Csend! Háborítás!

Adva van egy város. Nincs jelentősége, melyik településről is beszélünk, mert bármelyik faluban, városban megtörténhetne, megtörténhetett volna. 

Valamilyen apropóból úgy döntenek, hogy az egyébként mindenki számára oly kívánatos társadalmi együttélési normákat egy-két-hár- (miénk a nyár) esetben nem tartják be. Mert ugye minek is azt.

Rá itt van szükség

„...mert vétkesek közt cinkos, aki néma...” - Babits: Jónás könyve

Talán már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy közszereplő, celeb, vagy egyéb ismert, vagy ismertnek tűnő ember disznóságáról, korábbi botlásáról, kisebb, vagy nagyobb tévedéséről, bűnéről kapunk hírt. A mindennapok részévé váltak ugyanis az úgynevezett okosságok, ügyeskedések.

Spricc

Tegnap anyámat beterítette egy locsolókocsi.

Egy zebra előtt állt, mellette néhány fruska. A locsolókocsi nem volt üzemben, de mikor a zebra közelébe ért, teljes erőből kezdte magából ontani a vizet. A ruhája egy merő víz lett, a haja elázott és a fülébe is jutott az áldásból. Nincs cukorból, nem olvad el, több is veszett Mohácsnál.

Valószínűen a mellette álló három tinilánynak szánta a jópofa sofőr az áldást.

2013 júliusában pisszegés, sziszegés, füttyögés, dudálás helyett azzal igyekszik felhívni a figyelmet magára egy ilyen szellemi nyomorék, hogy lelocsolja a kiszemelt nőstényt. Ez az összes ismerkedési trükkje. Hogy miben bízott nem derül ki, hacsak nem abban, hogy az eredetiségtől elolvadt hölgyemény felírja a rendszámát és ennek segítségével kinyomozza, hogy ki lehet az a jópofa legény, aki abban az időben vezethette a kocsit.

Azt hiszem ennél nincs lejjebb.

Illetve mégis. Ha szurkos, aszfaltozó, vagy betonkeverő, esetleg benzinszállító tartálykocsival jött volna.

NÁ.