Elismerem

A mai ember sokszor hibásan értékeli helyzetét. Mások véleményétől teszi függővé saját identitásának meghatározását. Folyamatos megerősítést igényel és mindaddig a bizonytalanság szorongató érzése tartja fogságban, amíg kellő számú, vagy súlyú pozitív – vagy egyéb elvárt előjelű – visszajelzést nem kap arról, amit csinál, vagy pusztán arról ki is, vagy mi is ő valójában.

A kutyák és mi

Akárki akármit mond, a kutya az ember legrégebbi és leghűségesebb társa. A kutya nem egy állat, hanem kutya és kutya mivoltát pontosan az emberrel alkotott közössége által nyerte el. Nincs még egy ilyen kivételes teremtmény, amely olyan tulajdonságokkal rendelkezne, mint a kutya. Számtalan erényét felsorolni képtelen vagyok, de e helyütt nem is törekszem rá. Legyen elég, hogy őszintén csodálom ezeket az önfeláldozó jószágokat, akik az élet számos területén állnak helyet és segítik az embert a legjobb tudásuk és képességeik szerint. Ennek ellenére a viszonyunk nem ennyire egyértelmű és egyenes visszafelé irányukba.

Na csá!

Kapom az üzenetet a számomra ismeretlen ügyféltől: „Szia, az lenne a gondom...”

Világvége

Eldöntöttem, most még utoljára megkegyelmezek a világnak. Igen, nem lesz világvége december 21-én de, hogy mindenki jól értse: nem, nem lesz világvége. Nem lesz és kész. Slussz, punktum. 21-én utaznom kell Budapestre, így nem érek rá elpusztítani a világot, kilökni pályájáról a Földet, hogy a Nap magába szippantsa. 

Magány

Teljesen egyedül voltam.

Mint az ujjam. Sehol egy árva lélek. Csak meresztgettem a szememet, de közel s távol senkit nem láttam. Nagyon megijedtem. Ez az érzés rövid időn belül átalakult félelemmé. Remegtem, mint a nyárfalevél. Vacogtak a fogaim. A félelem táplálta idegességtől a láz elöntött, de közben majd megfagytam.