2014. január 29., szerda

Az írógépek általános helyzetirül


Nem szaporítom a szót: rabja vagyok az írógépeknek. Első sorban táskaírógépeket gyűjtök és használok, de nem fordítok hátat az asztali masináknak sem. Büszke tulajdonosa vagyok egy korszerű elektromos írógépnek, de ha az írógépről, mint fogalomról beszélek, akkor mindig egy mechanikus táskaírógép képe sejlik fel lelki szemeim előtt. 





Nem számítok valamiféle elvadult és vakult gyűjtőnek, de az is igaz, hogy ha egy szép, vagy különleges példányt meglátok, nem tudok ellenállni neki, de … de ez a történet nem úgy folytatódik, hogy mindent megteszek, hogy megkaparintsam. Én megmaradok az álmodozás szintjén. Álmodozni egy „letűnt kor” nagyszerű találmányairól.


A nyelv engem nem zseníroz
 
Nem vagyok válogatós a nyelvek terén sem, mert engem maga a gép, ami megihlet, ami hatalmába kerít, nem a klaviatúra nyelvezete varázsol el, bár hazudnék, ha azt állítanám, nem örülnék egy magyar nyelvű gépnek ebből a remek típusból, mint amin ezeket a sorokat rovom (a begépelt szöveg később digitalizálásra került).


A nagy gyűjtögetések közben egy érdekes tendenciára lettem figyelmes. A '60-as, '70-es évek csúcsmodelljeitől megszabadulni kívánó hirdetők egyetlen alkalommal sem mulasztják el megjegyezni, hogy az eladásra (elcserélésre) szánt írógép príma állapotban van, alig használtak és legfeljebb egy szalagcserével könnyedén üzemkésszé lehet tenni őket. Mindezen állítások az esetek nagy részében teljes mértékben fedi a valóságot. Miért is emelek szót ez ügyben? Semmi más okom és indokom nincs, mint a kíváncsiság. Hogyan került a magyar lakosság birtokába ilyen mennyiségben írógép és főleg, hogy mi célból? Ha ugyanis alig használták őket az elmúlt 40 évben, az azt mutatja, hogy nem volt szükségük rá. 

Egy lommal több

Mi lehetett a vásárlást megelőző élethelyzet, miután az egyszeri polgár szaküzletbe fáradt és megajándékozta magát egy közepes minőségű szerkezettel? Minden család ezen folytatta hivatalos levelezését? Milyen ügyekben és évente hányszor volt szükség arra, hogy a mindenki által könnyen olvasható, letisztult szövegeket ilyen módon rögzítsék és továbbítsák?

Nem ügyvédek, nem orvosok, írók hagyatékával gazdagszom, hanem átlagemberek megunt holmiját hordom haza. Nem válasz tehát erre a körre hivatkozva feleletet adni a feltett kérdéseimre.

Már a mélyhűtőládák összerabolását sem értettem annak idején, ami bizony úgy festett, mintha a magyar soha nem létezhetett volna frizsider nélkül, aztán valahogy ez az őrület is alábbhagyott a hűtőgépárusok legnagyobb bánatára. Hozzájuk képest szerencsésnek érezhették ezek szerint magukat az írógépárusok, bár töredelmesen be kell, hogy valljam, nekem a mai napig fogalmam sincs milyen üzletben lehetett egyáltalán írógépeket vásárolni.

Arról már külön nem is szólok, hogy a típusválaszték mikor, milyen körülmények és főleg ki által alakíttatott ki. A megszokott hiánygazdálkodásba az is belefért volna, de azt is szigorúan a pult alól. Az a bőséges kínálat, amely manapság az írógéppiacot jellemzi egyáltalán nem a szűk esztendőkre utal. 



De akkor ki és milyen célból vásárolt írógépet?


Bennem egy némileg torz kép alakult ki, de olybá tűnik egyetlen háztartás sem nélkülözhette ezt a fenemód hasznos szerkezetet.

Erre a megállapításra azonban nem a gépelt iratok fellelése és olvasgatása vezetett, hanem a használt aprócikk kereskedelem bőséges választéka. Lehet, hogy rossz a viszonyítási alapom, ám amíg ennél jobbat, foghatóbbat nem találok, bizony én elhiszem, hogy egyfajta kötelező háztartási kellék szerepét töltötték be anélkül, hogy valójában akár egyszer is igazán hasznát vették volna, vagy lehetőségeit kihasználták volna. Nem maximálisan, csak úgy szépen, csínján.

Az emberi képmutatás bizonyítékaik ők, egy egyre kényelmetlenebb, kellemetlenebb használati tárgyként, akiket már csak a padlásra, vagy a pincébe lehet elpakolni, hogy ne is lássa őket senki. Főleg ne a gyerekek, mert ők bizony értenek hozzá, hogyan kell kérdezni. És el is várják, hogy válaszoljanak nekik.

Ez viszont embert próbáló feladat. Bizony!

NÁ.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése