2015. május 21., csütörtök

Miről is beszélünk? Első rész.

Sokáig tipródtam magamban, van e értelme olyan eszement vitához saját véleményt hozzáfűzni, mint a halálbüntetés visszaállítása.
A jelek szerint nem, a józan eszem elengedte a kezem.

Észak-Magyarországon és más leszakadó térségben napi szinten követnek el személy elleni erőszakos bűncselekményeket, különösen idősek sérelmére. Ha csak a saját rokoni, baráti, ismerősi körökből táplálkoznék, akkor is elborzasztó statisztikáról számolhatnék be, de el akarom kerülni a szubjektivitás vádját, ezért csak idegenekkel szemben, az ő sérelmükre elkövetett bűncselekményeket vettem alapul, hogy egy otromba jelenség ellen szót emeljek.

1. Marian Cozma  
El kell mesélnem a történetét, vagy elegendő az az addig be nem vett szokást, miszerint a közvélemény hangját (végre) meghallva a főméltóságú urak (Navracsics Tibor) kritikát fogalmazzanak meg a bíróságokkal szemben (elkülönült, független hatalmi ág(?)) mintegy rábízva azokat döntésük újragondolására.
 forrás:hirstart.hu
A legfelsőbb bíróság elnöke nagyon helyesen hárította a szervezetre nehezedő nyomást, kifejtve véleményét a népharag és a közvélemény negatív értékítéletével kapcsolatosan, nevezetesen, hogy nem befolyásolhatja a napi közhangulat a bírák munkáját. (Érzékeltetve, hogy előbbi gyakran és igen könnyen, akár teljesen ellentétes töltetű véleményt fogalmaz meg és ráadásul ennek érvényt is igyekszik szerezni.)
Cosma gyilkossága nem érte el azt az ingerküszöböt, hogy a miniszterelnök megfontolja a halálbüntetésről szóló vitát. Pedig vérbeli sportemberként a szolidaritás elvárható lett volna.

2. Bándy Kata
Szép, fiatal, okos és ráadásul az igazságszolgáltatás berkeiben dolgozott. Gyilkosa életfogytiglant kapott - igaz 40 év múlva feltételesen szabadulhat -  és nem kezdeményeztek társadalmi vitát a halálbüntetés visszaállításáról. 
 forrás:MTI/Koszticsák Szilárd
Miért nem fáj Kata halála a miniszterelnöknek, hogy könnyektől homályos tekintettel aláírja a nemzeti konzultációról szóló kezdeményezést?

Egyik gyilkosáról már írtam korábban és az igazságszolgáltatás igénytelenségéről, nemtörődömségéről is, miszerint egyik elkövető sem vihette volna végre rettenetes bűnét, ha a megfelelő időben felismerik, a szabadságvesztés büntetés nem a megfelelő büntetési nem a számára. 
 forrás:parameter.sk
Gyorsan megjegyzem, hogy a halálbüntetés sem, mivel, ha ilyen létezne, legalább háromszor kellene kivégezni, hogy a mérleg nyelve a helyére kerüljön. De félre a demagógiával! Ami fontos és lényeges ebben a bűnesetben, a kötélért lihegő miniszterelnök hiánya. A közvéleményt ez az eset különösen megrázta, de valahogy a hangja most erőtlennek bizonyult, hiszen nem hallotta meg egyetlen illetékes sem.

4. Radovics Dusán
 forrás:blikk.hu
A képen látható többszörösen büntetett ámokfutó gázolta halálra a Keleti Pályaudvarnál hosszas üldözés után az intézkedő rendőrt. Emlékszünk még a nevére? Igaz ő is „csak egy” rendőr volt és a jog szolgálata közben vesztette életét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése