Mikor csalódtál zsigeri megérzéseidben?
Megérte tépelődnöd hét nap és hét éjszaka, hogy milyen előítéletes vagy, mert hiszen X.Y. olyan más, mint azt feltételezted róla?
Valóban így történt?
Csalódtál igazán nagyot pozitívan?
Negatívan? Úgy már igen?
Nem hitted volna, hogy lehet ennyire ilyen, vagy olyan ez, vagy az? Igaz?
Ugye nehezen heverted ki ezt a szemétséget és ma sem érted, miért pont veled történt meg.
Megérte tépelődnöd hét nap és hét éjszaka, hogy milyen előítéletes vagy, mert hiszen X.Y. olyan más, mint azt feltételezted róla?
Valóban így történt?
Csalódtál igazán nagyot pozitívan?
Negatívan? Úgy már igen?
Nem hitted volna, hogy lehet ennyire ilyen, vagy olyan ez, vagy az? Igaz?
Ugye nehezen heverted ki ezt a szemétséget és ma sem érted, miért pont veled történt meg.
forrás:johnhembree.com
Megint átvertek? Vagy most te voltál a szemfülesebb?
Ezt nevezed te szemfülességnek? Nem szemétséget, kegyetlenséget, szívtelenséget akartál mondani?
Nem, nem azt akartál. Értem.
Azt ugye tudod, hogy minden és mindenki,
Nem, nem azt akartál. Értem.
Azt ugye tudod, hogy minden és mindenki,
csak a személyed tükrében nyeri vissza igazi színeit, őt csak a saját relációdban vagy képes értelmezni?
Más nem számít. Lehet a világ legszexisebb charmeur-e, legcsinosabb menyecskéje, ha neked nem, ha te nem …
Gyerekként ösztönösen húzódtam el a nemszeretem emberektől, aztán kénytelen voltam „szocializálódni” és elmagyarázták nekem, hogy akitől frászom van, akitől borsódzik a hátam, akinek a szagát sem bírom, tulajdonképpen egy rendes, becsületes ember.
Biztos így volt. Már nem tudom, de azt igen, hogy a kötelező tiszteletet meg kellett tanulnom, és azt, hogy mindenkinek adni kell egy esélyt.
Nem tudom másban mi zajlik le, ha velem találkozik – bár vannak sejtéseim – de egy biztos: úgy érzem, én nem kaptam meg sem a nagybetűstől, sem az egyes emberektől, azt a bizonyos egy sanszot.
Nem keseredtem ebbe bele, de tény, hogy nem esett, esik jól és, ha e vonatkozásban lehet beszélni igazságról, ezt nem érzem annak.
Én is hagytam magam becsapni szépségtől, bájtól, kedvességtől – vagy annak látszatától – hittem a mosolynak, a szép szavaknak, az ígéreteknek. Aztán vagy így, vagy úgy lett, de leginkább amúgy.
Aztán nagyon ritkán előfordult, hogy a magamra erőltetett elfogadásnak megszületett az eredménye. Születtek barátságok, remek kapcsolatok a feketéből és fehérből, a tűzből és a vízből.
Nem tettem hozzá, hogy ezek nem tartottak, tartanak élethosszig. Vagy ki tudja!?
Gyerekként ösztönösen húzódtam el a nemszeretem emberektől, aztán kénytelen voltam „szocializálódni” és elmagyarázták nekem, hogy akitől frászom van, akitől borsódzik a hátam, akinek a szagát sem bírom, tulajdonképpen egy rendes, becsületes ember.
Biztos így volt. Már nem tudom, de azt igen, hogy a kötelező tiszteletet meg kellett tanulnom, és azt, hogy mindenkinek adni kell egy esélyt.
Kell!
Nem tudom másban mi zajlik le, ha velem találkozik – bár vannak sejtéseim – de egy biztos: úgy érzem, én nem kaptam meg sem a nagybetűstől, sem az egyes emberektől, azt a bizonyos egy sanszot.
Nem keseredtem ebbe bele, de tény, hogy nem esett, esik jól és, ha e vonatkozásban lehet beszélni igazságról, ezt nem érzem annak.
Én is hagytam magam becsapni szépségtől, bájtól, kedvességtől – vagy annak látszatától – hittem a mosolynak, a szép szavaknak, az ígéreteknek. Aztán vagy így, vagy úgy lett, de leginkább amúgy.
Aztán nagyon ritkán előfordult, hogy a magamra erőltetett elfogadásnak megszületett az eredménye. Születtek barátságok, remek kapcsolatok a feketéből és fehérből, a tűzből és a vízből.
Nem tettem hozzá, hogy ezek nem tartottak, tartanak élethosszig. Vagy ki tudja!?
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve.
Tagadhatja, aki akarja, de az ember már csak ilyen fura, érzelem vezérelt, két lábon járó vegykonyha és igenis: dönt az első blikk.
forrás:ataszjelenti.blog.hu
Egyetlen esetre sem emlékszem, amikor ne igazolódtak volna be első megérzéseim. Lehet, hogy közben hosszabb-rövidebb idő eltelt, de végül beigazolódott. Én igazítottam, tereltem volna az eseményeket ebbe a mederbe? Nem hiszem, de nincs is jelentősége, hiszen, amint feljebb írtam, csak a saját tekintetünkben kell és van értelme figyelembe vennünk emberi kapcsolatainkat.
Más nem érezheti boldognak, vagy szerencsétlennek, szomorúnak, vagy vidámnak, elégedettnek, vagy éppen elégedetlennek magát helyettünk.
Ne törődj mással! Csak ítélj bátran előre!
Aztán légy képes elviselni döntésed következményeit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése