'Nem volt látványos, nem volt látványos, nem volt kényelmes és látványos. Unalmas volt. És kényelmetlen." - felelte másnap érdeklődő kollégái kérdésére. 

Azok egymásra néztek, majd kimentek a kijelölt dohányzóhelyre kinevetni Kovács urat. 

Harmadnapra négy cirkuszjegyet csempészett valaki Kovács úr asztalára. Tétován körülnézett, de senkinek sem tudta elkapni a szempillantását. Mindenki a munkájába mélyedt. 

Bátortalanul a jegyek után nyúlt és ... vigyorogva a zsebébe csúsztatta azokat. Úgy érezte hazatalált. 

NÁ.