2015. május 23., szombat

Miről is beszélünk? Harmadik rész.

Mondhatnám, hogy többet írhatok még a köztünk élő gonoszról, de mást már nem, mégis az az érzésem, hogy ez esetben - bár az élet rendezte így - még sem lehet a téma iránt minimális érdeklődő számára unalmas, átfedésekkel teli a számos felelevenített bűnügy. A "nincs két egyforma ügy" klisé itt különösen igaz. Valamennyi gaztett külön-külön is bosszúért (?) kiált. A kérdés, hogy az emberi igazságszolgáltatás képes-e egyáltalán valamelyest beteljesíteni küldetését. Erre keresem tovább a választ. 

8. Safarov, az azeri baltás gyilkos.   
A legaljasabb bűnelkövetők egyike, akit a Föld a hátán hordott. Ilyenekért senki nem jelentkezik, a kisujját sem mozdítja, senki sem siratja és igyekszik elfelejteni, hogy valaha is létezett. Nem úgy a magyar kormány, amely máig tisztázatlan indíttatásból pikk-pakk kiadta Azerbajdzsánnak, aki ígéretet tett, hogy a büntetést letöltetik az elítélttel. 
A képen látható mennyire komolyan vették ígéretüket és valóban egy életfogytiglanra ítélt átadására jellemző pompával fogadták a megtévedt "báránykát". (Nem voltam eléggé cinikus.)
 forrás:index.hu
Érdekes módon esetében sem volt napirenden a halálbüntetés kérdése, viszont külpolitikai tájékozatlanságból is elégtelenre vizsgázott országunk vezetése, hogy amire gondolni sem merek; a hülye szerepét tudatosan vállalták, valamiféle gusztustalan háttérpaktum értelmében és érdekében. A lényegen nem változtat, szabadon engedtünk egy gyilkost – pedig ugye fel is köthettük volna - és sikerült az azeri "örökbarátság" mellé egy örmény "örökharagot" begyűjtenünk. Nem biztos, hogy jó üzletet csináltunk.

9. Borsos József
Tűzharcban, társa életét mentve kapott halálos lövést, de a gyilkost ereje maradékával ártalmatlanná és nyomorékká tette. Az elítélt pert nyert a számára megteremtett, nem megfelelő megalázó fogva tartási, körülmények miatt.
Borsos József árvái remélhetőleg, talán már megkapták apjuk halála miatt őket megillető alamizsnaszámba menő kártérítést. (Először nem is volt egyértelmű a BM állásfoglalása a hősi halált illetően.)
 forrás:2424.hu
Borsos százados rendőr volt, tehát a halálbüntetés ismételt bevezetésének gondolata kellett, hogy bevegye magát a bosszúszomjas és igazságra éhes emberek agyába, ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy valaki a világ legtermészetesebb dolgának tartja a rendőrhalált, hiszen hivatalból kellett, hogy vállalja a veszélyt. Ezért fizetik agyon! Nem? (Ismételten nem voltam eléggé cinikus, de már jó úton járok.)

Két eset segítségével vagyok kénytelen tovább borzolni a kedélyeket, ha lecsillapítanom már nem sikerült.
10. Balla Irma
Debrecenben gyilkolta meg fia a képviselőnőt, legalábbis hosszú évekig ez a verzió volt az egyedüli és kizárólagos. 
 forrás:blikk.hu
Aztán évek után megdőlt a vád és kiderült, hogy mégsem az összekapart gyanúsított, vádlott volt a bűnös.
Mit tennénk, ha idő közben fel is akasztjuk?

11. Más -e a helyzet a móri mészárlásnál?  
A rettenetes gyilkosság napján a rendőrség körül zárta a várost, az utakon közlekedőket ellenőrzés alá vonta, de elkövetett egy (több) nagy hibát. Engedett a hatósági beszűkült tudatállapotnak és két gyanúsított fényképét osztotta szét a rendőri állomány közelében, amely ettől a perctől kezdve ezt a két személyt és nem valamennyi gyanús, a mészárlással összefüggésbe hozható személyeket kereste. 
forrás:konteo.blogrepublik.hu
Jó időbe telt, mire észbe kaptak és egy lépést hátrébb lépve, higgadtabban kezdték szemlélni az eseményeket. Rögtön bekerült a körbe Kaiser Ede és Hajdú László, akiket el is ítéltek, de mindamellett, hogy megérdemlik a hosszú beutalót a hűvösre, speciel ezt a mészárlást nem ők követték el. 
 forrás:minalunk.hu
Már csak a családjuktól, hozzátartozóiktól kérhetnének hóhéraik bocsánatot az elhibázott döntésért, bár Magyarországon nincsenek hagyományai bármiért is bocsánatot kérni, bármilyen fiaskót elismerni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése