Rá itt van szükség

„...mert vétkesek közt cinkos, aki néma...” - Babits: Jónás könyve

Talán már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy közszereplő, celeb, vagy egyéb ismert, vagy ismertnek tűnő ember disznóságáról, korábbi botlásáról, kisebb, vagy nagyobb tévedéséről, bűnéről kapunk hírt. A mindennapok részévé váltak ugyanis az úgynevezett okosságok, ügyeskedések.

Adaptáció

X filmgyáros összeráncolta a homlokát a havi statisztika áttekintése közben. A mozilátogatók számát ábrázoló diagram meredeken zuhant. Egyre kevesebben veszik a fáradtságot - gondolta, hogy bemásszanak az autójukba és elguruljanak a közelben álló minden igényt kielégítő felszereltségű moziba, hogy megnézzenek egy óriási költségvetéssel összetákolt filmet. 

Garas

Meghalt a Garas.

Képes volt rá, így megtette,

mint oly sok mást: „nevetve”.

Könnyedén, mint amilyen

könnyedén titkolta az ilyen

rajongóktól, mint például én.

Nem engedhette,hogy a kép

bennünk másnak látsszon,

a beteget s ne embert játsszon.

Másként fessen, mint aminek

színét keverte palettájára szívének.

Megtréfált, mint már annyiszor,

mert nem hiszem én, hogy utolszor

hallom s látom, ahogy karaktert,

figurát, szerepet, EMBERT formál.

Ha kell, hangjával örömére fülnek,

vagy alakjával gyönyörére szemnek.

Olyan nincs, hogy ő ne legyen.

Esetleg,talán azzal kiegyezek,

hogy feltámadásig nem találkozunk

olyan sűrűn, mint ahogy eddig sem botlottunk

egymásba gyakran, de erről én tehetek egyedül.

Cserébe, míg élek neve feledésbe nem merül,

a sok kellemes élménybe mibe sokszor és jókor,

tudtával, de inkább tudta nélkül sodort.

Meghalt a Garas

De köztünk marad, bárhol is időzzön

a fanfárszóig, akár a sírban is rejtőzzön.

Emlékezzünk rá, egy filmmel,

esetleg egy hanglemezzel!

Ezt megtenni élvezet, s nem is nehéz

és pont azt tesszük, mire vágyhat a színész.

NÁ.