Szemét egy kérdés

Többször tűztem már tollvégre a szemétkérdést. Felmerülhet a gyanú, hogy érdekelt vagyok a szemétbizniszben, rossz nyelvek szerint belevaló srác vagyok, de igazából nem panaszkodhatom, mert szemtől szembe még senki nem illetett a hulladék jelzővel.

Sokkal profánabb az, ami arra késztetett, hogy tollat ragadjak.

Kalandozásaim Hulladékországban

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a szemét a kedvenc témám – korábban már többször írtam róla akár ezen a blogon, akár más sajtóorgánumokban – szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nem az. Engem a szemét a vele való bánásmód oldaláról érdekel csupán. Három esetet, három alkalmat fogok elmesélni most.

Üvegcserép és kutyaszar

Ma reggel majdnem elkéstem munkából. Üvegszilánkokat szedtem a szelektív hulladékgyűjtő konténer mellől. Régen érett már az, amitől korábban nagyon tartottam: egy lakásmodernizáció során felszabaduló használt ablakokat, pontosabban azok üvegtől megszabadított kereteit valaki el fogja vinni magával (tüzelni).

Szemétség

A rádióban hallgattam egy műsort melyben, egy déli nagyvárosunk szemétszállító vállalatának képviselője fejtette ki véleményét a szeméthelyzetről. Egészen konkrétan azt kifogásolta, sérelmezte, hogy a kukázók meglopják őket (?!) Ezt egyébként teljesen komolyan és a legnyugodtabb hangsúllyal jelentette ki.