A zeneiskola hangversenytermének falán egy éktelen nagy címer képezte a dekorációt. Érzékeltetésképpen akkora volt, hogy egy fél versenyzongorát eltakart volna, ha ráborítják. De nem borították, helyette viszont felhajtották és kitámasztották a zongora fedelét, ami mögött a címer elveszett.
Csak a korona volt látható – ami egyesek számára talán a legfontosabb „alkatrésznek” számít – ami különös atmoszférát teremtett.
Hogy mi a címer szerepe egy iskolai tanterem falán? Azt hiszem a legkevésbé vitatható válasz az lehetne, hogy emlékeztessen magyarságunkra.
A nagy címer a nagy magyarságunkra.
Csak a korona volt látható – ami egyesek számára talán a legfontosabb „alkatrésznek” számít – ami különös atmoszférát teremtett.
Hogy mi a címer szerepe egy iskolai tanterem falán? Azt hiszem a legkevésbé vitatható válasz az lehetne, hogy emlékeztessen magyarságunkra.
A nagy címer a nagy magyarságunkra.
Én a szívemben hordom szeretteimet, a számomra fontos értékeket, elveket. Senkinek és semminek nem nagyobb és nem kisebb a képe, mint amekkora a maga valójában.
Nem kell magam elé szögelnem senkit és semmit, hogy tudjam ki vagyok és mi vagyok.
De a címer segített abban, hogy tisztába jöjjek azzal is, hogy hol is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése